A bemutatott munkák anyaghasználatukat tekintve rendkívül különbözőek, a hagyományos festményektől kezdve a szappanból készült szobrokon át, a vörösre színezett homokkal fedett gerendáig a legextrémebb anyagokkal találkozhatunk, amelyek között visszatérő elem a fém. A tárlat fő témáira jól rímel ez az anyag, hiszen
a drótok, a kerítés, a rács vagy a lánc mind olyan szimbolikus tárgyak, amelyek az emberek közötti kapcsolat megtalálását vagy ellehetetlenítését szolgálják; elválasztanak vagy éppen összekötnek minket.
A fém mint szervetlen, hideg anyag utalhat a mostani időszak személytelenségére, a fizikai kapcsolatok korlátozottságára is. Ugyanakkor a drótok, hálózatok akár technológiai, akár elvont értelemben össze is kötnek minket, amelyeken keresztül életteli és aktív marad a kommunikáció és a kapcsolattartás.
A kiállítás központi terében három alkotást vizsgálunk meg közelebbről.
Eva Kot’átková Pszichológiai színház II.
– Karel feje, egy fiú, aki jelekkel és egyszerű rajzokkal kommunikál
A 2014-ben készült munka a kiállítás egyik legnagyobb méretű műve. Különböző fémből készült formákat láthatunk a mennyezetről zsinórral lelógatva, amelyek között konkrét tárgyakhoz hasonló, illetve szimplán geometrikus alakzatokat is felfedezhetünk. Mintha valamilyen titkos szabadkőműves eseményre érkeztünk volna, aminek rejtélyes jeleit csak a beavatottak ismerik.
Eva Kot’átková Pszichológiai színház II. – Karel feje, egy fiú, aki jelekkel és egyszerű rajzokkal kommunikál című művének részlete (Fotó/Forrás: Végel Dániel / Ludwig Múzeum)
Ahogy a mű címe utal rá, a zsinórokon függő formák összessége egy pszichológiai színház függönyét jeleníti meg, illetve valóban jeleket és rajzokat látunk, amelyekkel egy fiú kommunikál.
Kot’átková több színházi előadást, képzőművészeti performanszot rendezett pszichiátriai intézményekben, ebben a munkájában is ezt a témát járja körül.
Egy olyan világ függönyét látjuk tehát, amelynek lakói nem a hagyományos nyelven kommunikálnak, hanem jelekkel, rajzokkal, amelyeket csak a beavatottak értenek, illetve azok, akik nyitottak arra, hogy másképpen is gondolkodjanak, és különböző módon lássák a világot. Ez a mű segíthet ráébrednünk, hogy a valóság mindannyiunk számára mást és mást jelent, és a nyelven kívül számos egyéb kommunikációs csatorna áll rendelkezésünkre, hogy ezt kifejezzük.
Dan Perjovschi Drótrajz
A szintén 2014-es alkotás csavart huzalból készült valóságos drótrajz. Távolabbról hagyományos rajznak tűnik, kusza vonalak összességének. Közelebb lépve látjuk, hogy egy drótkerítésre hasonlító, sűrű rácsszerkezet. Pár pillanat után azt is észrevesszük, hogy
nem csupán huzalok összegabalyodott halmaza, hanem összekapcsolódó emberi alakok összessége, akik arcnélküli figurák tömegévé álnak össze.
A művet szemlélve elgondolkodhatunk a közösség fontosságáról, illetve az egyéniség, a személyiség szerepéről egy közösségen belül. Milyen szerepe van az egyénnek a társadalomban vagy bármilyen közösségben? A kerítés és az arcnélküli egymásba kapaszkodó emberek sziluettje, illetve a műtárgy létrejöttének ideje egyértelmű utalás a menekültek helyzetére is, amely számos európai kortárs művészeti alkotásban megjelenik a 2010-es évek második felétől kezdve.
Dan Perjovschi Drótrajz, részlet, 2014 (Fotó/Forrás: Ludwig Múzeum)
Flaka Haliti Visszafelé elvesztette sürgősségét
(mialatt folytonos késésben volt)
Flaka Haliti, koszovói származású művész alkotásának szereplője egy videójátékban szereplő robotfigurára emlékeztet. Az 1998 januárjától 1999 júniusáig tartó koszovói háborúban
az országban állomásozó nagyszámú fegyveres egység rengeteg fémhulladékot hagyott hátra. Ezekből készít Flaka Haliti fémszobrokat.
Bár a robot színes, a fém hidegségére a földre fektetett ezüstösen csillogó lapok emlékeztetnek.
Flaka Haliti Visszafelé elvesztette sürgősségét (mialatt folytonos késésben volt) című műve a Ludwig Múzeum kiállításán | (Fotó/Forrás: Végel Dániel / Ludwig Múzeum)
A szobor stabilan támaszkodik a falnak, ugyanakkor azt is érezteti, hogy bármikor felpattanhat a helyéről és elindulhat. A fal másik oldalán szitakötőhöz hasonlító, áttetsző szárnyakat láthatunk, amelyek a statikus, súlyos szobor ellentétpárjaként, a szabadság és súlytalanság megtestesítőjeként foghatók fel. 2020-ban Koszovóban még mindig a törékeny tűzszünet állapota tart. Flaka Haliti installációja erre a helyzetre utal,
a stabilitás és a bizonytalanság közti állapotot, illetve a vágyott egyensúly megtalálásának reményét jeleníti meg a kortárs művészet eszközeivel.
Egyensúlyban. Művek az Art Telekom Művészeti Gyűjteményből
2020. szeptember 8. – november 22.
hírlevél
