Nagy János 1935. június 17-én született Rákosszentmihályon. A pozsonyi Képzőművészeti Főiskola elvégzése után a besztercebányai, majd a nyitrai tanárképző főiskolán tanított. Bekapcsolódott a csehszlovákiai, majd a szlovákiai magyar képzőművészeti életbe. Tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Képzőművészeti Társaságnak, majd a Szlovákiai Magyar Képzőművészeti Társaság elnöki tisztét töltötte be. Kapcsolódott több művészeti csoportosuláshoz, köztük az Európa 24, a Hungária 24, majd az Ősiség és Modernség (1994) nevezetű csoportokhoz.

Tanulmányai során a realista és a neoklasszicista stílusú szobrászatot sajátította el, de hamarosan a 20. században elterjedt absztrakt művészeti irányzat felé fordult figyelme, azonban alapvetően megmaradt az alakos ábrázolás mellett.

A szobrászat minden ágában aktívan tevékenykedő művész volt: monumentális kompozíciók, középméretű, kiállítási plasztikák, kisplasztikák, érmek és plakettek egyaránt készültek műhelyében. Alkotásait számos egyéni kiállításon láthatta a közönség, köztéri szobrai többek között Búcson, Budapesten, Dunaszerdahelyen, Füleken, Galántán, Gútán, Hetényben, Hortobágyon, Ipolybalogon, Kisszebenben, Komáromban, Köbölkúton, Léván, Párkányban és Szencen állnak. Esztergomban 2000-ben állították fel IV. Béla királyt ábrázoló domborművét, 2004-ben Révkomáromban az Aradi vértanúk előtt tisztelgő emlékművét, 2018-ban pedig Komáromban Egressy Béni-szobrát. II. világháborús emlékművei Ipolyszakállason, Ipolybalogon, Nagycétényben és Málason láthatóak. Martonvásáron 2015-ben adták át Beethoven és a halhatatlan kedves című szobrát.

Gróf Esterházy János szobra a Gesztenyés kertben. Nagy János alkotása. (Fotó/Forrás: Wikimedia)

Nagy János 1994-ben Esterházy János-díjat kapott, 2000-ben a Magyar Köztársaság elnökének aranyérmével, 2001-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. 2002-ben kapta meg a Szlovák Köztársaság Aranyplakettjét, 2003-ban a Posonium Irodalmi és Művészeti Életműdíjat Szlovákiában, és 2009-ben a Szervátiusz Jenő-díjat. 2005 óta volt a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

A szobrászművésznek nyolcvanéves korában régi vágya teljesült, amikor Felvidékről visszatért Magyarországra, hogy idős napjaira Tatán találjon békességet. Az önkormányzat a Vaszary-villát bocsátotta rendelkezésére élete hátralevő részére. Nagy János temetéséről Tata önkormányzata gondoskodik.