B. Révész László 1942. július 22-én született Vukováron, ahonnan családja rövidesen Pécs környékére költözött. Az ELTE Bölcsész Karán, magyar-latin szakon (1960-1965), a Színház- és Filmművészeti Főiskolán (1969-71), majd szociológia kiegészítő szakon (1971–73) végzett. 1962-ben az ELTE amatőrfilm-klubjának egyik megalapítója volt. Első és egyetlen hivatalos munkahelye a Magyar Televízió, ahol 1965-69-ig segédfelvétel-vezető és rendezőasszisztens volt, 1969-től adásrendező, majd 1972–76 közt rovatvezető, 1976-tól rendező.
Karrierje során mintegy ezerötszáz műsort rendezett.
1993-ban az év rendezőjének választották, pályája során több tucat Nívó-díjban részesült. 2006-ban pedig megkapta a Kamera Hungária televíziós fesztivál dokumentumfilm kategóriájának díját, valamint a Magyar Dokumentumfilm Rendezők Egyesület vándordíját.
A Népszava nekrológja szerint társadalmi problémákra érzékeny filmesként olyan alkotásokat készített, mint a falvak átalakulását majdnem negyven éven át dokumentáló Pogány (1970–2008), az ózdi munkáscsaládokról 1975-ben forgatott, nyilvánosságra nem hozhatott, majd 2005-ben bemutatott és díjazott Kisamerika, vagy a hajléktalanokkal foglalkozó Diogenész hordót keres (2006).
Az életmű fontos darabja, A látogatás a holokauszttraumával foglalkozó első hazai dokumentumfilmek egyike.
„B. Révész László nem csupán szakmailag, de emberileg is kiváló volt. Igazi mester, aki úgy tanított, hogy bízz magadban, merj látni és tanulni, és megvalósítani, amiben hiszel” – emlékezett meg róla a lap.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg reklámokat.
Fejléckép: B. Révész László 1982-ben (Fotó/Forrás: Fortepan / Glósz András)
hírlevél
