Csáji Attila 1939-ben született Szepsiben (Abaúj vármegyében, Magyarországon – ma Szlovákia- Moldava nad Bodvou), 1948 óta élt Budapesten. Gyermekkorában egy évet Hollandiában töltött. Ekkortól kezdett intenzíven rajzolni tanulni, éveken keresztül Zajti Ferenc, Csontváry barátjának és tanítványának a műtermében. 1956-ot követően el kellett hagynia Budapestet, Miskolcon érettségizett, majd az Egri Tanárképző Főiskola rajztanári szakát végezte el 1964-ben. Kitűnő kapcsolatokat épített ki Európai Iskolásokkal (Gyarmathy Tihamér, Veszelszky Béla, Mezei Árpád stb.). 1966-ban Rómában töltött néhány hónapot egyházi támogatással. A hatvanas-hetvenes években a magyar avantgárd egyik fő szervezője volt (SZÜRENON kiállítás, "R" kiállítás, balatonboglári kápolnatárlatok koncepciójának kialakítója, lengyelországi múzeumok magyar avantgárd kiállítássorozata stb.).
Igen jelentős mértékben hozzájárult egy olyan friss szellemű művészeti folyamat elindításához, melynek hatása máig tart, s az általa szervezett kiállítások ma már művészettörténeti jelentőségűek.
A 70-es évek elején többször kapott lengyelországi, csehszlovákiai majd franciaországi és hollandiai ösztöndíjakat, meghívásokat művésztelepekre. Csáji Attila művészete pályakezdése óta mindvégig a figyelem középpontjában állt, (Üzenet-Jelrácsok, fénnyel értelmezett plasztikus képek) a hatalom is túlzottan kitüntette „érdeklődésével” részben a hivatalos művészettel szemben álló alkotókat tömörítő mozgalom szervezése, részben a festészet formanyelvét megújító munkái miatt.
A hetvenes évek közepétől a Központi Fizikai Kutató Intézet támogatásával a lézer képi lehetőségeit kutatta, társa a munkában Dr. Kroó Norbert, a magyarországi lézerkutatás vezetője volt. Új képi transzformációs módszert kísérletezett ki, az ún. szuperpozíciós módszert (1979). Az eszközrendszert és módszert 1980-ban szabadalmaztatták. Ezután számos európai országból kapott meghívást előadásokra és bemutatókra (Koppenhága Bella Center, Finnország – Finnlandia Palota, Stuttgart Messepallas, stb.). 1987-ben Soros-ösztöndíjat kapott (Boston, New York). A Massachusetts Institute of Technology – CAVS (a világ első mediális kutatóintézete) fényművészeti munkássága alapján taggá választotta. 1991-ben az Interscience Technology támogatásával a lézer képi lehetőségeit tanulmányozta az Egyesült Államokban. A Leonardo Társaság (Los Angeles) tagja lett.
1990-tól Groholy Tibor kutatómérnökkel dolgozott együtt lézeres optikai rendszerek fejlesztésében és Laser-environmentek, fényinstallációk megvalósításában.
1993-ban rendezte meg az első Fényszimpóziumot az egri Kepes Múzeumban, melyet Szabó István filmrendezővel együtt nyitott meg – áll a Magyar Művészeti Akadémia által közölt életrajzban.
„Az a művészi alkotómunka, amelyet Csáji Attila évtizedeken keresztül kifejlesztett a tudomány és a művészet átjárásaként az valahol a fénynek egy olyan értelmezése, amelynek révén a belső fényből a külső fénybe a művészet vizuális terepére tudott lépni” – idézi Szegő Györgyöt, a Műcsarnok művészeti vezetőjét az MMA nekrológja.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg reklámokat.
Fejléckép: Csáji Attila (forrás: MMA)