A nemzetközileg elismert művész Bernáth Aurél tanítványaként végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán 1965-ben. Először 1971-ben mutatkozott be Párizsban, a Fiatalok Biennáléján. Rá nyolc évre költözött Párizsba, de sokat tartózkodott a fővároshoz közeli Torcyban is, ahol 1992-ben művészeti magániskolát alapított. A Csernus-féle szürnaturalizmushoz csatlakozott, az amerikai pop-art is hatással volt művészetére.
Önálló felületkezelési technikákkal kísérletezett: miniatűr képeket alkotott, festékmaradványokból, ásványokból, valamint apró tárgyakból készített kollázsokat, kis üvegdobozokat.
Emellett fényképezett is, konceptuális műveket és akciófotókat készített. Az 1969-es Iparterv-kiállításon bemutatott Hétköznap (1969) című művét például áll a magyar fotórealista festészet első megjelenéseként tartja számon a művészettörténet.
Az 1967-től hiperrealista képeket festett: munkái közül a társadalomkritikus Langyosvíz-sorozata (1970-1973) az egyik leghíresebb.
A hetvenes évektől drapériás hiperrealista, női akt-torzókat alkotott, amelyet a transzparencia, a lenyomat és a festékszóró pisztoly hatásával ötvözött. Munkáit Magyarország és Franciaország mellett Japánban és Svájcban is kiállították. Művei olyan neves közgyűjteményekben is megtalálhatók, mint például a párizsi Pompidou Központ. Itthon a Magyar Nemzeti Galériában, a Szombathelyi Képtárban, valamint a pécsi, Janus Pannonius Múzeumban őrzik műveit.
hírlevél
