Macskássy Izolda 1945. január 10-én született Marosvásárhelyen, édesanyja sportoló, édesapja katona volt. Izoldát azonban nem a sport, inkább a művészetek vonzották, először Erdélyben, majd ösztöndíjjal Ausztriában, Bulgáriában és Lengyelországban tanult. A festőművészek közül elsősorban Nagy Pált, Bordi Andrást és Barabás Istvánt tartotta mestereinek.
Útjukat azonban nem tudta követni, mert bár eleinte olajjal festett, allergiás lett a hagyományos festékekre és áttért az akvarellre. Ekkor cserélte le a vásznat selyemre.
1961 óta élt Magyarországon, itt is diplomázott 1968-ban, majd három évre rá megkapta a magyar állampolgárságot. 1972-ben férjhez ment, a házasságból két gyermeke született.
A festészet mellett Macskássy Izolda grafikusként is elismert művész volt, kedvelte az erőteljes színeket, festményeinél pedig bátran támaszkodott a selyem struktúrájára.
Magyarországi kiállításai mellett a világ szinte minden táján megfordult, Németországban például állandó tárlata volt. Nagy figyelmet fordított a jótékonykodásra, rendszeresen szervezett árveréseket saját képeiből melyeknek bevételéből olyan szervezeteket támogatott, mint a „Vagyunk" – Otthontalan Művészek Önsegítő Egyesület.
A képzőművész második otthonának tekintette Szegedet, ahol szintén sokat tett a városban működő szervezetekért. Munkásságáért 2003-ban Pro Urbe-díjjal tüntették ki.
Macskássy Izolda temetése 2021. július 19-én 15 órakor lesz a szegedi Belvárosi temetőben.
Fejléckép forrása: Füzesi Ferenc / MTI
hírlevél
