Január végén jelentették be Olaszországban, hogy melyik tartományokat sorolják járványügyi szempontból a sárga zónába. Így került Velence, a világ talán legszebb városa is a jóval enyhébb szabályokat élvező helyek közé, ahol óvatos lépésekben újraindulhatott az élet. Természetesen a művészetek szerelmeseiről sem felejtkeztek el. (Időközben Veneto tartományt, és vele együtt Velencét újra narancssárga zónába sorolták át, ami szigorúbb járványügyi szabályozást von maga után - a szerk.)

Velencében február elsejétől napközben nyitva tarthatnak az üzletek, az éttermek és a bárok, és hétköznapokon a múzeumok is újra fogadhatnak látogatókat. Igaz, a színházak, mozik, koncerttermek még mindig zárva tartanak, turisták nincsenek és más régiókból sincs átjárás, de legalább a helyiek élvezhetik a városukat és a kijárási korlátozás is csak este tízkor kezdődik.

Nagy Ágnes munkái Velencében (Fotó/Forrás: a tulajdonos engedélyével)

Ugrásra készen álltak a CONTEMPORARY VENICE 2021 – ITSLIQUID Nemzetközi Művészeti Kiállítás szervezői is, akik november helyett február elsején nyitottak, de akkor azonnal. A Szent Márk téren található THE ROOM helyiséget és az Albrizi-Capello palota kiállítótereit ugyanis még tavaly berendezték, hogy amint lehet, kinyithassanak. Magyarországról Nagy Ágnes szobrászművész különleges állatszobrai érkeztek meg az újraéledő városba, ő az első magyar alkotó a kiállítás hétéves történetében.

Nagy Ágnes (Fotó/Forrás: Lábady István)

Ebben a helyzetben még nagyobb figyelem irányult a válogatásban szereplő százharminchárom művészre, akik a világ mintegy negyven országában alkotnak a fotóművészet, festészet, videóművészet, installáció, szobrászat és előadóművészet területén. Kevesen tudtak személyesen odautazni, Nagy Ágnesnek is el kellett döntenie, hogy vállalja-e a kockázatot. Különösen úgy, hogy a szobrok már kétszer is majdnem útra keltek, becsomagolva, biztosítással várták az indulást, amikor le kellett mondani az utaztatásukról.

A magyar szobrászművész élete egyik legjobb döntését hozta meg, amikor úgy határozott, hogy elkíséri a szobrait. Végül kétszer öt napot töltött a lagúnák városában. Elragadtatottan mesél a fogadtatásról, a különös, kihalt Velencéről és az olasz kultúra ihlető erejéről: „A kultúra, a vallás, az életmód mindig nagyon erősen hatnak rám. A gondolák most kikötve árválkodtak, de a Canal Grande így is csodálatos volt, mintha csak a miénk lett volna! Gyönyörű volt a napsütésben és estefelé is, a kivilágított paloták fényeivel. A templomok, a város hangulata, az olasz emberek szenvedélyessége mind-mind rengeteg ihletet adott. Mélyen őrzöm például a csatorna oldalfalát díszítő puttóábrázolásokat.”

Nagy Ágnes szobrai robusztusok, szállításuk nagy óvatosságot igényel, a velencei lagúnákon pedig különösen nagy bonyodalmakkal jár, de szerencsére a „Venezia II.” bronz oroszlán, a „Europe II.” acél bika és a „Verona II.” acél languszta épségben érkeztek meg a patinás Albrizzi-Capello palotába. „Az apály és dagály gyors változása izgalmas helyzeteket teremtett – meséli a művész.

A kis boltíves hidak alatt csak úgy fértünk át, ha mindenki behúzta a nyakát, és amíg eljutottunk Tronchetto nagy kikötőjéből a lagúnákig, a szállítóhajót és a kikötés nélkül rajta lévő szobrokat a tenger hullámai csapkodták.”

Nagy Ágnes munkái Velencében (Fotó/Forrás: a tulajdonos engedélyével)

A három fémszobrot legutóbb a Várkert Bazár teraszán láthatott a közönség múlt év szeptemberében, még éppen a pandémia második hullámának felívelése előtt. Egy évvel ezelőtt februárban, néhány nappal a világ teljes bezárása előtt az Art Palm Beachen mutatkoztak be: „A vásár után voltak ígéretes megkereséseim és úgy tűnt, folytathatom az amerikai munkát, de a pandémia egyelőre ezt sajnos felülírta.” Jó hír viszont, hogy Velencébe visszavárják az egyedi hangulatú szoboregyüttest, legközelebb március végén az Art Fair vendégeként láthatóak majd. „Tényleg jó hír, de a harmadik hullám miatt még kockázatosabbnak tűnik a nagy kerámia szobrok szállítása, mint korábban. Nélkülem nem mehetnek, de az, hogy velük tudok-e utazni, az utolsó pillanatig bizonytalan. Ezért most »csak« kisebb fémszobrok, a Verona II., a Creeping Jaguar és az új acél cápa utaznak, viszont ezúttal a Szent Márk téri THE ROOM kiállítótérben lesznek kiállítva.”

A Cannaregio negyed reneszánsz palotájába is, mintha csak hazaérkeztek volna alkotásai. „Különösen a bronz oroszlán kötődik a városhoz, hiszen Szent Márk ihletésére készült, még ha nagyon el is tér az eredeti ábrázolástól. Sokszor gondoltam rá, hogy milyen jól mutatna egy velencei ihletettségű palotában, és nagyon hamar megvalósult az álmom” – meséli. Anyagválasztása különösen érdekes, hiszen a kerámia felől érkezett a szobrászatba. Samottból építkező technikája egészen másfajta lehetőségeket rejteget, mintha kővel, vagy bronzzal dolgozna; például nem használ merevítést. Egyedi, üreges technikával készülő alkotásai képesek önmagukat megtartani. „Mindegyik szobromnál az állatok anatómiájára építek, de egyre bátrabban rugaszkodom el ettől. A legelső munkáim még sokkal figurálisabbak, részletgazdagabbak, de eljutottam odáig, hogy akár néhány vonallal ki tudjam fejezni magam. Már látom a stílusomban az ívet és azt is tudom, hogy sokat fog még változni. Persze Velencében a részletgazdag, már-már giccses hatások is mindig izgalmasak a számomra.”

Nagy Ágnes (Fotó/Forrás: Lábady István)

A szobrokhoz idő kell, vallja Nagy Ágnes, hiszen akár két-három hónapig is elhúzódik a megformálásuk. Igaz, előfordul, hogy néha éveken át gondolkodik, mire kiélesedik egy belső kép róluk. Ez az izgalom, ez a hangulat teremt benne feszültséget, különösen, hogy nem rajzolja le a terveit, legfeljebb pár skiccet készít róluk mielőtt belekezd a megformálásukba. Igazi kortárs alkotó, a Várkert Bazár teraszán páratlan vizuális élményt nyújtott a metszetekkel bevont unikornisa, a Terra Antiqua, és talán készül belőle egy pegazus is. Mostanában acél cápáján dolgozik, amely egy hazai műgyűjteménybe kerül és egy magyar-ausztrál asztaliteniszező pingpongütőjére reflektál majd.

A kerámiaszobrokból egyre gyakrabban készülnek fémöntvények is – attól függően, hogy mekkora fantáziát lát bennük: „Nagyon progresszívnek tartom a rozsdamentes acélt, mert teljesen más minőséget eredményez. Egyébként

Érdekes módon inkább filmélményekhez tudja hasonlítani azt az életérzést, azokat a vizuális impulzusokat, amelyekkel azonosulni tud. „Paolo Sorrentino filmjeit nagyon szeretem; meghatározó élmény számomra a La Grande Bellezza és Az ifjú pápa. Én is úgy érzem, hogy el lehet szakadni a dogmáktól, felül lehet írni a szabályokat és humorral is rátekinthetünk az életre. Szavakkal nehéz leírni, de végső soron a »nagy szépséget« szeretném megmutatni a szobraimmal.”