Például ahogy az első amerikai koncerten, a Crocodile Rock előadása közben egy ponton maga Elton és a közönség egyaránt a levegőbe emelkedik és együtt lebegnek a pillanatban. A musical műfaja ehhez és Elton szürreális, eltúlzott karakteréhez is tökéletesen passzol. A zenés jelenetek a kisfiú fantáziavilágától - amikor egy zseblámpával vezényelve egy nagyzenekar bontakozik ki a gyerekszoba sötétjéből -, a drogos bódulat valószínűtlenségén át, - amikor egyenesen a színpadról lő ki a repülőgépre -, egy koncert áhított átszellemültségéig mindent tapintható közelségbe hoznak. 

A Rocketman hátrányból indult, mivel a zenésztörténetek jól ismert sablonokból építkeznek - nehéz kezdet, esélytelen, de tehetséges hős, hű barátok, gonosz menedzser -, ami a Bohém rapszódia bemutatójához ilyen közel még szembeötlőbb. Ezért is tűnik jó választásnak, hogy musicalként ültetik át Elton életét a vászonra. 

Ez esetben a szabadosan élő rocksztár Elton és a munkásosztálybeli nevelést kapott Reggie, a fiatalkori énje kell, hogy megbékéljenek.

A nyitójelenetben az angyal, az ördög és egy riói karneválozó keverékének öltözött Elton beviharzik egy csoportterápiára, hogy szembenézzen számtalan függőségével. Innen táncolunk át főhősünk gyerekkori énjének nyomában az ötvenes évek Angliájába, - ami ránézésre valójában Pleasantville - és végigkövetjük Eltont (vagyis akkor még Reggie Dwightot) a Királyi Akadémiától, a fontosabb koncerteken át a drogos ámokfutásokon, mélypontokon és csúcsokon át vissza a csoportterápiára - és az újrakezdéshez. (I'm still standing).

Rocketman - Taron Egerton Elton John szerepében (Fotó/Forrás: uip)

Rami Maliket a filmkészítői nemcsak fogak, de énekhang tekintetében is ellátták némi pótlással: digitálisan rákevertén Freddie Mercury eredeti hangját a színészére.

(Igaz, picit azért melegített a szerepre: a 2016-os Énekelj! című mesében egy animált gorillának kölcsönözte a hangját és énekelte el az I'm still standing-et.)

A film sikerrel elkerülte a csapdát, amibe a Bohém rapszódia beleesett: nem próbált piedesztált építeni a főszereplőnek, sőt nem félt a kevésbé előnyös oldalát is megmutatni (visszatérő poénforrás például, hogy Eltont mennyire zavarja a kopaszodása). Az előbbi mozinál az együttes tagjai szóltak bele a készülő filmbe, itt maga a delikvens producerelte a készülő mozit - a végeredményt elnézve egészséges adag öniróniával. A Queen-filmet ért kritikák visszatérő fordulata volt, hogy tiszteletből kiherélték a sztorit és egy sablon sztárfilmmé lúgozták Mercury unalmasnak nem nevezhető életét.

A zenés-táncos formátum kedélyesen stilizálttá tesz az öngyilkossági jelenettől az orgiáig vagy a drogos ámokfutásig mindent, így mindenki annyit ért belőle, amennyit akar. 

Rocketman - Elton és John Reid (Richard Madden) (Fotó/Forrás: UIP Dunafilm)

Ezzel épp egy olyan ponton hagytak fel, amivel egyúttal filmtörténelmet is írtak:  Elton és John Reid első szexuális együttlétének kendőzetlen bemutatása az első ilyen aktus egy nagy stúdió szárnyai alatt készülő film esetében. (A Túl a barátságon és a Szólíts a neveden kis stúdiók alkotásai és szűkebb körben forgalmazták.) Elton John ragaszkodott ahhoz, hogy ne mismásolják el az életének ezt a vetületét. Még akkor se, ha ennek az volt az ára, hogy a film szigorúbb korhatári besorolást kapott, ami egyúttal kevesebb nézőt is szokott jelenteni.

A musical 2019-ben talán poros koncepciónak tűnik, az énekes betétekkel és táncos tömegjelenetekkel. A készítők azonban kimozdították a kamerákat statikus nézőpontjukból (ezt még Fred Astaire találta ki, hogy ideális képet adjanak a táncosok lábáról). Ehelyett

Az alkotópáros: Bernie Taupin (Jamie Bell) és Elton (Taron Egerton) (Fotó/Forrás: UIP Dunafilm)

Ráadásul a főszereplőinkkel egy szemmagasságban helyezték el őket. Ezzel elérték, hogy a nézőnek az az érzése, hogy ő is része Elton John gyermekkorának, amely a Billy Elliot-ban és a Grease-ben telt, ha a látványvilágból indulunk ki. (Érdekes adalék, hogy a Billy Elliot film egykori főszereplő gyerekszínésze, Jamie Bell alakítja Elton állandó szövegíróját, Bernie Taupint.)

"azért vannak alkohol és drogproblémáim, mert nem ölelt meg az apám és elhanyagolt az anyám". Ezen (és a fiatalkori parókákon) azonban viszonylag hamar felül lehet emelkedni, második megtekintésre szinte már észre sem vesszük. Az egyetlen visszatérő probléma a film kapcsán a makacs dallamtapadás.

Elton (Taron Egerton) és édesanyja (Bryce Dallas Howard), mellettünk John Reid (Richard Madden) (Fotó/Forrás: UIP Dunafilm)