Maurer Dóra 1961-ben kapott diplomát a Képzőművészeti Főiskolán, Hincz Gyula és Ék Sándor tanítványaként. 1990-től a Képzőművészeti Főiskola docense, 2003 óta egyetemi tanára, 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjas volt. 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia levelező, 1998 óta rendes tagja, 2017-től az Akadémia elnöke.
Munkáit bemutatták egyebek között Grazban, Utrechtben, Zágrábban, Bécsben, Stockholmban, Pozsonyban, Nürnbergben, Stuttgartban, Londonban, a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban, Budapesten az Ernst Múzeumban és a Ludwig Múzeumban. Rövidfilmeket is készített.
2017-ben Nyomhagyás – Nyomtatás címmel nyílt kiállítása a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Ennek apropóján beszélgetett vele a Fidelio, az interjúban Maurer Dóra így fogalmazott: „A Főiskolán elég korán észrevették, hogy figyelni kell rám, mert mást akarok csinálni, mint amit elvárnak, »deviáns« vagyok. Nem a rajztudással volt gond, hanem – 1956 után voltunk –
mindenben a keserűt és a nem pozitívat fogtam meg.
Egyik első kis rézkarcom például egy szem búzáért vadul verekedő galambokról szólt – bár a galambok a közhit szerint szelídek. A karakterét hangsúlyoztam és ezzel megfordítottam a jelentését mindannak, amit szépnek, jónak kellett volna láttatni. A társadalomból kivonulás, a jó hír meg nem hallása, az utolsó menedékek elvesztése voltak a témáim. Ezek a rézkarcok nagyon közvetlenek, személyesek voltak.”
2023-ban A struktúra tematizálása címmel rendeztek kiállítás a műveiből a balatonfüredi Vaszary Galériában.
Művészetét 1995-ben Munkácsy Mihály-díjjal, 1997-ben a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének díjával, 2000-ben a Soros-alapítvány képzőművészeti díjával, 2001-ben pedig Pro Cultura Urbis-díjjal ismerték el. 2003-ban Kossuth-díjat kapott nemzetközileg is elismert alkotásaiért és kiállításaiért, nagy jelentőségű művészi és pedagógiai munkásságáért. 2015-ben Hazám-díjjal tüntették ki. 2018-ban Prima díjat kapott. 2021-ben a Nemzet Művésze címmel tüntették ki.
2017-ben a Fidelio beválogatta Maurer Dórát az év kimagasló művészeti produktumait jegyző művészeit felvonultató Kult50-sorozatába, akkor született portrénkban Csordás Lajos írta: „Annak ellenére, hogy művei a világ fontos gyűjteményeiben szerepelnek, Maurer Dóra mindig hangoztatja, hogy nem szívesen válik meg munkáitól, mert nem tartja magát műtárgycsinálónak. Alkotásai mindig egy szellemi építkezés állomásait dokumentálják, ezért fontosak a számára.”
Főbb művei az Időmérés, az Önkénytelen mozgások, a Hétpróba, az Inter-Images, a Quasi képek és installációk, a Szférikus munkák, a Fényelvtan a fotogramról és a Párhuzamos életművek.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg reklámokat.
Fejléckép: Maurer Dóra (fotó/forrás: Ludwig Múzeum)
hírlevél
