Paskaljevic a prágai akadémia rendezői szakán diplomázott, kezdetben dokumentumfilmeket, tévédrámákat készített a belgrádi tévé megbízásából. Első nagyjátékfilmjét, A strand téli őre című filmet 1976-ban forgatta. Több mint 30 dokumentumfilm és 13 játékfilm, köztük a Lőporos hordó (1998), a Valaki más Amerikája (1995) és az Argentin tangó (1992) fűződik a nevéhez.
A kritikusok méltatták filmjeit az emberi gyarlóság, esendőség és elkeseredettség empatikus ábrázolásáért.
Munkáját számos elismeréssel jutalmazták, 1998-ban a Dejan Dukovski macedón író színdarabjából forgatott Lőporos hordó lett a legjobb európai film a kritikusok (Fipresci) szerint, két évvel később a Csodák ideje a spanyolországi San Sebastián filmfesztiválján elnyerte a kritikusok díját. 2001-ben a Variety folyóirat az év öt legjobb rendezője köré sorolta. Paskaljevic 2002-ben elsőként nyerte el a Bernhard Wicki-díjat, a német filmkészítők békedíját az alkotásait átszövő humanizmusért. 2007-ben a francia Művészeti és Irodalmi Renddel tüntették ki.
Argentin tangó
A Jugoszlávia szétesését kísérő 1991-es délszláv háború kezdetén, Slobodan Milosevic (1941-2006) akkori elnök idején Paskaljevic nyíltan bírálta a szerb nacionalizmust. A Milosevic által irányított média kampányának hatására a rendező halálos fenyegetéseket kapott, ezért Franciaországba emigrált. Az utóbbi időben felváltva élt Párizsban és Belgrádban.
Fejléckép: Donald Weber / Getty Images
hírlevél
