Szentkirályi Miklós Béla 1973-ban diplomázott Kolozsváron a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézetben Miklóssy Gábor osztályában, majd Magyarországra jött tanulni a Magyar Képzőművészeti Főiskola Restaurátorképző Intézetébe Varga Dezsőhöz.
1975-től 15 éven keresztül a Magyar Nemzeti Galéria restaurátoraként dolgozott, majd a Szépművészeti Múzeum főrestaurátora és osztályvezetője lett.
Számos szervezetben vállalt magas tisztséget, az 1992-ben alakult Magyar Restaurátorkamara alapító elnöke, elnökségi tag volt a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületében, 1997 és 2002 között a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány művészeti-szakmai tanácsadó testületének tagjává választották, valamint kurátor volt a Nemzeti Kulturális Alapprogram Iparművészeti Szakkollégiumában. 2010-től haláláig az MMA tagja.
Főként restaurátorelméleti, módszertani és etikai kérdésekkel foglalkozott, miközben közel ötven éven keresztül maga is mentette az elmúlt évszázadok legnagyobb alkotásait. Nevéhez fűződik többek között Munkácsy Mihály Trilógiájának (Golgota /1992/, Krisztus Pilátus előtt /1995/, Ecce Homo /2009/) restaurálása, de különösen nagy érdeklődéssel fordult a szárnyasoltárok felé.
Munkásságát 1991-ben Munkácsy Mihály-díjjal, 1996-ban a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel, 2018-ban pedig Érdemes művész kitüntetéssel ismerték el.
hírlevél
