Emléke örökre szívünkben és csodálatos munkásságában tovább él! Nyugodj békében
– írta bejegyzésében a galéria.
Hajnal Gabriella 1928. május 1-én született Budapesten. Felsőfokú tanulmányokat a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő tanszakán (1951-1957) folytatott, ahol Bencze László, Hincz Gyula, Pap Gyula voltak a mesterei. Diplomájának megszerzése után az iparművészet felé fordult, falikárpitokat tervezett 1958 óta. A gobelinek iránti rokonszenvében nagy szerepet játszott a párizsi Cluny Múzeumban tett látogatása, ahol a gótikus stílusú gobelinek nagy hatást tettek rá, kivált a Hölgy egyszarvúval című kárpitsorozat.
Korai kárpitjai vidám, optimista hangulatúak és narratív jellegűek, a motívumok részletező kidolgozása jellemzi, ugyanekkor már erőteljesen mutatkozik kiváló kompozícióteremtő képessége.
Az 1960-as években az egyén és a közösség témát dolgozta fel a maga eszközeivel, mitológiai témákat, ótestamentumi történeteket, középkori szentek életéből vett jeleneteket ábrázolt, művei másik csoportját a civilizációkhoz, a művészettörténethez és a költészethez kapcsolódó élményeinek képi megjelenítései alkotják.
Az 1970-es évek felé közeledve összefogott, drámai hatású kompozíciókkal és egy visszafogottabb színvilággal jelentkezett. Az 1970-es évek végén és az 1980-as években jelentkezett vörös és kék korszakával, mely vörös és kék színek együttesére épül, s a karton fekete-fehér szövésére, mely természetes dekorativitást kölcsönöz munkáinak.
Munkásságát számos díjjal ismertél el: a Munkácsy Mihály-díjat 1975-ben kapta meg. 1978-ban Érdemes, 1987-ben Kiváló művésznek választották, 1994-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét ítélték oda neki.
A The Space galéria oldalán olvasható Hajnal Gabriella művészi hitvallása, amely kapcsán egyebek közt így fogalmaz: „Előítélet nélkül, befogadásra nyitottan kell a műtárgyhoz közeledni, s akkor megteszi a hatását az aminek igazi kvalitása van. A silányról, a porhintésről nem beszélek, bár ezek száma növekszik, burjánzik – valószínűleg a hatványozott számszerű növekedéssel együtt. Az ítélőképesség nem növekszik hatványozottan. De bízom benne, hogy ez is eljön.
Könnyen és erőfeszítés nélkül nem lehet remekműveket alkotni.
Minden mű annyit szugerál, amennyi benne van. Amit a művész nem teremtett bele, azt manipulációval csak ideig-óráig lehet elhitetni.”
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg reklámokat.
Fejléckép: Hajnal Gabriella (Fotó/Forrás: The Space galéria Facebook-oldala)

hírlevél








