Béres Ilona Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész, a nemzet művésze, a Nemzeti Színház örökös tagja, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Az emlékezetes színpadi és filmszerepeit is felvillantó, gazdag archív anyagokkal készült portréfilmet Fekete Ibolya és Gózon Francisco készítette róla 2017-ben, Béres Ilona történetei címmel.
Béres Ilona pályáját felsorolhatatlan színpadi szerep, temérdek játékfilm, tévéfilm és szinkron, megannyi legendás színész- és pályatárs jellemzi. A Magyar Művészeti Akadémia portréfilmsorozatában készült epizód még néhány napig elérhető a Médiaklikk oldalán, a jövő heti könyvhétre pedig az MMA Kiadónál megjelenik a pályafutását Ablonczy László szerkesztésében feldolgozó album.
Az 1942. június 4-én, Kispesten született lány világéletében színésznek készült, több szavalóversenyt nyert, színjátszó körökben szerzett tapasztalatot.
Érettségi után azonnal felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. 1963-ban a Madách Kamaraszínházban lépett először színpadra, Füst Milán Boldogtalanok című előadásában. 1964-ben vette kézhez diplomáját. Akkor még kötelező volt a vidéki színházi gyakorlat, ezért egy évadot töltött Debrecenben, a következő évben már a Madách Színházban játszott. 1967-ben a Nemzetibe, majd 1969-ben Várkonyi Zoltán Vígszínházába szerződött, ahol tizenöt évadon át jobbnál jobb szerepeket kapott, olyan nagyságokkal állhatott egy színpadon, mint Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán, Benkő Gyula, Somogyvári Rudolf, Békés Itala. 1984-ben szerződött a Nemzetibe, melynek örökös tagja. A társulatnak, amelyet 2000-ben Magyar Színháznak kereszteltek át, 2011-ig volt tagja, utána szabadúszó lett.
Pályafutása során mindent eljátszhatott, Euripidésztől Huszka Jenőig.
Ablonczy László: Béres Ilona (Fotó/Forrás: MMA)
Olyan szerepeket formált meg a színpadon, mint Vilma (Füst Milán: Boldogtalanok), Jozefa (Ashard: A bolond lány), Adeiana, Emília (Shakespeare: Tévedések vígjátéka), Rozalinda (Shakespeare: Ahogy tetszik), Hilda (Ibsen: Solness építőmester), Vanda (Szakonyi: Adáshiba), Ratched nővér (Kesey: Kakukkfészek), Warrenné (Shaw: Warrenné mestersége), Natasa (Csehov: Három nővér), Heléna (Euripidész-Sartre: Trójai nők), Báthory Erzsébet (Nagy András: Báthory Erzsébet), Szókimondó asszonyság (Sardou-Moreau: Szókimondó asszonyság), Stillmungus Mária Margit (Szabó Magda: Régimódi történet), Alexandra del Lago (Tennesse Williams: Az ifjúság édes madara), Éj (Vörösmarty: Csongor és Tünde). Játszott a Borisz Godunovban, az ír Martin McDonagh Piszkavas című darabjában, a Bob herceg című operettben dalra is fakadt. Az ő előadásában volt látható Polcz Alaine Asszony a fronton című könyvéből készült monodráma, s Örkény István Macskajátékának pódiumszínházi változatában, A Szkalla lányokban Tordai Teri oldalán Orbánnét alakította. Ionesco: A székek című tragikus tréfájában Fodor Tamással formáltak meg egy idős házaspárt a színpadon.
Még főiskolás volt, amikor az Esős vasárnap című film egyik főszereplőjeként meghódította a moziközönséget.
A magyar filmgyártás csillaga lett, a rendezők szinte nem is forgattak nélküle. Játszott a Nappali sötétség, Az aranyember (a Jókai-szerepnek a többi közt akkora hatása volt, hogy sokan ezt követően a Tímea nevet adták a kislányaiknak), az Álmodozások kora, a Hattyúdal, a Kőszívű ember fiai, az Igen és az Egy szerelem három éjszakája című filmekben. Ez utóbbi jelentette filmes karrierje végét: a forgatáson órákat kellett eltöltenie egy csónakban a jeges Duna vizén, emiatt hónapokig betegeskedett. Kártérítésért beperelte a filmgyárat, ahonnan kitiltották, s csak huszonöt év múlva kapott ismét filmszerepet a Moszkva térben (2001), alakításáért elnyerte a kritikusok díját. A televízió is sokat foglalkoztatta (Jövedelmező állás, A tündérlaki leányok, A peleskei nótárius, Forduljon Psmith-hez, A körtvélyesi csíny). Jellegzetes hangján szólal meg Pissy a nagysikerű Macskafogó című rajzfilmben.
Az egyik legszebb hangú magyar színésznő több önálló estjével fellépett országszerte. 2018-ban jelentette meg első verses CD-jét, amelyen 21 verset szaval magyar költőktől.
A színészek jogaiért sokáig küzdő művésznő közéleti szerepeit, például a Maszk Egyesület elnökségét és a kimagasló epizódalakításokért járó Aase-díj kuratóriumi tagságát már átadta a fiatalabbaknak.
Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, 1973-ban Jászai Mari-díjat kapott, 1983-ban érdemes művész, 1996-ban kiváló művész lett, 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét vehette át. 2000-ben "emlékezetes film- és színházi szerepformálásaiért, a közönség odaadó és igényes szolgálatáért, művészi életútja elismeréseként" megkapta a Kossuth-díjat. Pályáján többször formált meg férfiszerepeket szakmai és közönségsikerrel: 2003-ban a Madách Kamara előadásában, Puskin: Borisz Godunov című művében nyújtott alakításáért, 2004-ben pedig a Bárka Színházban műsorra tűzött Theomachia című Weöres Sándor-darabban nyújtott teljesítményéért elnyerte a színikritikusok díját. Béres Ilonát 2004-ben örökös tagnak választották a Halhatatlanok Társulatába, 2013-ban a Magyar Érdemrend középkeresztjét vehette át, ugyanabban az évben a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja lett. A színésznő 2013 óta Kispest, 2019 óta Budapest díszpolgára. 2014-ben a nemzet művésze lett. 2017-ben Tolnay Klári-, valamint Pro Urbe Budapest Díjban részesült. 2020-ban a Magyar Filmakadémia Egyesület életműdíjjal jutalmazta.
rendező: Fekete Ibolya, operatőr: Gózon Francisco
Via: MMA
Fejléckép: Béres Ilona (fotó: MMA / Lugosi Lugó László)
hírlevél
