Vizuál

Erőszakterápia és macsónosztalgia Tarantino kilencedikje

Volt egyszer egy... Hollywood – spoilermentes kritika
2019.08.15. 03:25
Ajánlom
Volt egyszer egy férfiasabb világ, ahol a koszos hippik felett győzött John Wayne. Sharon Tate csillogó szemmel nézi a saját filmjét, és a rendező ilyen csillogónak akarja látni a mi szemünket is.

Senki sem szereti Hollywoodot jobban Hollywoodnál. Ez már kiderült az Ave, Cézár vagy a La La Land című filmekből is. Quentin Tarantino szerelme Hollywood iránt viszont akármire képes. Miközben a kedvesről alkotott képe igen regresszív, ez egy véres, kegyetlen szerelem.

Vagyis többnyire. Quentin Tarantino kilencedik filmje, a Volt egyszer egy… Hollywood viszont a rendező legnyugisabb alkotása, egy film, amelyet egyébként ugyanaz a nosztalgia hajt, mint a Ponyvaregényt vagy a Jackie Brownt. Csak miközben a Ponyvaregényben elsül Csehov pisztolya, miután a két gengszter sorozatpilotokról beszélget, itt már erre is sokkal többet kell várni. Tarantino szélesvásznon, celluloidfilmen, a legapróbb részletekig megálmodja 1969 Los Angelesét, egy olyan időszakot, amelyet (némi önkénnyel) vízválasztónak gondol. A régi Hollywood utolsó lobbanását, amelyet hippik és öntudatos színészkislányok fenyegetése kísér.

pitt-dicaprio-2-031731.jpg

Leonardo DiCaprio és Brad Pitt a Volt egyszer egy Hollywood c. filmben (Fotó/Forrás: Sony Pictures Entertainment)

Maga Tarantino életműve zárófejezeteként emlegeti kilencedik filmjét, amelyet – mivel tíz film után abbahagyja, legalábbis ezt ígéri – majd egy epilógusnak tekinthető tizedik követ. Az biztos, hogy a Volt egyszer egy… Hollywood szégyenkezés nélkül vállalja, amit amúgy Tarantino mindig is: alkotója egy filmrajongó geek, aki legszívesebben időgépet építene a hatvanas évekbe, de nem azért, hogy újraélje Woodstockot vagy a Swinging Londont, hanem apró doboztévéken újranézhesse azokat a sorozatokat, filmeket, amelyeket mindig is annyira imádott. De hát ő mindig is szégyentelen fetisiszta volt, főleg, ami a női lábfejeket illeti, de vonzódása örök tárgyai a müzlisdobozok, a régi tévéshowk, a grindhouse-mozik, a „feel good” zenék és a sportkocsik is. A film minden képkockája ettől a nosztalgiától vibrál, és elvárja tőlünk, hogy bennünk is dobogjon a visszavágyódás.

De hova vágyódik vissza Tarantino?

pittdicapriopacino-031732.jpg

Brad Pitt, Leonardo DiCaprio és Al Pacino a Volt egyszer egy Hollywood c. filmben (Fotó/Forrás: Sony Pictures Entertainment)

A Volt egyszer egy… Hollywood egyik főszereplője Rick Dalton (Leonardo DiCaprio), egy válságba jutott karriert futó, alkoholista filmsztár, aki annyi westernfilmet gyártott már, hogy házat vásárolhatott a hollywoodi dombokon, és ennek státuszjelentőségével tökéletesen tisztában van. A másik főhős az ő kaszkadőre, Cliff Booth (Brad Pitt), aki hiába furikázza főnökét ’66-os Cadillac Coupe de Ville-lel, esténként egy lepukkant lakókocsiban hajtja nyugovóra a fejét, egy autósmozi mögött. Rick nincsen jó passzban. Egy Schwarz nevű, rangos ügynök (Al Pacino) figyelmezteti, hogy túl sok rosszfiút játszik, és ez egyértelműen a karrierje leszállóágát jelzi. Úgy tűnik, nincs más választása, mint spagettiwesterneket forgatni Olaszországban. Cliffnek viszont könnyebb az élet, főleg azért, mert sokkal kevesebbet akar tőle. A kaszkadőrnek, aki könyökén, arcán, mellkasán viseli veszélyes foglalkozásának jeleit, legfeljebb fegyelmezett kutyája felett van hatalma. A néző még azt sem tudja elképzelni, hogy ez a kedves, nyugis figura amúgy kinyírta a feleségét, s nem tudja, hogy végül hős vagy antihős-e. Amikor viszont alkalma adódik, lesújt: Bruce Lee-re és a hippire, aki kiszúr vele egy feszültségteljes jelenet végén.

A Volt egyszer egy… Hollywood, valljuk be, szörnyen macsó film. Nem Tarantino legjobb filmje, sőt, talán a legjobb ötben sincsen benne,

nem csoda, hogy Cannes-ban végül nem nyert semmit. A filmes, akiért a Ponyvaregény, a Becstelen brigantyk vagy a Tiszta románc forgatókönyvei miatt írógenerációk lelkesednek, most nem lep meg igazán nagy dialógusokkal. Sőt, az egyébként meglehetősen lassú, unalmas film dramaturgiáját is látványosan megtöri egy időbeli ugrással, és az ugrást áthidaló narrációval. Annál nagyobb örömét leli abban, ha a tetőn félmeztelenül antennát szerelő, szálkás Brad Pittről mutathat képeket, vagy ha csak a szemtelenség kedvéért elírhatja Racquel Welch (sic!) nevét egy neonfeliraton. Hogy mennyire azonosulunk a főhősökkel, mennyire a sztárszínészekkel azt a néző kibogozni sem tudja – az biztos, hogy a nagyszerű komikusi vénával megáldott Pittet és az igényesen játszó DiCapriót nehéz nem szeretni.

pitt-dicaprio-031732.jpg

Cliff Booth (Brad Pitt) és Rick Dalton (Leonardo DiCaprio) (Fotó/Forrás: Sony Pictures Entertainment)

Tarantino csak meg akarja mutatni, mire képes a film mint médium. Tudja, hogy az alkotást koherens sztori és eredeti forgatókönyv nélkül is zabálni fogjuk. És igaza van.

Persze nem mintha nem lennének izgalmas beszélgetést gerjesztő kérdések a filmben. Csakhogy a rendező a legkevésbé sem töri magát azon, hogy bármit is mondjon ezekről a kérdésekről. Ilyenkor érzem úgy, hogy Tarantino filmjeit boncolgatni nagyjából olyan, mint Marvin hulláját fuvarozni szerte a városon. Piszkos meló, és a dörzsölt Mr. Wolf kell hozzá, hogy minden kérdést elsimítson.

Rögtön itt van az első, amit Tarantinónak Cannes-ban is nekiszegeztek: mi a helyzet a nőkkel? Tereskova mondta egyszer egy interjúnkban, hogy Tarantino igazi feminista, és ebben lehet valami. Legalábbis értem, mire utal. A Kill Bill halálosztó heroinája vagy Jackie Brown a feminizmus számára érdekes figurák, ahogy az is, amikor az Aljas nyolcas című filmben minden, a vásznon feltűnő folyadék a női főhős arcán végzi.

dicaprio-031730.jpg

Volt egyszer egy Hollywood (Fotó/Forrás: Sony Pictures Entertainment)

Tarantino ezúttal sem hagyja fekete-fehéren a nők kérdését.

Rick Dalton egy westernfilm forgatásán egy kislányba botlik, aki öntudatosan kifejti, hogy nem szereti, ha színésznőnek nevezik, ő egyszerűen színész. A karrierje megmentésén munkáló, másnapos sztárt látszólag frusztrálja a nála okosabbnak tűnő kislány, saját képességeiben vetett kétségei csak mélyülnek, hogy aztán egy macsó rosszfiú szerepében mégis megmutatja, hogy nem kell őt színészként sem temetni – éppen egy olyan jelenetben, amikor babzabáló büdös bunkónak nevezhet egy csapat mexikóit, a kislányt pedig a földre taszíthatja. Minden marad a régiben: Rick, a fehér, régi vágású macsó felülkerekedett.

Közben Cliff egy hippicsajt vesz fel a kocsival, akinek apró, kislányos fenekéről jónéhány közeli felvételt kapunk. Majd amikor a zavarbaejtő erotikus fantáziáktól megrohant néző már szurkol az alkalmi románcnak, a kaszkadőr elutasítja a lány szexuális közeledését. Tudni akarja, hogy van-e már tizennyolc éves. Nesze neked, #metoo.

robbie-2-031730.jpg

Sharon Tate (Margot Robbie) (Fotó/Forrás: Sony Pictures Entertainment)

A rendező annál mostohábban bánik viszont a karrierje csúcspontján álló Margot Robbie-val – ő alakítja a Manson-gyilkosságok legnevesebb áldozatát, Roman Polanski terhes feleségét, Sharon Tate-et. Robbie a filmben, úgy tűnik, pusztán dekoratív elem, s csinos arcánál csak a lábfeje érdekli jobban a rendezőt. Abban a jelenetben pedig, amelyben Sharon Tate az előtte lévő üléstámlára helyezett meztelen lábakkal nézi saját filmjét egy moziban, Tarantino személyes fantáziálását forgatta le. 

A rendező hasonlóképp mostohán bánik a történelemmel. A film a Sharon Tate-gyilkosságok körüli napokat dolgozza fel, azt a miliőt, amely a régi és az új egyik leglátványosabb harca volt az elmúlt évtizedekben. Hunter S. Thompson azt írta a hippikről, hogy a történelem gyönyörű, magas hullámát lovagolták, olyan generáció voltak, amely bármit tett, igazuk volt. A Volt egyszer egy… Hollywood karakterei viszont nem titkolt megvetéssel ejtik ki a 'hippi' szót – főként a régi világ birtokosa, Rick Dalton. És habár a kaszkadőr Cliff karaktere a leghippisebb, számára sem okoz gondot a velük szembeni erőszak. Tarantino azonban nem hajlandó igazságot szolgáltatni a mozgalomnak, nem mondja ki, hogy Charles Manson nagyon is különbözött a „virágemberektől”. Ahogy a megvetéssel emlegetett spagettiwesternt – s vele együtt Sergio Corbuccit vagy Sergio Leonét – sem helyezi panteonba. S a végén saját orrára is ad fricskát (és ehhez lángszóró is kell).

robbie-031732.jpg

Margot Robbie a Volt egyszer egy Hollywood c. filmben (Fotó/Forrás: Sony Pictures Entertainment)

A Volt egyszer egy... Hollywood világa önkényesen széttört világ, amelynek történetszálait legfeljebb a szinkronicitás kötheti össze. Közben pedig egy erőszakba torkolló, két és fél órás nedves álom, egy rendező merész fantáziája, aki lubickol, mert élvezi. Aki unalmas, mert élvezi. Aki erőszakos, mert élvezi. Az eszközök mit sem változtak, de teljesen más jelentéssé állnak össze: az egykori hollywoodi fenegyerek két és fél órán keresztül arról sóhajtozik, hogy milyen kár, hogy megváltozott a világ. Hogy milyen jó volt régen az élet, celluloid filmen, egy bársonyszékről, a mozi nézőterén vigyorogva.

Brad Pitt, DiCaprio, Margot Robbie a vörös szőnyegen - Bemutatták Tarantino új filmjét Cannes-ban

Kapcsolódó

Brad Pitt, DiCaprio, Margot Robbie a vörös szőnyegen - Bemutatták Tarantino új filmjét Cannes-ban

Lelkes fogadtatásban részesült Quentin Tarantino Volt egyszer egy Hollywood című filmje kedd este a 72. Cannes-i fesztiválon. Az idei fesztiválon eddig nem látott tömeg fogadta az alkotókat a Croisette-en.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Bolyki György elmondta: nem lesz tizenegyedik Kaposfest

Tíz év után búcsúzik a Kaposfest, ahogy azt a társalapító igazgatótól megtudtuk. Bolyki György távozik a Liszt Ferenc Kamarazenekar éléről is, pedig tovább tervezett maradni. Eközben hangsúlyozza: nagyon büszke mindkettőre. Elsőként a Fideliónak beszélt a változásokról. FRISSÍTVE!
Klasszikus

Beethovent, ahogy kevesen – Jevgenyij Kiszin koncertjéről

Jevgenyij Kiszin az ötvenhez közelítve is csodagyerek maradt. Nem Beethoven-játékosként ismerjük, de olyan órákat okozott a Müpában, amilyent csak a legnagyobbak tudnak.
Színház

Schell Judit negyvenes férfiakkal néz farkasszemet a Tháliában

Valló Péter először rendez bohózatot: a Legszebb férfikor magyarországi ősbemutatóját december 14-én tartják a Thália nagyszínpadán.
Klasszikus

Megütközéssel fogadta Bolyki György állításait a Liszt Ferenc Kamarazenekar

A Liszt Ferenc Kamarazenekar egyelőre nem kíván érdemben reagálni Bolyki György lapunknak tett kijelentéseire, ám jelezték, megütközéssel fogadták az interjúban szereplő, a valóságnak nem megfelelő állításokat.
Vizuál

A nap, amikor Charlie Chaplin 20. lett a Chaplin-hasonmás versenyen

Igaz, vagy csupán legenda – nem tudni. Mindenesetre az alábbi történet olyan, mintha Charlie Chaplin rendezte volna.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál hír

Hamis érmékre cserélte egy múzeum kiállítási darabjait egy tolvaj

Az Index értesülései szerint valaki hamis darabokra cserélte a győri Rómer Flóris Múzeum éremgyűjteményét, így az intézmény hónapokig hamis érméket mutathatott be a látogatóknak.
Vizuál galéria

Férje betiltotta birodalmában Grace Kelly filmjeit

Az Oscar-díjas amerikai filmszínésznő, akinek élete is egy tündérmesébe illő filmre hasonlított, hiszen filmcsillagból lett valódi, monacói hercegné.
Vizuál hír

Vízipók-csodapók egy tűzfalon

Újabb házfal változott mesésen színessé a tűzfalfestő-csapatnak köszönhetően.
Vizuál ajánló

5 + 1 lírai dokumentumfilm a Verzió Filmfesztiválról

Szubjektív ajánlónkban a kedden kezdődő 16. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál programjából a lírai igénnyel készült dokumentumfilmek és egy új médium, a virtuális valóság alkotásai közül válogattunk.
Vizuál ajánló

Hányféleképpen lehet ábrázolni a valóságot? – Kibővül a Munkácsy-tárlat a Nemzeti Galériában

Újrarendezve, eddig raktárban őrzött alkotásokkal és nemzetközi művekkel kiegészítve nyílik meg november 15-én a Változatok a realizmusra – Munkácsytól Mednyánszkyig című új állandó tárlat, amely a valóság ábrázolásának változásait járja körül.