A hírt a Roma Sajtóközpont Facebook-oldalán tették közzé.
"Életének 75. évében elhunyt Oláh Mara, OMARA festőművész. A hányattatott sorsú művész több évtizedes házasság után, súlyos betegségből felépülve, mintegy terápiaként kezdett festeni 43 éves korában. Farostra festett 100 képét elajándékozta,
a szemműtétét ábrázoló képet azonban megőrizte, majd véleményezésre bevitte a Magyar Nemzeti Galériába, ott további festésre biztatták.
Ettől kezdve nem hagyta abba a festést, saját történetét és a cigány közösségnek történetét festette, a kirekesztés, a megaláztatás, a kilakoltatás, a nők helyzete és sok karakteres portré alkotják műveinek összességét" - vázolják a művész karrierjét.
"A naivokhoz szokás sorolni Oláh Marát is, de ő kilóg minden kategóriából. Öntörvényű, izgalmas személyiségének meghosszabbítása festészete. Gyakran magyarázó szövegekkel is ellátta alkotásait.
A mai roma művészek közül OMARA (Oláh Mara) szinte egyedüliként elismert kortárs művésszé, a fősodor részévé vált, miközben éppen cigányasszonyi nézőpontja hitelesíti és nyomatékosítja képeit.
- hangsúlyozza a Sajtóközpont.
"Képeinek múzeumba kerülése nemcsak a művészeti, hanem a társadalmi határok lebontására tett kísérlet is egyben, épp ezért jelentősége felbecsülhetetlen" - írja a művész képeiből többet is megvásároló Ludwig Múzeum oldala. "A képeken a művész életéből láthatunk jeleneteket, melyeket extenzív szöveges információkkal vesz körül. A szövegek a művész szubjektív szűrőjén keresztül mutatják be az eseményeket, melyek Omara származása okán társadalmi kérdéseket is feszegetnek, ám a művész egy kortárs művészeti képi nyelvet beszélve kommentálja azokat. A képek kapcsán óhatatlanul is előtérbe kerül a saját élmények művészi hitelességet garantáló szerepe.
Omara nem mások, hanem kizárólag a saját nevében beszél, de a néző mégis tisztában van azzal, hogy kijelentéseinek „címzettje” az egész társadalom.
OMARA életéről a saját honlapján is mesél: "1945-ben születtem Monoron. Apám zenész cigány volt, anyám edényfoltozó beás cigány családból származott. A két család között dúló, a származási és életmódbeli körülményekből fakadó veszekedések miatt gyermekkorom állandó vándorlással telt el. Anyámmal hol Monoron laktunk, hol anyai nagyszüleimhez költöztünk Mogyoródra. Az iskolából VI. osztályos koromban kimaradtam, s csak asszonykoromban fejeztem be az általános iskolát. Tizenkilenc éves koromban férjhez mentem egy magyar fiúhoz, amit az anyósom annyira ellenzett, hogy édesanyám úgy halt meg, hogy a nászasszonyát nem is ismerte. 1967-ben lányom született Gyermekem közgazdasági szakközépiskolát végzett, sportlövőként sikeresen szerepelt a versenyeken. Csaknem egész életemben takarítónőként dolgoztam, először bejárónőként, később önálló kisiparosként. Házat építettünk, majd elcseréltük, és Budapestre költöztünk"
OMARA: Lányom esküvője (1989) (Fotó/Forrás: Ludwig Múzeum)
A honlapon nemcsak alkotásai láthatóak, de vele készült interjúk is. Emellett elmeséli legemlékezetesebb tárlatát is: "1992-ben csoportos kiállítást szerveztem Monoron, az unokabátyám vendéglőjében, melyet az akkori honvédelmi miniszter, Für Lajos nyitott meg. Ez emlékezetes maradt számomra, mert
ismerőseim azt mondták, hogy megeszik a kalapjukat, ha a miniszter eljön a Mara kiállítására. Nemcsak ő jött el, hanem későbbi önálló kiállításaimat miniszterek, államtitkárok, híres festőművészek nyitották meg,
és még az amerikai nagykövet is megtisztelt jelenlétével, abból az alkalomból, hogy a lakásomon megnyitottam az elsõ magyarországi cigány magángalériát 1993-ban.
hírlevél
