Vadász György halálhíréről a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) számolt be. „Sokoldalú, integráló, egyensúlyt teremtő munkássága értékteremtő kapocs a magyar építészet időfonalán. A helyhez és a helyzethez igazított, teremtő alázattal áthatott vidám alkotókedvében sokrétű életművet alkotott. Munkássága több száz épülettel, land-art kompozícióval gazdagítja hazánkat, amelyek az integráló művészet és kiteljesedő alkotókedv fényes példai” – méltatták közleményükben Vadász Györgyöt, akit az MMA saját halottjának tekint.
Vadász György 1933. február 18-án született Budapesten. Édesapja, Vadász Mihály a két világháború közötti magyar építészet kiemelkedő alakjaként vált ismertté. Középiskolai tanulmányait a budapesti Toldy Ferenc Gimnáziumban végezte, majd 1952 és 1957 között építészmérnöki diplomát szerzett a Műegyetemen.
Egyetemi évei alatt meghatározó tanárai Jánossy György, Dávid Károly és Weichinger Károly voltak.
Vadász György 1957-ben a Budapesti Városépítési Tervező Iroda (BUVÁTI) munkatársa, majd 1957-1964 között az Ipari Épülettervező Vállalat csoportvezető építésze volt. 1958 és 1961 között elvégezte a Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ) Mesteriskoláját. 1964-től 1985-ig a BUVÁTI osztályvezető építészeként dolgozott, a MÉSZ Mesteriskolájában 1978-tól tanított. 1983-1987 között Baja főépítésze lett, majd 1998-ig Pásztón töltött be hasonló posztot. 1985-ben címzetes egyetemi tanárrá nevezték ki. 1985-1988 között az Artunion Széchenyi Építőművész Stúdió, majd 1989-tól egy éven át a Déldunántúli Tervező Vállalat (Pécsiterv) budapesti irodájának vezetője volt.
RaM-Radnóti Miklós Művelődési Központ (Fotó/Forrás: Ágota Csaba / MMA)
Vadász és Társai Építőművész Kft. néven 1991-ben létrehozta saját építészirodáját, amelynek 2000-ig volt a vezetője. E műhelyben a mai magyar építészet közép- és fiatal generációjának számos ismert tagja tett szert meghatározó szakmai tapasztalatokra, mások mellett két gyermeke, György (statikus) és Bence (Ybl-díjas építész, az MMA rendes tagja) is.
Fontos feladatának tartotta mindig is, hogy az építészet és a képzőművészet egykori szerves együttélését újra megteremtse,
mégpedig úgy, hogy a képzőművészeti alkotás ne csak applikatív kapcsolatban legyen az épülettel. Szabadkézi tervei, elképzeléseit rögzítő skiccei egyúttal kvalitásos grafikák is, gellérthegyi víztárolója szobrászati alkotásként is szemlélhető.
Munkáinak meghatározó csoportját adják a lakóházak, illetve a városléptékű beépítések, melyek kapcsán nem kevés alkotás a posztmodern jegyében született. Vadász György a 90-es évek közepétől a korai modernhez nyúlt vissza, ekkori épületei, közülük is elsősorban az 1996-os New Bauhaus lakónegyed, hangsúlyos szerepet játszottak abban, hogy a bauhaus ismét népszerűvé vált a hazai építészetben. Saját modern családi házával 1996-ban elnyerte az Év Háza díjat.
MEDOSZ-székház (ma szálloda), Budapest, Jókai tér (Fotó/Forrás: Ágota Csaba / MMA)
A Zuhanórepülés – Vadász György stációi című portréfilmet 2024. január 24-én az Akadémiai Szalon közönsége láthatta elsőként. A Szalay Péter rendezésében készült portréfilm egy szárnyaló művész szerteágazó életpályájának érzékeny, meghökkentő és olykor megrázó ábrázolása.
Munkásságáért számos elismerésben részesült, ezek között 1972-ben Ybl Miklós-díjat, 1979-ben Pro Urbe díjat, 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje kitüntetést, 1998-ban Kossuth-díjat, 2011-ben Prima Primissima díjat, 2014-ben Nemzet Művésze díjat kapott, 2022-ben pedig a Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti díját nyerte el. 1983-tól a Budapesti Városszépítő Egyesület vezetőségi tagja, 2023-tól a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja volt.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg reklámokat.
Fejléckép: Vadász György (Fotó/Forrás: Kovács Bence / Magyar Művészeti Akadémia)
hírlevél
