Vizuál

„Én csak félig álmodva élem a világot” – a Magyar Nemzeti Galéria Gulácsy-kiállításán jártunk

2023.05.09. 17:05
Ajánlom
Mintegy kétszáz művet mutat be a Magyar Nemzeti Galéria áprilisban nyílt új kiállítása: Gulácsy soha nem látott alkotásai mellett olyan klasszikusnak számító festmények is helyet kaptak, mint a szürrealizmus előfutárának tekinthető Az ópiumszívó álma, amely 1914-ig az egykori Rococo Concerto című, 180x300 centiméteres kép része volt.

Gulácsy Lajossal az első találkozásom ötévesen történt: a Nagyinál nézegettem Szabadi Judit Gulácsy-albumát, és már akkor megfogott az a különös képi világ, amit a művész megteremtett. A könyvben két nagy kedvencem volt, A varázsló kertje és a borítón látható Női arckép című alkotás. Különös volt élőben látni a festményt, amely az MNG kiállításán a Visszaemlékezés egy fiatalasszonyra címet viseli. Kislányként úgy képzeltem, a képen szereplő nő egy tündér, aki éppen varázsol, valójában azonban semmi nem derül ki arról, ki volt:

a szignó szerint csupán annyit tudhatunk, a velencei Lidón készült a habkönnyű, álomszerű pasztellrajz.

Talán szintén a gyerekkori emlékeim miatt, talán nem, de a Varázslat (A varázsló kertje) című olajképnél élőben is érezni, átszövi valami furcsa misztikum. Olyan festmény, amibe jó beleveszni, és amibe jó lenne belemászni, felnőtt fejjel is, megnézni, hová vezet a kert, és mi történik a szereplőkkel. A festményen látható titokzatos varázsló nem más, mint maga Gulácsy, aki nemcsak alkotásain, hanem a hétköznapokban is szívesen viselt történelmi kosztümöket.

Textúra 2016 - Magyar Highlights

Gulácsy Lajos: A varázsló kertje (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Galéria)

Életművében kulcsszerepet játszanak az önarcképek, amelyek

kortárs szemmel nézve sajátos (fotó)performanszokként is értelmezhetőek: hol képzeletbeli hercegként, hol bolondként, hősszerelmesként vagy éppen Dante és Victor Hugo valamelyik regényhőseként jeleníti meg magát.

A kiállításon arra is találunk példákat, hogyan mutatta meg magát holland parasztként, reneszánsz lovagként és középkori szerzetesként, méghozzá korhű jelmezekben. Gulácsy nem kamerát használt a sajátos performanszaihoz, hanem ecsetet, a szerepekhez pedig neveket is társított, olyanokat például, mint Luigi, Birkabordiani és Na'Conxypan hercege. Önarcképei közül különös talány A spiritualista (1906). A festő sötét szemüveget visel, megidézve ezzel egy léleklátó mágus alakját, mintha csak A Mester és Margaritából lépett volna elő, amit akkor még meg sem írt Bulgakov. A festmény sokáig Székely Aladár fotóművész tulajdonát képezte: Székely több fényképet is készített Gulácsyról, köztük egy olyan felvételt, amelyen pont ezt a titokzatos művet nézi. A kosztümök világa olyannyira közel állt szívéhez, hogy több színházi előadáshoz is ő tervezte a díszletet és a kosztümöt, amelyek nagy sikert arattak: 1905-ben Alma Tadema A láthatatlan kormányos című színművéhez a Thália Társaságnál, 1912-ben pedig az Új Színpadon, Strindberg Hattyúvár című előadásához.

Gulacsy_Lajos_Szekely_Aladar_felvetele-123742.jpg

Gulácsy Lajos (Fotó/Forrás: Székely Aladár felvétele)

Noha a művész voltaképpen autodidaktának számított – mindössze két félévet tanult a budapesti Mintarajztanodában – első tárlatán, 1907-ben Márffy Ödönnel állított ki, rá egy évre pedig megkapta a Ferenc József-díjat, amely 4000 korona jutalommal járt. Ezt követően, 1909-ben olyan neves festőkkel mutatkozott be Nagyváradon, mint Rippl-Rónai József, Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly és Tihanyi Lajos.

A mintegy kétszáz művet – köztük nyolcvannégy festményt – laza kronológiai sorrendben, tematikus egységekben nézhetjük meg a kiállításon, olyan alkotásokat is, amelyeket még soha nem láthatott a közönség. Gulácsy nemcsak tehetséges grafikus és festő volt, hanem író is. A tárlaton az egyik kedvenc szekciónk a művész által megálmodott világot, Na'Conxypant bemutató rész. „Én csak félig álmodva élem a világot.

Egyik szememmel a hazug, édes álomképek káprázatába bámulok, a másik szemem mindig a valóságot figyeli”

– írta Gulácsy.

A teremben Mácsai Pál tolmácsolásában hallhatunk részleteket Gulácsy Na'Conxypanról szóló írásából, és miközben hallgatjuk, a távolból a Na'Conxypan hullani kezd a hó című képet nézzük, ami jó néhány méter távolságból is szinte világít, magára vonva a figyelmet. A képzeletbeli várost a művész Olaszországba álmodta meg. A tárlaton számos rajzot találunk Na'Conxypan lakóiról, akik hol groteszk óriásként, hol pettyes kalapos hölgyként tűnnek fel.

Gulácsy Na'Conxypan nyelvéhez még szótárt is szerkesztett, ebből részleteket is kiállítottak a tárlaton.

„Csendesen hullott a hó, furcsa karácsonyi illat járt át mindent. A berber- és olajfák gyantás illata volt ez. A nyurga fekete ciprusok és a kövér babérfák sóhajtoztak. Halkan barangolta be ez a sóhaj az egész vidéket.

A nagy pihék szállottak csendesen, befödve a házak piros-tarka födeleit.

December volt, és mégis olyan különös tűzzel villantak meg az élénkzöld veteménytáblák künn a kertben, a piros narancsok pedig vidoran pislogtak ki fehér sipkájuk alól. Úgy néztek ki, mint jól táplált apró mesegyerekek.

Halkan vallották be szerelmüket Tél és Tavasz.Margherita Fiori most is ott ült a zöld patinás százesztendős családi karosszékben és kötött - szorgalmasan kötögetett Giacomo Fiori a közeli Cafféban itta, szürcsölgette órákhosszan a megszokott cappucinót a százesztendős Caffé Lunában, ott a parányi téren, azon az igen-igen kicsi terecskén, hol a nagy szerencse meglátogatta ezelőtt ötven esztendővel.” (Gulácsy Lajos)

Gulacsy_It_is_Snowing_in_Nakonxipan_c_1910-165445.jpg

„Nakonxipánban hull a hó” (1910 körül) (Fotó/Forrás: Wikipédia)

Talán legismertebb képe Az ópiumszívó álma. A szürrealizmus előfutárának tekintett mű előtt sokan álldogálnak, azonban kényelmesen elmélyedni a képben – pedig megérdemelné – szinte lehetetlen, valaki biztosan mindig beáll elénk, ha mást nem, egy szelfire.

A festmény az egykori Rococo Concerto című, 180x300 centiméteres kép része, amit a művész 1914-ben három darabra vágott.

Ezek közül Az ópiumszívó álma és Rózsalovag maradt fenn, a kiállításon pedig egymás mellett mutatják be őket. Gulácsy 1918-ban festette át az előbbi művet, ennek nyomai jól láthatóak. (Az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központban elvégzett tudományos vizsgálatok azóta igazolták a két kép összetartozását, és tisztázták a roncsolódások, későbbi átfestések mértékét is.)

Gulacsy_Lajos_1882-1932_The_Opium_Smokers_Dream_1913-18-165651.jpg

Az ópiumszívó álma, 1913-18 között (Fotó/Forrás: Wikipédia)

A kiállítás egyik legmegrázóbb képe a színes ceruzával, papírra készült Guerra (La Guerra): egy bolondsipkát viselő, pizsamafelsős, maga elé meredő, mélabús férfit ábrázol, aki körül sikoltozó alakok, harsonát fújó és ordító, gyilkoló ördögök jelzik, hogy a világ megtébolyult.

Gulácsy éppen Velencében töltötte napjait, amikor az első világháború kitört. Ennek hírére idegösszeroppanást kapott: San Servolo szigetén, a szanatóriumban ápolták, ott készítette a Guerrát.

Gulacsy_Onarckep-esti-fenyben_ok-152459.jpg

Önarckép esti fényben, 1904, Olaj, vászon, 46 × 36 cm, Magántulajdon (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Galéria)

Csak 1915-ben tért haza Magyarországra. Alkotói pályafutása 1918-ban ért véget: a Kassák-féle Ma kiállításra még beküldött öt képet, öt másikat pedig a Nemzeti Szalon téli tárlatára, de 1922-es nagykiállításának műveit már nem ő válogatta: 1919-től élete végéig elmegyógyintézetben élt.

Jó barátja, Juhász Gyula így ír róla A szépség betege című esszéjében:

„Gulácsy igazi tragédiája, amely elől a téboly lárvája mögé menekült: egy tiszta művész egy tisztára művészietlen korba született bele, és megpróbálta azt a maga számára elviselhetővé tenni, sőt a maga képére és hasonlatosságára szépítette.

Túlságosan gyönge és gyöngéd volt ehhez, és túlságosan erőszakos és kíméletlen a kor, hogy ez sikerülhessen.

Így menekült lassan, de biztosan egy másik dimenzióba. Innen, a halál életéből az élet halálába: az őrületbe. De mint Oféliáé, az ő tébolya is szép volt. Dalolva merült el az örvényben, és virágokat hintett a habok közé.”

A Moravcsik-klinikáról 1924. április 20-án került át az azóta bezárt „Lipótra”, ahol még nyolc évet élt, katatón állapotban. Már nem tudott alkotni, noha 1925 nyarán negyven ív fehér kartonpapírt kéretett be magának, ahogy azt a lipótmezei elmegyógyintézet ápolójának átvételi elismervényen olvashatjuk a kiállítás utolsó, jegesen vakító fehér termében. Na'Conxypan hercege 1932. február 21-én hunyt el.

Fejléckép: Az ópimszívó álma (részlet) (Fotó/forrás: Wikipédia)

Gulácsy eddig soha nem látott műveit is bemutatja az MNG új kiállítása

Kapcsolódó

Gulácsy eddig soha nem látott műveit is bemutatja az MNG új kiállítása

Na'Conxypan hercege címmel április 7-től látható a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) Gulácsy Lajos életmű-kiállítása, amely mintegy kétszáz művet, köztük 84 festményt felvonultatva tárja fel a tragikus sorsú festő művészetének mélységeit.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

Két hét múlva megnyílik Budapest legújabb magánszínháza, a Bástya Színház

Február 20-án megnyitja kapuit a Bástya Színház. A hetedik kerületi, az egykori Bástya mozi épületében működő, 90 férőhelyes stúdiószínház célja, hogy friss előadásokkal és különböző műfajokkal gazdagítsa Budapest kulturális kínálatát.
Zenés színház

Sümegi Eszter: „A felnőtt embernek is kell a mese”

Bár az olasz és német repertoár számtalan nagy szerepében hódította meg a közönség szívét, Sümegi Eszter pályája nemrég izgalmas fordulatot vett: Turandotként debütált a Magyar Állami Operaházban.
Vizuál

Magyar filmesek Orbán Viktornak: „A független film Magyarországon nem választás, hanem kényszerpálya”

„A független film nálunk fillérenként összegereblyézett, minimális költségvetésű vállalkozás, amit a hivatásszeretet és a filmcsinálás féktelen vágya hoz létre a rendező, a producer, a színészek és a stáb többnyire ingyenes munkájával, méltatlan feltételek között” – olvasható a nyílt levélben.
Klasszikus

Mahler műve csendül fel az OMIKE következő koncertjén a Rumbach zsinagógában

Fischer Iván vezényli Gustav Mahler Dal a Földről című művét az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) március 5-i estjén, neves szólisták közreműködésével.
Vizuál

Ilyen nagy dolog a szabadság? – kritika A szent füge magjáról

Mohammad Raszulof új, Oscar-díjra jelölt filmje egy nehezen felejthető politikai dráma bűnről, szabadságról és arról, hogy aki hosszú időn keresztül a saját lelkiismerete ellen cselekszik, annak a jussa nem lehet más, mint az éjsötét őrület. A szent füge magja kritika.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál hír

Idén is világsztárok vonulnak fel a Berlinale vörös szőnyegén

Timothée Chalamet, Robert Pattinson, Toni Colette és Marion Cotillard is ott lesz a sztárok között a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, amelyre mások mellett a filmrendező Pong Dzsunhót, Edward Bergert és Tom Tykwert is várják.
Vizuál hír

A kozmikus leheletet jeleníti meg a következő Velencei Biennálé magyar pavilonjának installációja

A hazai gyakorlatnak megfelelően a Velencei Biennále nemzeti biztosa, dr. Fabényi Julia idén is nyílt pályázat útján, szakmai zsűri döntése alapján választotta ki a következő Velencei Képzőművészeti Biennále Magyar Pavilonja kurátorát és kiállítását.
Vizuál ajánló

Egy kutyát is perbe fognak a 15. Frankofón Filmnapokon

Február 27. és március 9. között rendezik meg a 15. Frankofón Filmnapokat Budapesten. Az Uránia Nemzeti Filmszínházban és a Francia Intézetben huszonhárom kortárs frankofón alkotást nézhet meg a közönség eredeti nyelven, magyar felirattal.
Vizuál ajánló

A rendezők és producerek együttműködéséről beszélgetnek a Magyar Filmszemlén

Kivételes szakmai eseményre kerül sor a 44. Magyar Filmszemle keretei között: február 7-én 14 órától magyar filmrendezők és producerek kerekasztal-beszélgetés során vitatják meg a közös munka során felmerülő problémákat és azok lehetséges megoldásait.
Vizuál kritika

Ilyen nagy dolog a szabadság? – kritika A szent füge magjáról

Mohammad Raszulof új, Oscar-díjra jelölt filmje egy nehezen felejthető politikai dráma bűnről, szabadságról és arról, hogy aki hosszú időn keresztül a saját lelkiismerete ellen cselekszik, annak a jussa nem lehet más, mint az éjsötét őrület. A szent füge magja kritika.