A művész Barcelonában született 1923. november 12-én. Autodidakta módon képezte magát, soha nem tanult képzőművészetet. Nemzetközi hírnevet festményei és meglepő kompozíciói hoztak számára. A világ legjelentősebb múzeumai állították ki munkáit, neve összefonódott a 20. század más jeles művészéivel, így Joan Miróéval és Salvador Dalíéval - mellettük őt is a szürrealista irányzathoz sorolták. Tápies Franciaországban barátságot kötött Pablo Picassóval is.
A Franco-rezsim elszánt ellensége volt. Munkásságát több díjjal is elismerték: 1983-ban megkapta Katalónia aranymedálját, két évre rá pedig Wolf-díjjal gazdagodott, 1990-ben az Asztúria Hercege-díjat vehette át, 1993-ban az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, az UNESCO Picasso-éremmel jutalmazta, 2003-ban Velázquez-díjat kapott. 2010-ben János Károly spanyol király márki címet adományozott neki.
A madridi Zsófia Királyné Múzeum igazgatója a művész halála kapcsán úgy fogalmazott, hogy Tápies képes volt új nyelvet teremteni a képzőművészetben. "Hátramaradtak rendkívülinek számító művei, alapítványa és írásai" - mondta Manuel Borja-Villel. Tápiest az El Mundo című napilap "a 20. század utolsó nagy művészeként" méltatta.
Antoni Tápies 88 éves korában hunyt el. Egy ideje már betegséggel küzdött, halálhírét a nevét viselő alapítvány közölte a sajtóval.
hírlevél
