Vizuál

„Érezni a kort a képeken”

2016.12.30. 08:11
Ajánlom
Schwanner Endre a motorsport és a színházak világában ugyanolyan otthonosan mozog, mint a hangversenyekében. Az intézménynek adományozott fotóiból a Nemzeti Múzeum Pulszky-termében Idők címmel nyílt kiállítás. A 88 éves fotográfust arról kérdeztük, hogyan férhet bele ennyi különböző témakör egyetlen ember életművébe.

Fidelio: Fotós karrierje autó- és motorversenyekkel indult, akárcsak a kiállítás. Hogy került a sport közelébe?

Schwanner Endre: Világéletemben technikai érdeklődésű voltam, és ehhez jött néhány véletlennek tűnő dolog. A Baross utca 21. szám alatt laktunk, ahol Szőnyi István festőművész is. A ház aljában volt egy hentesüzlet, amit Teifl Antal vitt a fiával, Ferenccel, aki az FTC motorszakosztályának volt a pénztárosa. Neki köszönhetően kerültem 1948-ban Tihanyba, ahol már a háború előtt is minden évben rendeztek motorversenyt.

Úgy vittek engem is, ahogy a versenyzőket: nyitott teherautóval, amin rajta volt a motor, a versenyző meg a segédszemélyzet.

Egy kis, középkategóriájú fényképezőgépem volt, és mint afféle kezdő, nekiálltam az edzésen is fényképezni. A versenyen aztán szakadt az eső, mind a négy futamon. A profi fotósok – akik a tréningen ott sem voltak – nem mertek kimenni, mert a háború után egy jobb fényképezőgép kincs volt, pláne egy profinak, aki a fotózásból élt. Nekem viszont volt képem az indulókról az az évi rajtszámokkal. Az ifjabbik hentes szólt anyámnak, hogy megkeresték egy Autó című laptól: kellene fotó a versenyről, de senkinek nincs. Így került nyomtatásba az első felvételem. Utólag rájön az ember, hogy véletlenek nincsenek. Minden mindennel összefügg.

F: A komolyzene is a látszólagos véletlennek köszönhetően került az életébe?

SE: Édesanyám húga a Rózsavölgyi cégnél dolgozott, így gyerekkoromtól sűrűn megfordultam abban az üzletben.

Végső soron a zenét nem lehet képileg visszaadni, legfeljebb az embert, és én ezt próbáltam meg.

De 5-6 éve elkezdett romlani a hallásom, azóta nem tudok zenét hallgatni. Először azt hittem, torzít az erősítő. Kicseréltem, mégse lett jobb. Ezt viselem a legnehezebben. Számomra a zene a legkevésbé nélkülözhető dolog az életben. Közel 600 bakelitlemezem volt, amiket a Széchényi Könyvtár zenei részlegének ajándékoztam. Köztük csomó Anda Géza-lemez, számtalan Richter...

F: Szvjatoszlav Richter zongoristáról és Msztyiszlav Rosztropovics gordonkaművészről látható a kiállításon egy közös fénykép is, amelyet mindketten dedikáltak. Egyikük óriási, másikuk egészen apró betűkkel.

SE: Richterről azt mondták, hogy nehéz ember. Volt humora, bár ezt kevesen hiszik el. Én voltam az egyetlen fotós – talán nem csak Magyarországon –, aki bármikor bemehetett a művész szobájába az Erkelben is, a Zeneakadémián is, és ott hülyéskedtünk. Életem legnagyobb zenei élménye volt Richter 1973-ban adott Schubert-estje az Erkel Színházban. Amikor az ön által említett kép készült,

Rosztropovics épp azt mesélte, hogy egy dél-amerikai országban koncertezett, ahol kis híján megverték, mert hasonlított egy helyi politikusra.

Ezen röhögtek. A gordonkaművésszel aláírattam a képet, de Richter másnap elutazott, és másfél év múlva jött Magyarországra. Akkor kértem, hogy írja alá ő is. Elvette, majd kollégája nagy szignóját meglátva megállt a keze, és közölte, hogy ha egy ilyen nagy művész, mint Rosztropovics, nagy betűvel írta alá, akkor ő csak apróval írhatja.

F: Hogy illeszkedik a korábbiakhoz a harmadik nagy témakör, a színház?

SE: Az Mensáros László jóvoltából érkezett, akivel egy gimnáziumba jártunk. 1965 őszén mutatta be híres előadását, a XX. századot. Ez életre szóló művészi élmény volt számomra, akárcsak az előbb említett Richter-koncert, vagy néhány évvel korábban a Nyolc és fél című film. A kiállításon is láthatóak a XX. század előadásáról készült fotók, amiken Mensáros egyedül áll a színpadon, és csak őt világítja meg a fény. Egy évig dolgoztam a sorozaton.

Mensáros révén ismerkedtem meg Ádám Ottóval, aki ragaszkodott hozzá, hogy fotózzam a rendezéseit. A Hamletet például az első olvasópróbától követtem. A kiállítás kurátora, Fisli Éva az első beszélgetésünk alkalmával azt kérdezte, az én fotóim miért egészen mások, mint amiket eddig színházi fotókként ismert. Az lehet emögött, hogy

engem nem a szerkesztő küldött ki, hogy csináljak három kockát, mert a jövő héten prömier van.

A fotográfusi munkához számomra hozzátartozik az emberi kapcsolat.

F: A kiállítás egyik különlegessége, hogy a falakon látható képek nagy része az ön eredeti nagyítása, amelyeken látszik az idő múlása és az is, mikor készültek.

SE: Egy régi ismerősöm úgy fogalmazott: Érezni a kort a képeken. Mindent magam nagyítottam kezdő koromtól, amikor még a nővéremék fürdőszobájában hívtam elő a felvételeket. Az első megjelent képem is ott készült. Ez elengedhetetlen, hiszen ha én nem tudom tisztességesen megcsinálni a fotóimat, akkor ezt a laboránstól sem követelhetem meg.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Színes, szélesvásznú életműdíjak a magyar film ünnepén

Megszámlálhatatlan filmben és televíziós alkotásban játszottak az 5. Magyar Filmhét életműdíjasai: Andorai Péter, Bánsági Ildikó, Bodrogi Gyula, Koncz Gábor és Venczel Vera. A díjátadóval megkezdődött a filmhét, hét kategóriában összesen 203 filmet vetítenek a Corvin moziban.
Plusz

Létünk legizgalmasabb momentuma a felfedezés – Interjú Novák Péterrel

Javában tart a Partitúra zenei, művészeti road show új szériájának forgatása. Novák Péterrel rendező tapasztalatairól, forgatásokról, témaválasztásról mesélt, és arról is, hogy lehet-e kultúra nélkül élni.
Plusz

Kicsoda valójában a hölgy a híres „We Can Do It!” poszteren?

Mindenki ismeri az ikonikus posztert, amelyen egy nő feszít, mellette a híres szlogen: „Meg tudjuk csinálni”. De kicsoda a képen látható hölgy?
Zenés színház

Népdalt énekelve sétál át a macska a hivatalon

Halas Dóra és Nagy Fruzsina már a második közös előadásukat készítették el a Soharóza kórussal. Catwalk-koncertnek nevezik az általuk alkotott műfajt, amelyben elegyednek a kóruskoncert, a színház és a divatbemutató jellegzetességei. Az Ügyben népdalokat dolgoztak fel, bár mint mondták, Kodály és Bartók óta valami nagyon félrecsúszott a népzene társadalmi megítélésében.
Vizuál

Ruben Brandt visszatért a tett helyére – interjú Milorad Krstić-csel

Milorad Krstić animált krimije, a Ruben Brandt 40 ezer néző felett jár, és közel került az Oscar-jelöltséghez. A Műcsarnokban rendezett kiállítással a kör teljessé vált, a festménytolvaj visszatért születési helyére. A művészettörténeti utalásokkal zsúfolt mozi 2018 egyik legmeghatározóbb mozzanata volt a magyar kultúrában, így alkotója bekerült az idei Kult50-be is.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál ajánló

A legelső magyar absztrakt festmény is megcsodálható az újragondolt Czóbel kiállításon

Tovább folytatódik Czóbel Béla életművének bemutatása Szentendrén, a Templomdombon, a művész egykori lakóhelyén kialakított múzeumban. Az Újragondolt Czóbel 4.0. kiállítás egyik szenzációja a legkorábbi magyar absztrakt festmény.
Vizuál napszállta

Nemes Jeles László a legjobb rendező Pekingben

Nemes Jeles László nyerte a legjobb rendező díját Ázsia nagyszabású seregszemléjén, a Pekingi Nemzetközi Filmfesztiválon a Napszállta című filmjéért. A filmet pénteken vetítik a Magyar Filmhéten, a Corvin moziban.
Vizuál magazin

Csokoládéra épült a világhírű műgyűjtemény

A Budapest Art Week keretén belül betekintettünk a budapesti Ludwig Múzeum kulisszái mögé, ahol azt is megtudhattuk, mi köze a húsvéti csokitojásoknak Andy Warhol pop-art képeihez.
Vizuál videó

Terápia filmben és építészetben – Krigler Gábor és Varga Tamás a Kult50-ben

A Kult50 a háttérben álló alkotókra is szeretné felhívni a figyelmet, hiszen Krigler Gábor showrunner, kreatív producer sorozataival és Varga Tamás építész épületeivel sokan naponta találkoznak. Videósorozatunk hetente két alkalommal jelentkezik, amelyben párosával mutatjuk be az idei Kult50 szereplőit.
Vizuál hír

Színes, szélesvásznú életműdíjak a magyar film ünnepén

Megszámlálhatatlan filmben és televíziós alkotásban játszottak az 5. Magyar Filmhét életműdíjasai: Andorai Péter, Bánsági Ildikó, Bodrogi Gyula, Koncz Gábor és Venczel Vera. A díjátadóval megkezdődött a filmhét, hét kategóriában összesen 203 filmet vetítenek a Corvin moziban.