Vizuál

„Érezni a kort a képeken”

2016.12.30. 08:11
Ajánlom
Schwanner Endre a motorsport és a színházak világában ugyanolyan otthonosan mozog, mint a hangversenyekében. Az intézménynek adományozott fotóiból a Nemzeti Múzeum Pulszky-termében Idők címmel nyílt kiállítás. A 88 éves fotográfust arról kérdeztük, hogyan férhet bele ennyi különböző témakör egyetlen ember életművébe.

Fidelio: Fotós karrierje autó- és motorversenyekkel indult, akárcsak a kiállítás. Hogy került a sport közelébe?

Schwanner Endre: Világéletemben technikai érdeklődésű voltam, és ehhez jött néhány véletlennek tűnő dolog. A Baross utca 21. szám alatt laktunk, ahol Szőnyi István festőművész is. A ház aljában volt egy hentesüzlet, amit Teifl Antal vitt a fiával, Ferenccel, aki az FTC motorszakosztályának volt a pénztárosa. Neki köszönhetően kerültem 1948-ban Tihanyba, ahol már a háború előtt is minden évben rendeztek motorversenyt.

Úgy vittek engem is, ahogy a versenyzőket: nyitott teherautóval, amin rajta volt a motor, a versenyző meg a segédszemélyzet.

Egy kis, középkategóriájú fényképezőgépem volt, és mint afféle kezdő, nekiálltam az edzésen is fényképezni. A versenyen aztán szakadt az eső, mind a négy futamon. A profi fotósok – akik a tréningen ott sem voltak – nem mertek kimenni, mert a háború után egy jobb fényképezőgép kincs volt, pláne egy profinak, aki a fotózásból élt. Nekem viszont volt képem az indulókról az az évi rajtszámokkal. Az ifjabbik hentes szólt anyámnak, hogy megkeresték egy Autó című laptól: kellene fotó a versenyről, de senkinek nincs. Így került nyomtatásba az első felvételem. Utólag rájön az ember, hogy véletlenek nincsenek. Minden mindennel összefügg.

F: A komolyzene is a látszólagos véletlennek köszönhetően került az életébe?

SE: Édesanyám húga a Rózsavölgyi cégnél dolgozott, így gyerekkoromtól sűrűn megfordultam abban az üzletben.

Végső soron a zenét nem lehet képileg visszaadni, legfeljebb az embert, és én ezt próbáltam meg.

De 5-6 éve elkezdett romlani a hallásom, azóta nem tudok zenét hallgatni. Először azt hittem, torzít az erősítő. Kicseréltem, mégse lett jobb. Ezt viselem a legnehezebben. Számomra a zene a legkevésbé nélkülözhető dolog az életben. Közel 600 bakelitlemezem volt, amiket a Széchényi Könyvtár zenei részlegének ajándékoztam. Köztük csomó Anda Géza-lemez, számtalan Richter...

F: Szvjatoszlav Richter zongoristáról és Msztyiszlav Rosztropovics gordonkaművészről látható a kiállításon egy közös fénykép is, amelyet mindketten dedikáltak. Egyikük óriási, másikuk egészen apró betűkkel.

SE: Richterről azt mondták, hogy nehéz ember. Volt humora, bár ezt kevesen hiszik el. Én voltam az egyetlen fotós – talán nem csak Magyarországon –, aki bármikor bemehetett a művész szobájába az Erkelben is, a Zeneakadémián is, és ott hülyéskedtünk. Életem legnagyobb zenei élménye volt Richter 1973-ban adott Schubert-estje az Erkel Színházban. Amikor az ön által említett kép készült,

Rosztropovics épp azt mesélte, hogy egy dél-amerikai országban koncertezett, ahol kis híján megverték, mert hasonlított egy helyi politikusra.

Ezen röhögtek. A gordonkaművésszel aláírattam a képet, de Richter másnap elutazott, és másfél év múlva jött Magyarországra. Akkor kértem, hogy írja alá ő is. Elvette, majd kollégája nagy szignóját meglátva megállt a keze, és közölte, hogy ha egy ilyen nagy művész, mint Rosztropovics, nagy betűvel írta alá, akkor ő csak apróval írhatja.

F: Hogy illeszkedik a korábbiakhoz a harmadik nagy témakör, a színház?

SE: Az Mensáros László jóvoltából érkezett, akivel egy gimnáziumba jártunk. 1965 őszén mutatta be híres előadását, a XX. századot. Ez életre szóló művészi élmény volt számomra, akárcsak az előbb említett Richter-koncert, vagy néhány évvel korábban a Nyolc és fél című film. A kiállításon is láthatóak a XX. század előadásáról készült fotók, amiken Mensáros egyedül áll a színpadon, és csak őt világítja meg a fény. Egy évig dolgoztam a sorozaton.

Mensáros révén ismerkedtem meg Ádám Ottóval, aki ragaszkodott hozzá, hogy fotózzam a rendezéseit. A Hamletet például az első olvasópróbától követtem. A kiállítás kurátora, Fisli Éva az első beszélgetésünk alkalmával azt kérdezte, az én fotóim miért egészen mások, mint amiket eddig színházi fotókként ismert. Az lehet emögött, hogy

engem nem a szerkesztő küldött ki, hogy csináljak három kockát, mert a jövő héten prömier van.

A fotográfusi munkához számomra hozzátartozik az emberi kapcsolat.

F: A kiállítás egyik különlegessége, hogy a falakon látható képek nagy része az ön eredeti nagyítása, amelyeken látszik az idő múlása és az is, mikor készültek.

SE: Egy régi ismerősöm úgy fogalmazott: Érezni a kort a képeken. Mindent magam nagyítottam kezdő koromtól, amikor még a nővéremék fürdőszobájában hívtam elő a felvételeket. Az első megjelent képem is ott készült. Ez elengedhetetlen, hiszen ha én nem tudom tisztességesen megcsinálni a fotóimat, akkor ezt a laboránstól sem követelhetem meg.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Meghalt Andy Vajna

A filmipari kormánybiztos hosszú betegség után hunyt el.
Plusz

Megépítették a hangszereket, amiket Bosch a Gyönyörök kertjén ábrázolt

És kiderült, hogy pokolian szólnak. Nem véletlenül, hiszen az 1500 táján készült triptichon Pokol szárnyán találhatóak.
Zenés színház

Sonya Yoncheva: „Mernünk kell élni a lehetőségekkel”

Mimì, Violetta, Tosca vagy Médeia – az operairodalom legjelentősebb női szerepeit énekli a világ legnagyobb színpadain, osztatlan sikerrel. Az Opera idei tematikus évadához kapcsolódó Olasz Estély sztárvendége a Maria Callas utódjaként is emlegetett bolgár szoprán, Sonya Yoncheva.
Klasszikus

Ez a nagybőgő elfér egy kézitáskában

A nagybőgősnek soha nem könnyű dolog az utazás, ezen segít a TravelBass nevű olasz cég. Persze egy kis trükk van a dologban.
Zenés színház

Signor Crescendo

Százötven éve hunyt el Gioachino Rossini. Ebből az alkalomból felavatták a zeneszerző mellszobrát a korszerűsítés alatt és állványok mögött álló Operaházban, ahol a dalszínház énekesei kedvenc áriáik előadásával tisztelegtek az olasz mester előtt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál oscar

Nincs magyar Oscar-jelölt, a Ruben Brandt és a Susotázs is lemaradt

Fantasztikus siker kapujában állt a magyar animációs film, de sajnos nem sikerült jelölést szereznie.
Vizuál kiállítás

A naiv festő, aki egy szenttől kapta tudását

60 év felett kezdett el festeni, és úgy vált az egyik meghatározó roma művésszé itthon, hogy csak két általánost végzett el. Balázs Jánosnak nem volt könnyű élete, de mindig elfogadta sorsát - egyedül az alkotás érdekelte.
Vizuál Film

Heavy metál partival és mozgó szaunával érkeznek a finn filmek

A finn filmes kultúra legjavába nyerhetünk betekintést február 6. és 10. között, a nyolcadik Finn Filmnapokon  Az idén 15 éves magyarországi Finn Intézet (FinnAgora) díjnyertes dokumentumfilmeket, nagyjáték- és rövidfilmeket hoz el a budapesti Toldi moziba.
Vizuál bécs

Másfél évre bezár a bécsi Freud Múzeum

A népszerű osztrák kiállítóhely egy nagyszabású felújítás miatt már csak február 28-ig látogatható.
Vizuál

Meghalt Andy Vajna

A filmipari kormánybiztos hosszú betegség után hunyt el.