David Hockney 1937. július 9-én született Bradfordban. Tanulmányait a londoni Royal College of Art falai közt végezte, ahol osztálytársa volt mások mellett R. B. Kitaj is, aki egy alkalommal azt javasolta neki, ne foglalkozzon semmivel sem, csak csinálja azt, amit szeretne. Hockney ezt később élete legjobb tanácsának nevezte. Az egyetemen hamar hírnevet szerzett mint egyedülálló tehetség, aki ugyanakkor lázadó természet is.
Nagy hatással voltak rá a jazz-zenész és festő Alan Davie, az absztrakt expresszionizmus első brit követőjének művei. Hockney alig múlt huszonöt éves, amikor már a brit pop-art mozgalom egyik alapítójaként tartották számon.
Munkáit a kritika felsőfokú jelzőkkel illette, egy évvel később már saját kiállítása volt és elnyerte a kétévenként megrendezett John Moores-kiállítás első díját.
Hockney kísérletező kedvének terméke egyik legérdekesebb képe, a homo-erotikus tartalmú We two boys together clinging (Mi, a két fiú összekapaszkodva), melyre Walt Whitman hasonló című versének sorait másolta. Az emelkedett érzéseket ábrázoló festmény a figurák gyerek falfirkára emlékeztető vonalaival az art brut (nyers festészet) hatását mutatja. A művész 1963-ban a napsütötte Kaliforniába költözött – itt ismerkedett meg Andy Warhollal is –, ahol a tengerparti élet érzéki megjelenítésre vállalkozott: élénk színekkel, dekoratív részletekkel teli alkotásai középpontjában fiatal atléta termetű férfiakat és pálmafás úszómedencéket állított. A sorozat későbg legismertebb munkája lett. Számtalan barátjáról és hírességről festett portrét, a Mr. and Mrs. Clark and Percy a Tate Galéria Legnépszerűbb Képe díját is elnyerte.
Az aranyifjú útja című sorozatában tizenhat rézkarcot készített személyes életének feldolgozásával William Hogarth nyomán. Hockney érdeklődése a hetvenes években a színház felé fordult. Sorra születtek lenyűgöző színpadi díszletei, többek között Igor Sztravinszkij A léhaság útja című operájához és Mozart Varázsfuvolájához a New York-i Metropolitan Operában. A fotózás mindig is az érdeklődési körébe tartozott, az általa „joinernek” nevezett, leginkább a kubizmus jegyeit magukon viselő fotókollázsait a nyolcvanas években kezdte el nagy számban is készíteni. Hockney 2004-ben visszaköltözött Angliába.
A művészt életkora nem akadályozta abban, hogy új technológiákat próbáljon ki művészetében.
David Hockney-t élete során számtalan díjjal ismerték el, igaz, ezek jelentős részét visszautasította. Amikor II. Erzsébet 2012-ben a Királyi Érdemrend tagjai közé választotta, a művész úgy érezte, hálátlan dolog volna visszautasítani.
A BBC felidéz még egy különleges történetet David Hockney-ról: 2007-ben a Tate Britain épületében ünnepelték a művész 70. születésnapját, ahol vacsora után a szervezők bejelentették, hogy tíz percre kikapcsolják a füstérzékelőket, hogy „Nagy-Britannia legnagyobb élő művésze” elszívhasson egy cigarettát. Az ilyesfajta elismeréseket szerette igazán David Hockney.
Forrás: BBC
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg reklámokat.
Fejléckép: David Hockney 2017-ben (Fotó/Forrás: Connaissance des Arts / Wikipedia)
hírlevél
