A Színház- és Filmművészeti Főiskolán dokumentumfilmrendezőként végzett 1991-ben. Diplomafilmje, az Egyszer volt, hol nem volt… , egy intézeti kislány és az őt magához vevő idős asszony kapcsolatának története, elnyerte a legjobb külföldi filmnek járó diák-Oscart, s Európában is fényes fesztiválsikereket aratott Cannes-ban Nyon-ban, Londonban.
Első nagyjátékfilmje, a Vörös Kolibri (1995) a női sorssal foglalkozik a zűrzavaros közép-kelet-európai viszonyok közepette. Ourense-ben a Legjobb európai film, a Kalkutta Nemzetközi Filmfesztiválon a Legjobb első film díját kapta. Második játékfilmje, a Mélyen őrzött titkok (2004) a 35. Magyar Filmszemlén a Legjobb rendezés díját kapta, s ezt is több nemzetközi díj követte.
Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza lányaként tovább vitte szülei filmjeinek szellemiségét, a dokumentarista indíttatású társadalmi érzékenységet és a mély együttérzést a filmek hőseivel. Együtt hozták létre a BGB Film produkciós céget, amelyben Böszörményi Zsuzsa producerként is dolgozott olyan sikeres filmekben, mint a Szökés, A mi gólyánk vagy a Táncrend.
Időközben Finnországba költözött finn filmrendező férjével, Kai Salminennel, akivel együtt készítették a Hosszú utazás című dokumentumfilmet egy, az ukrán-szlovák határral kettévágott magyarlakta falu, Szelmenc hányatott sorsáról. A film a 2008-as Magyar Filmszemlén a Legjobb dokumentumfilm díját kapta. Utolsó dokumentumfilmje, az 580 méter a magyarországi bányászat megszűnésének egy személyes történetét meséli el.
A Filmjus Egyesület Kuratóriumának tagjaként kivételes szociális érzékenységgel és megértéssel dolgozott hosszú ideje a nehéz helyzetbe került kollégák megsegítésén. Igazságérzete, kedves, derűs, szókimondó lénye hiányozni fog a filmes szakmából.
Fejléckép: Böszörményi Zsuzsa / Magyar Filmművészek Szövetsége, facebook oldala
hírlevél
