Az MMA közleményében felidézték, hogy Szalai Györgyi a dokumentum-játékfilmes irányzatot megteremtő Budapesti Iskola meghatározó alakja volt. Szakmai pályafutása, filmrendezői, forgatókönyvírói és művészetszervezői tevékenysége elválaszthatatlanul összefonódott állandó alkotótársa, Dárday István munkásságával. Alkotópárosuk hosszú évtizedeken át forgatott játék- és dokumentumfilmjeit a magyarországi társadalmi valóság iránti kivételes problémaérzékenység jellemezte. Szalai Györgyit az MMA saját halottjának tekinti.
Szalai Györgyi 1940. augusztus 31-én született Kispesten. 1963 tavaszán felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, itt találkozott Dárday Istvánnal, a majdani rendezővel, aki később az életben és az alkotásban is társa lett. A főiskoláról a másodév végén eltávolították, ettől kezdve a legkülönbözőbb alkalmi foglalkozásokból és munkákból élt, közben filmnovellákat írt, majd kisebb megbízásokat kapott a filmgyárból. A hatvanas évek végén már forgatókönyveken is dolgozott.
Az 1970-es Nyugodtan meghalni és az 1971-ben bemutatott Miheztartás végett című, Dárday Istvánnal készített filmjei szakmai feltűnést keltettek.
Mindketten bekerültek a Balázs Béla Stúdióba, ami a hetvenes években szellemi otthonuk lett.
Az első nagy vállalkozásuk az 1973-as Nevelésügyi sorozat öt, másfél órás dokumentumfilmje volt. A sorozatot mellettük Mihályfy László, Vilt Pál és Vitézy László rendezték.
1974-ben készült el Dárday Istvánnal közös első játékfilmjük, a Jutalomutazás, mely itthon és külföldön is sikert aratott: meghozta a Balázs Béla-díjat, a Filmkritikusok díját, majd a Mannheimi Fesztivál fődíját is. A bemutató utáni évben Szalai Györgyi elkészítette Az egyedi eset természetrajza (1975) című dokumentumfilmjét, mely a Jutalomutazás alaptörténetét tárja fel.
1976-ban a Balázs Béla Stúdión belül megalakították a Közművelődési Munkacsoportot, melyben filmrendezők, kritikusok és filmtörténészek közösen szervezték meg a dokumentumfilmek társadalmi forgalmazását.
Az 1970-es évek második felében egyre több alkotó készített dokumentum-játékfilmet, a külföldi kritikusok „Budapesti Iskoláról” beszéltek.
Dárday és Szalai 1977-ben készítették el a Filmregény – Három nővér című alkotásukat, mely újabb filmkritikusi nagydíjat és egy operatőri díjat is nyert. Szalai Györgyi ekkoriban más alkotók filmjeiben is vállalt konzultánsi, társrendezői vagy forgatókönyvírói szerepet.
Tevékenysége elismeréseként 1980-ban a Dialóg Stúdióban lehetősége nyílt egy önálló játékfilm megrendezésére. A Dédelgetett kedvenceink című filmet 1981-ben mutatták be, a forgatókönyvet Dárday István írta.
Szalai Györgyi egyike volt az 1981 és 1985 között működött MAFILM Társulás Stúdió alapítóinak, olyanok oldalán, mint Tarr Béla, Mihályfy László, Gyöngyössy Imre, Vitézy László, Erdőss Pál, Gyarmathy Lívia, Zolnay Pál, Xantus János és Kabay Barna. Ekkoriban készültek többek között a Harcmodor (1980), az Átváltozás (1984) és A dokumentátor (1988) című alkotásaik.
A rendszerváltozás után többekkel egy új típusú vállalkozásba kezdtek a filmkészítés mellett.
Az addig Kinizsi néven működő mozit 1989. február 23-án Mozgókép Innovációs Társulás (M.I.T.) Videó- és Moziklub néven nyitották meg, a Recsk 1950–1953 című alkotás bemutatásával.
1991-ben felvette a Blue Box nevet az intézmény, melyet Szalai Györgyi vezetett egészen 1999-ig. A hely komplex kulturális fórumként működött, koncerteknek, kiállításoknak, beszélgetéseknek adott otthont.
A kilencvenes években Dárday és Szalai két játékfilmet készített: Nyugattól keletre, avagy a média diszkrét bája címen egy filmszatírát 1993-ban, majd a Tükröződések című 1998-as drámát. A kétezres évektől dokumentumfilmes tevékenységükben egyre többször foglalkoztak környezetvédelmi témákkal, valamint a nemzeti identitás és a nemzeti kultúra kérdéseivel. Az évtized jelentős közös alkotása volt Az emigráns – Minden másképp van 2006-ban, ami Márai Sándor utolsó éveit mutatja be.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg reklámokat.
Fejléckép: Szalai Györgyi (fotó/forrás: Lugosi Lugo László / MMA)
hírlevél
