Vizuál

Elő a vizitkártyákkal!

2010.11.25. 15:54
Ajánlom
Fryderyk Chopin félénk, a nagy nyilvánosságtól már-már betegesen viszolygó művész volt, de most bárki betekinthet a zongora poétájának otthont adó párizsi művésztársaságok és fényes szalonok exkluzív világába.

„Aki tud valamit, menjen Párizsba, itt van művészeti érzék, itt megbecsülést, tiszteletet és jutalmat talál a művész" - fogalmazott 1824-ben Liszt Ádám, Liszt Ferenc édesapja, s kijelentésének igazságáról pár esztendővel később az ifjú Chopin is meggyőződhetett. Az 1831 őszén Párizsba érkező fiatal zongorista számára a francia főváros magától értetődő úti célnak, a zenei élet valóságos fellegvárának tűnhetett, s méltán, hisz az idő tájt gyakorta Pianopolisként emlegették a várost, ahol zongoravirtuózokból csakúgy komoly kínálat volt, akár a hangszert tökéletesítő és sorozatban gyártó manufaktúrákból. Chopin néhány rövid hónap leforgása alatt otthonra, barátokra és szövetségesekre,s persze lelkes rajongókra talált a polgárkirály, Lajos Fülöp fővárosában. A Pleyel cég megnyerte magának az első párizsi koncertjét 1832 februárjában adó muzsikust, az arisztokrata- és bankárfamíliák (élükön a Rothschild család franciaországi ágával) szalonjaikban vendégelték a rokonszenves és divatos lengyelt, s a Párizsban összegyűlt nemzetközi művésztársadalom is egyhamar keblére ölelte a gyenge egészségű és visszahúzódó, ám vonzó egyéniségű romantikust.

Ezt a kört, a Chopin felnőtt életének és művészi tevékenységének keretet adó társaséleti kultúrát és zeneéletet mutatja most be nekünk az a Zászlótérre települő interaktív kiállítás, amely a párizsi Cité de la Musique és a Bibliothèque National közös tárlatának digitalizált, utazó változata. Így például megismerhetjük - az egyébiránt Chopin nyomában épp saját bicentenáriumára várakozó - Liszt vagy éppenséggel a mára már elhomályosult emlékezetű német zongorista-zeneszerző, Ferdinand von Hiller kapcsolatát, akik noha ugyanazon hangszer virtuózai voltak, mégis mindketten hamar barátságot kötöttek a rivalizálástól idegenkedő (bár Liszttől utóbb eltávolodó) Chopinnel. Hármuk kapcsolatának korai, felhőtlen pillanatait idézi az a már-már szó szerint négykezes levél, amit 1833-ban Chopin és Liszt írt a távollevő Hillernek, benne a fiatalos szertelenség és a kollegialitás ilyesforma felvillanásaival: „[Liszt:] Ismeri Chopin csodálatos Etűdjeit? - [Chopin:] Bámulatra méltóak! - és mégis csak addig a pillanatig lesznek maradandóak, amíg az Önéi meg nem jelennek = [Liszt:] egy kis Szerzői szerénykedés!!!"

Elénk vonul a korabeli Párizs művészvilágának és főrendű elitjének egész nemzetközi sereglete: a festő Eugène Delacroix („a legcsodálatosabb művész, aki csak létezhet" - állította róla Chopin) és a Chopinnel kifinomultságában olyannyira rokon Vincenzo Bellini, a korban minden hangszeres virtuózt önvizsgálatra és versengésre késztető démoni hegedűs, Niccolò Paganini és a Lisztet szorongató csodazongorista, Sigismund Thalberg. S ha már éppen Liszt és Thalberg vetélkedésénél járunk, hát olvashatunk a tárlaton Cristina Belgiojoso hercegnéről, a Párizsban megtelepedett lelkes olasz honleányról is, akinek Chopin számára is meghitten otthonos szalonjában sor került Liszt és Thalberg legendás zenei párbajára (1837), s aki e versengést követően ekképp formulázta rövid úton elhíresült ítéletét: „Thalberg a világ első zongoristája - Liszt az egyetlen." S ugyancsak ő, a született Trivulzio márkinő volt az is, aki Bellini egyik témájára Párizs hat divatos zeneszerzőjétől rendelt variációsorozatot - a Hexameron bravúrdarabjai között Chopin lírai epizódjának is ihletőjévé válva.

A lengyel emigráció székvárosában élő, s az elnyomott Lengyelország ügyéért, a lengyel menekültek javára hangversenyt adó Chopin jótékony és egyben hazafias fáradozása csakúgy felsejlik most a digitalizált dokumentumokból, mint Aurore Lucile Dupin, asszonynevén Dudevant báróné, vagyis a korai feminista, George Sand alakja, aki 1838-tól majd' egy évtizeden át párjának tudhatta a feminin alkatú Chopint. A kapcsolatban vitán felül az emelkedett, ám egyszersmind határozott természetű írónő viselte a nadrágot, s Sand Párizsban éppúgy Chopin társaséletének főszervezője volt, akár nohant-i kastélyában. A férfi kezdeti heves idegenkedéséből („Milyen visszataszító nő ez a Sand! De hát nő-e egyáltalán? Hajlok rá, hogy kételkedjek ebben...") ugyanis a kor egyik nagy románca feslett ki, amely a jelenből visszatekintve sem veszített semmit érdekességéből. Épp mint Chopin egész életműve.

Chopin Párizsban
Művészetek Palotája ‒ Zászlótér
Nyitva: november 27. - december 19.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Én vagyok az igazmondó a zenekarban

Konrád Györgynek kilencvennégy évesen már nem kell kertelnie. Örökifjú, máig kezébe fogja a brácsát, a hegedűt, és olyan egyszerűséggel beszél a zenéről, hogy öröm hallgatni. A zene mellett egy másik szenvedélye is megmaradt egy életen át, a sport. Mellesleg a hosszú élet titkát is elárulta.
Tánc

Elmaradó előadások az Experidance Társulatnál (FRISSÍTETT CIKK)

A Román Sándor vezette társulat közleménye szerint a repertoár bemutatása csak időszakosan szünetel, amelynek oka nyolc táncművész távozása. (CIKKÜNK FRISSÜLT.)
Vizuál

Modern rabszolgák, akiket a félelem tart fogva

Maris modern rabszolgaként él napjaink Budapestjén egy családnál, ahol megalázzák, és fizikailag is bántalmazzák. Tuza-Ritter Bernadett másfél évig követte kamerájával az 52 éves asszony mindennapjait, hogy bemutassa, hogyan lehet valakit tíz évig fogva tartani rácsok helyett rettegéssel. 
Színház

„Mindent elölről kell mindig kezdeni” – Fodor Tamás a Kult50-ben

Fodor Tamás, a Stúdió K alapítója A vihar és A székek című előadásban nyújtott alakításáért került be a Fidelio Kult50 című kiadványába. Videónkban a független színház mibenlétéről is beszélt nekünk.
Tánc

Cáfolja a megszűnésről szóló hírt az Experidance

A társulat ma adott ki sajtónyilatkozatot, melyben „egyértelműen és határozottan visszautasítják” azt a hírt, mely szerint feloszlanának.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál tűz

Kimentették a Notre-Dame festményeit

Az utolsó festményeket, 15 darab 17. századi képet is átszállították pénteken a tűzvész pusztította párizsi Notre-Dame-ból a Louvre múzeumába, miután a műkincseket és ereklyéket már az elmúlt napokban kimenekítették a katedrálisból.
Vizuál morphoto

KÉP-regény: A Notre-Dame lángjai

Ezt az egészet igazándiból sosem akartam megírni, de most olyan helyzetet teremtett az élet, hogy egyszerűen muszáj! 1992 nyarát Párizsban hédereltem végig egy cimbimmel, és ez megváltoztatta az egész életemet. Előtte ugyanis szerelmes voltam, utána meg már nem. Miközben állítólag Párizs a szerelmesek városa. Hát, nekem sikerült ezt is inverzben lehozni!
Vizuál Cannes 2019

A nagy visszatérők fesztiváljának ígérkezik Cannes

Jim Jarmusch zombifilmjével nyílik a 72. cannes-i fesztivál május 14-én. Visszatér és versenybe száll az Arany Pálmáért Pedro Almodóvar, Ken Loach, Xavier Dolan, Terrence Malick és a Dardenne fivérek is, a zsűri elnöke Alejandro González Inárritu lesz.
Vizuál fényképTár

Róbert bácsi – jótevő vagy csaló?

A nagylelkű adakozót mindenki csak így ismerte Budapesten: Róbert bácsi. A városhoz tartozó egyik jellegzetes figura volt ő. Hogy ki is ő valójában, az már a kortársaknak is komoly fejtörést okozott, sőt rendőrségi nyomozás is volt az ügyben..
Vizuál interjú

Modern rabszolgák, akiket a félelem tart fogva

Maris modern rabszolgaként él napjaink Budapestjén egy családnál, ahol megalázzák, és fizikailag is bántalmazzák. Tuza-Ritter Bernadett másfél évig követte kamerájával az 52 éves asszony mindennapjait, hogy bemutassa, hogyan lehet valakit tíz évig fogva tartani rácsok helyett rettegéssel.