Ata Kandó Görög Etelka néven született Budapesten 1913. szeptember 17-én. Kislánykorában keresztneve helyett Atát mondott, vezetéknevét pedig festőművész első férje, Kandó Gyula után vette fel. 1935-ben Budapesten tanulta ki a fényképezést, és Pécsi Józsefnél tett iparosvizsgát. Magyarországon három gyermeke született, a család Budapesten élte át a II. világháborút, majd 1947-ben Párizsba mentek.
Fotós karrierje Amszterdamban kezdődött, ahová a huszonöt éves holland fenegyerek fotóssal, Ed van der Elskennel költözött, akivel négyévnyi együttélés után összeházasodtak, majd nem sokkal később el is váltak. Holland divatcégeknek dolgozott, majd az 1956-os magyar forradalom leverése után a menekülőket fotografálta Ausztriában. "A legdrámaibb találkozásom Sárika volt, akinek a szülei menekülés közben meghaltak, ő pedig sohasem nézett a lába elé, csak az égre, és azt mondogatta megállás nélkül: Mindjárt jön anyu és hoz nekem egy babát" - mesélte a megrendítő fotósorozat kapcsán Ata Kandó. A képekből albumot állított össze és az eladásból befolyt negyedmillió dollárt fölajánlotta a magyar menekült gyerekek megsegítésére.
A világhírt a dél-amerikai dzsungellakó indiánok fotózása hozta meg számára.
Caracasból egy francia pap segítségével jutott el az indián törzsekhez, hogy megörökítse mindennapjaikat. "Ezután gyönyörű hónapok következtek. Betekintettünk az indiánok életébe, s mindezt persze megörökítettem. Nagyon nagy benyomást tett rám, s tudtam, hogy ide hamarosan visszatérek" - mondta meghatározó élményeiről Ata Kandó.
Huszonnyolc évet töltött Hollandiában, majd húsz évet élt Amerikában a fia közelében, lakott az egyik lányánál Angliában. 88 éves korában visszatért Hollandiába, és élete utolsó szakaszában az Amszterdamhoz közeli Bergenben lakott. Ata Kandó 1991-ben megkapta a Pro Cultura Hungarica kitüntetést, 1999-ben a Magyar Fotóművészek Szövetsége Életműdíjjal ismerte el munkásságát.
hírlevél
