A hírt a 24.hu közölte a Budapest Józsefvárosi Református Egyházközség Salétrom utcai templomának kapujára felfüggesztett gyászjelentése alapján.
Mester István 1945-ben Túrkevén született, és azt követően kezdett festeni, hogy kilenc éves korában családjával Kőszegre költöztek. Ez alapjaiban határozta meg kora stílusát, a Magyar Fórum 2012-es interjújában szereplő portré szerint a kisváros ekkor paradox státuszt képviselt: a vasfüggöny közeli, tárgyi valósága, valamint a határsáv elszigetelt és diszkrimináló szigora miatt
a fiatal festőben korán rögzültek a paradox helyzetek és azok kiértékelései. Ez, valamint az újra meg újra kialakuló tüdőbetegsége lett később művészetének egyik alapvető élményforrása.
Mester többek között elvégezte a kirakatrendezői és dekoratőri szakisoklát, közben szabadideje minden percét a festészetnek szentelte. Első önálló kompozíciója 1968-ban készült el Taigetosz címmel. A portrécikk azt is említi, nagy munkatempója dacára a sajátosan aprólékos gonddal és kimunkált technikával készült, nagyméretű olajfestményei évente születtek meg. Képeivel részt vett több csoportos kiállításon, számos alkotása magyar, német és belga magángyűjtők tulajdonába került. Első önálló kiállítására 1988-ban, Kőszegen került sor. Bár a Kádár-rendszerben több alkotását is letiltották, később bemutatkozhatott Budapesten a Magyar Nemzeti Galériában, illetve a svédországi Strömdtadban is kiállított két alkalommal.
A lapnak adott interjújában Mester István saját stílusát paraszimbolizmusnak vagy paradox szimbolizmusnak nevezte.
A kiszámíthatatlannak tűnő, kozmikus konstellációkhoz hasonlítható, önmagának látszólag ellentmondó, különös, szokatlan, furcsa, illetve a látszólagos lehetetlenségek, abszurditások birodalmához tartozó jelenségek vizuális megjelenítése művészi eszközökkel.
– fogalmazott arra a kérdésre válaszolva, mit nevezünk paraszimbolikus ábrázolásnak.
hírlevél
