Római otthonában szombaton, 96 éves korában elhunyt Franco Zeffirelli olasz rendező. A hvg.hu információi szerint a hírt a művész fia jelentette be.

1923-ban született Gianfranco Corsi néven. Legtöbben klasszikus Shakespeare-adaptációiról ismerik, pedig a színház és az opera világában is maradandót alkotott.

A reneszánsz bölcsőjéből, Firenzéből indult képzőművész, építész végzettséggel. A kellékestől a díszletfestőn át a rendezőasszisztensig minden munkát elvállalt, mielőtt Luchino Visconti pártfogoltja és munkatársa lett. Kezdetben a Troilus és Cressida, A vágy villamosa római előadásaihoz tervezett díszleteket. Asszisztensként dolgozott olyan Visconti-filmeknél, mint a Vihar előtt, a Szépek szépe és az Érzelem.

Az 50-es évek végétől kezdett forgatni, első nagyjátékfilmjét, a Kempinget 1958-ban mutatták be. Emblematikus alkotásai között szerepel A makrancos hölgy Elizabeth Taylor és Richard Burton főszereplésével, a Rómeó és Júlia, valamint a Napfivér, holdnővér. Utolsó nagyjátékfilmjét, a Mindörökké Callast 2002-ben vetítették először.

Franco Zeffirelli, jobbján pedig a Mindörökké Callas két főszereplője, Jeremy Irons és Fanny Ardant (Fotó/Forrás: Stephane Cardinale / Getty Images Hungary)

Az ötvenes évek elejétől operarendezőként is hallatott magáról. Elsőként Rossini Hamupipőkéjét állította színre Rómában 1953-ban, majd 1958-ban a Traviatát Maria Callas-szal a címszerepben. Meghódította a világ legrangosabb operaházait, a Scalától a Metropolitanig, a Covent Gardentől a Bécsi Staatsoperig.

Számos rendezéssel gazdagította a New York-i Metropolitan Opera repertoárját, amelyek közül leghíresebbek a Bohémélet, a Tosca és a Turandot. Jelentős magyar vonatkozás, hogy a Turandot-premier, valamint a Tosca-felújitás címszereplője a kiváló magyar operaénekes, Marton Éva volt. 

Zeffirelli nevéhez fűződik a Veronai Aréna történetének leggrandiózusabb Aidája is.

Maria Callas-hoz fűződő barátságáról 2010-ben így nyilatkozott a Fideliónak adott interjúban: „Callas a barátom volt, a szó legmélyebb értelmében. Nem titok, amit most elárulok: mindenkit elmart maga mellől, akiben riválist sejtett. Nehezen tűrte, ha valaki szebb, jobb, sikeresebb nála. Különösen a nőkkel szemben volt gyanakvó.

Azzal szemben, aki nem adta meg neki a kellő tiszteletet, durva, kíméletlen volt. Szerencsére szóba sem jöhetett köztünk szerelem, vagy bármiféle férfi- nő vonzalom. Azon kevesek közé tartoztam, akiket elfogadott a bizalmasának.”

Franco Zeffirelli gratulál Maria Callas-nak a Tosca előadást követően (1964) (Fotó/Forrás: Getty Images Hungary)

Szülőföldjéről és a művészi indíttatás kapcsán elmondta: „Ma is abban a hitben élek, hogy nincs szebb, gazdagabb örökség, mint a szűkebb hazámban, Firenzében. Idestova harmincnégy éve élek Rómában, de ma is azt vallom, hogy semmi nem ér fel a toszkán táj szépségével.

(A teljes interjú ide kattintva olvasható.)

Tavaly, 95. születésnapja apropóján hosszabb cikkben foglalkoztunk Franco Zeffirrelli eseménydús életével és gazdag életművével. Cikkünket itt olvashatja:

Kapcsolódó

95 éves a Shakespeare-adaptációk és vallási filmek királya

Neve egy elírásból született, Júliáját túl kövérnek találta, míg a filmjeit a világ egyik fele élteti, a másik szépelgő giccsnek tartja. Franco Zeffirellit két Oscar-díjra jelölték, filmjei tévés sugárzása nélkül talán nem is rendeznék meg a Karácsonyt.

Fejléckép: Franco Zeffirelli (fotó:  Alessandra Benedetti / Getty Images Hungary)