Bertalan Tivadar 1930. október 2-án született Budapesten. A Madách Imre Gimnáziumban érettségizett, osztálytársai közt volt Szakonyi Károly író, Szinetár Miklós rendező, színigazgató, és a zenetörténészként ismertté vált Bónis Ferenc – olvasható a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) nekrológjában.
Mint írták, a művész 1950-ben felvételt nyert az Iparművészeti Főiskola szcenika tanszakára. Mestereként tisztelte a tanulmányai során megismert Bortnyik Sándor festőművészt, aki az 1950-es években a Magyar Iparművészeti Főiskola rektora volt, de hatottak pályaképének kialakítására tanárai, Oláh Gusztáv és Nagyajtay Teréz is. Diplomamunkájának forgatókönyvét, ötlettervét és rajzait maga készítette Budai Nagy Antalról. Diplomájának kézhezvétele után mindjárt bekerült a hazai és a nemzetközi filmgyártásba, a Magyar Filmgyártó Vállaltnál lett látványtervező. 1954-ben gyakorlati munkaként Varga Mátyás díszlettervező mellett a Rákóczi hadnagya című magyar játékfilm látványtervét készítette el.
1955-től 1991-ig a MAFILM-nél dolgozott, kezdetben tervező, majd vezető tervező, végül művészeti vezetői beosztásban. 1955-ben első önálló tervezői feladata a Bartók-emlékfilm volt, Takács Gábor rendezésében. Nevét leginkább a Tenkes kapitánya című, 1961-1962-ben forgatott magyar filmsorozat tette ismertté idehaza. 1971-ben, Szász Péter filmjének tervezésekor a Kapaszkodj a fellegekbe! című alkotás látványvilágának megrajzolásával már ismert és elismert tervezőként tartották számon.
Számos felkérést kapott külföldi rendezőktől. Úgy alkotott párizsi utcákat vagy római arénákat, középkori városfalakat, angol kastélyokat és amerikai nagyvárosokat, hogy el sem hagyta a Róna utcai filmstúdiót
– írta Bertalan Tivadarról az MMA.
1977-1980 között a Francia Filmakadémia elnökével, rendezőjével, Jean Delannoy-val három filmen is dolgozhatott: a Nagy Károly 1977-ben, a Manon Lescaut 1978-ban és a Luther Márton 1980-ban készült el. Bertalan Tivadar művészeti vezetőként irányította filmjeinek látványvilágát és kivitelezését is. 1977-1989 között még nagyobb kihívást jelentett számára, amikor különböző díszletezéssel készítette el az Anna Karenina (1977) és a Koldusopera (1988) látványvilágát, amerikai és angol filmprodukciókhoz.
Bertalan Tivadar oktatott a Képzőművészeti Főiskola Látványtervezői Tanszékén, emellett a Csebi Pogány Művészkörben, az újpesti rajzszakkörökben térszervezésről, díszletezésről, tervezésről.
1992-től kizárólag festészettel és írással foglalkozott.
Díszlettervei számos egyéni és csoportos kiállításon szerepeltek, csak a filmtervek elkészítésétől, kivitelezési munkáitól vett búcsút hatvankét éves korában. 1995-ben a színházi világ legnagyobb európai seregszemléjén is bemutatkozott, a Prágai Quadriennálén, színházi és filmterveivel. Anyagát válogatta, katalógusba rendezte az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet.
Az ezredfordulótól folyamatosan jelen volt képeivel egyéni és csoportos kiállításokon, a későbbiekben az Újpesti Művészek Társaságával szerepelt tematikus tárlatokon.
Nevéhez fűződik több mint kétszáz filmterv, több száz táblakép és festmény, grafikák, közel kétszáz díszletterv, tíz könyv, valamint számos illusztráció. Megkapta a Magyar Filmszemle életműdíját, valamint 2012 óta volt az MMA rendes tagja.
2015-ben életmű-kiállítását Képszavak és szóképek címmel mutatta be az MMA Vigadó Galériájában.
Bertalan Tivadar a Magyar Írószövetség tagja, a MÚOSZ Magyar Karikatúra és Művészeti Szakosztály alapító tagja, az Újpesti Művészek Társaságának alapítója volt. 2009-ben megkapta a Magyar Filmszemle Életmű-díját. 2010-ben Újpest, 2012-ben Budapest díszpolgári címével tüntették ki, 2017-ben pedig Kossuth-díjjal ismerték el munkásságát. Az MMA saját halottjának tekinti.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg reklámokat.
Fejléckép: Bertalan Tivadar (Forrás: MMA)
hírlevél
