Vizuál

„Érezni a kort a képeken”

2016.12.30. 08:11
Ajánlom
Schwanner Endre a motorsport és a színházak világában ugyanolyan otthonosan mozog, mint a hangversenyekében. Az intézménynek adományozott fotóiból a Nemzeti Múzeum Pulszky-termében Idők címmel nyílt kiállítás. A 88 éves fotográfust arról kérdeztük, hogyan férhet bele ennyi különböző témakör egyetlen ember életművébe.

Fidelio: Fotós karrierje autó- és motorversenyekkel indult, akárcsak a kiállítás. Hogy került a sport közelébe?

Schwanner Endre: Világéletemben technikai érdeklődésű voltam, és ehhez jött néhány véletlennek tűnő dolog. A Baross utca 21. szám alatt laktunk, ahol Szőnyi István festőművész is. A ház aljában volt egy hentesüzlet, amit Teifl Antal vitt a fiával, Ferenccel, aki az FTC motorszakosztályának volt a pénztárosa. Neki köszönhetően kerültem 1948-ban Tihanyba, ahol már a háború előtt is minden évben rendeztek motorversenyt.

Úgy vittek engem is, ahogy a versenyzőket: nyitott teherautóval, amin rajta volt a motor, a versenyző meg a segédszemélyzet.

Egy kis, középkategóriájú fényképezőgépem volt, és mint afféle kezdő, nekiálltam az edzésen is fényképezni. A versenyen aztán szakadt az eső, mind a négy futamon. A profi fotósok – akik a tréningen ott sem voltak – nem mertek kimenni, mert a háború után egy jobb fényképezőgép kincs volt, pláne egy profinak, aki a fotózásból élt. Nekem viszont volt képem az indulókról az az évi rajtszámokkal. Az ifjabbik hentes szólt anyámnak, hogy megkeresték egy Autó című laptól: kellene fotó a versenyről, de senkinek nincs. Így került nyomtatásba az első felvételem. Utólag rájön az ember, hogy véletlenek nincsenek. Minden mindennel összefügg.

F: A komolyzene is a látszólagos véletlennek köszönhetően került az életébe?

SE: Édesanyám húga a Rózsavölgyi cégnél dolgozott, így gyerekkoromtól sűrűn megfordultam abban az üzletben.

Végső soron a zenét nem lehet képileg visszaadni, legfeljebb az embert, és én ezt próbáltam meg.

De 5-6 éve elkezdett romlani a hallásom, azóta nem tudok zenét hallgatni. Először azt hittem, torzít az erősítő. Kicseréltem, mégse lett jobb. Ezt viselem a legnehezebben. Számomra a zene a legkevésbé nélkülözhető dolog az életben. Közel 600 bakelitlemezem volt, amiket a Széchényi Könyvtár zenei részlegének ajándékoztam. Köztük csomó Anda Géza-lemez, számtalan Richter...

F: Szvjatoszlav Richter zongoristáról és Msztyiszlav Rosztropovics gordonkaművészről látható a kiállításon egy közös fénykép is, amelyet mindketten dedikáltak. Egyikük óriási, másikuk egészen apró betűkkel.

SE: Richterről azt mondták, hogy nehéz ember. Volt humora, bár ezt kevesen hiszik el. Én voltam az egyetlen fotós – talán nem csak Magyarországon –, aki bármikor bemehetett a művész szobájába az Erkelben is, a Zeneakadémián is, és ott hülyéskedtünk. Életem legnagyobb zenei élménye volt Richter 1973-ban adott Schubert-estje az Erkel Színházban. Amikor az ön által említett kép készült,

Rosztropovics épp azt mesélte, hogy egy dél-amerikai országban koncertezett, ahol kis híján megverték, mert hasonlított egy helyi politikusra.

Ezen röhögtek. A gordonkaművésszel aláírattam a képet, de Richter másnap elutazott, és másfél év múlva jött Magyarországra. Akkor kértem, hogy írja alá ő is. Elvette, majd kollégája nagy szignóját meglátva megállt a keze, és közölte, hogy ha egy ilyen nagy művész, mint Rosztropovics, nagy betűvel írta alá, akkor ő csak apróval írhatja.

F: Hogy illeszkedik a korábbiakhoz a harmadik nagy témakör, a színház?

SE: Az Mensáros László jóvoltából érkezett, akivel egy gimnáziumba jártunk. 1965 őszén mutatta be híres előadását, a XX. századot. Ez életre szóló művészi élmény volt számomra, akárcsak az előbb említett Richter-koncert, vagy néhány évvel korábban a Nyolc és fél című film. A kiállításon is láthatóak a XX. század előadásáról készült fotók, amiken Mensáros egyedül áll a színpadon, és csak őt világítja meg a fény. Egy évig dolgoztam a sorozaton.

Mensáros révén ismerkedtem meg Ádám Ottóval, aki ragaszkodott hozzá, hogy fotózzam a rendezéseit. A Hamletet például az első olvasópróbától követtem. A kiállítás kurátora, Fisli Éva az első beszélgetésünk alkalmával azt kérdezte, az én fotóim miért egészen mások, mint amiket eddig színházi fotókként ismert. Az lehet emögött, hogy

engem nem a szerkesztő küldött ki, hogy csináljak három kockát, mert a jövő héten prömier van.

A fotográfusi munkához számomra hozzátartozik az emberi kapcsolat.

F: A kiállítás egyik különlegessége, hogy a falakon látható képek nagy része az ön eredeti nagyítása, amelyeken látszik az idő múlása és az is, mikor készültek.

SE: Egy régi ismerősöm úgy fogalmazott: Érezni a kort a képeken. Mindent magam nagyítottam kezdő koromtól, amikor még a nővéremék fürdőszobájában hívtam elő a felvételeket. Az első megjelent képem is ott készült. Ez elengedhetetlen, hiszen ha én nem tudom tisztességesen megcsinálni a fotóimat, akkor ezt a laboránstól sem követelhetem meg.

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

Csak röpülnék – beszélgetés Bodnár Erikával

Gyerekként József Attila versei adtak neki hitet. Sírni mindig szégyellt, nevetni csak a főiskolán tanult meg. Legendás művészekkel dolgozott együtt és sohasem elégedett meg azzal, ami már bevált. Új utakat keresve próbált meg röpülni, mindig egyre feljebb, s gondolatban talán most is egyik híres szerepében szárnyal. Bodnár Erika – Jászai-díjas, érdemes és kiváló művész – már két éve nem lépett színpadra. Megtisztelő, hogy az otthonában beszélgethettünk vele.
Zenés színház

74 évesen elhunyt Edita Gruberová

A „Szlovák Fülemüle” becenéven is emlegetett, világhírű szoprán énekesnő halálhírét a család közlése alapján müncheni ügynöksége, a Hilbert Artists Management tette közzé.
Klasszikus

Egy legendás tanárra emlékezik a legifjabb generáció a Zeneakadémián

Varga Tibor hegedűművész-tanár emlékének szenteli október 18-i koncertjét a Pannon Filharmonikusok, melyen négy csodagyerek-hegedűművész is közreműködik.
Könyv

Elhunyt Kálmán C. György

Vasárnap hajnalban, hatvanhét éves korában elhunyt Kálmán C. György – tudatta a neves egyetemi tanár, irodalomtudós, kritikus, publicista féltestvére
Zenés színház

Így búcsúztak a pályatársak Edita Gruberovától

A hetvennégy éves korában elhunyt, világhírű koloratúrszoprán, Edita Gruberová elvesztése nemcsak a közönséget sújtotta le, kollégái is fájó szívvel emlékeztek meg róla.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál hír

„Hogy mi a humor? Túlélés” – emléktáblát avattak Antal Imre tiszteletére

Az Erkel Ferenc-díjas magyar zongoraművész, televíziós személyiség emlékét mától tábla őrzi egykori otthona, a Damjanich utca 40. alatti ház falán.
Vizuál aukció

Rekordáron kelt el Vaszary János fényben lebegő városa

160 millió forintért kelt el Vaszary János San Remo című festménye a Virág Judit Galéria őszi aukcióján. A kimagasló érdeklődés mellett zajló hibrid árverésen Aba-Novák Vilmos római trattoria ciklusának lenyűgöző darabja, az Utcai zenészek 48 millió forintért cserélt gazdát.
Vizuál magazin

KÉP-regény: Postaládák

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal a postaládák mögött megbújó történelemről mesélt.
Vizuál hír

Szintet lépett az HBO a hazai sorozatgyártásban

Az HBO új magyar sorozata, A besúgó világpremierje a Genfi Nemzetközi Filmfesztiválon lesz november 7-én. Szentgyörgyi Bálint, író-rendező, valamint Mátyássy Áron és Miklauzic Bence rendezők nyolcrészes sorozata az első magyar sorozat, amelynek a világpremierje nemzetközi fesztiválon lesz.
Vizuál aukció

Vaszary, Aba-Novák és Munkácsy remekművei a Virág Judit Galéria őszi aukcióján

Vaszary János utolsó itáliai nyarát felidéző festménye, Aba-Novák Vilmos római trattoria ciklusának lenyűgöző darabja, Munkácsy Mihály anya-gyerek kompozíciója és Kádár Béla Amerika-élményének emléket állító műve is kalapács alá kerül a Virág Judit Galéria őszi aukcióján október 17-én a Budapest Kongresszusi Központban.