Till Brönner mára a jazztörténet legsikeresebb német zenésze. Miközben trombita-virtuózként tartják számon, a hangzás és dallam iránti rendkívüli érzéke a „német Chet Baker“ hírnevet is kivívta magának. A jazz- és popzene számos nagyságával működött együtt, a névsorban olyan ikonok szerepelnek, mint Dave Brubeck, Herbie Hancock, Annie Lennox, George Benson, Hildegard Knef, Madeleine Peyroux, Kurt Elling, Carla Bruni, Michael Brecker, Al Di Meola, Chaka Khan, Natalie Cole, Al Jarreau vagy Michael Franks. 2016-ban Barack Obama amerikai elnöktől meghívást kapott a washingtoni Fehér Házba, ahol az UNESCO által évente megrendezett International Jazz Day-en lépett fel.
Julian Benedikt német rendező 2001-ben Jazz Seen címmel portréfilmet készített William Claxton zene- és divatfotográfusról, amelyhez Brönner komponálta a zenét. Claxton munkáinak hatására
Brönnerben egyre inkább tudatosultak a jazz és a fotográfia közötti nyilvánvaló hasonlóságok.
A szerencsés alkalomból személyes barátság szövődött a két műfajban alkotó művész között, így születtek meg a jazz-zenész Brönner első szuggesztív fotómunkái. 2009-ben vásárolt Leica M8-as kamerájával előbb zenésztársait kezdte fotózni, és csak ezután szánta rá magát, hogy saját körein kívül is modellnek kérjen fel művészeket, színészeket, sportolókat, írókat és aktivistákat. Az egyszerre veterán és újonc művész munkái több jelentős kiadó, így a TeNeues Publishing érdeklődését is felkeltették. Brönner önálló fotóalbuma ennél a kiadónál jelent meg 2014-ben Faces of Talent címmel.

Till Brönner: Fiatal boxolók, Duisburg, Németország, 2018 (Fotó/Forrás: A művész jóvoltából / Ludwig Múzeum)
Aktuális projektje az Identitás – Európai látkép címet viseli, amelyből a Ludwig Múzeumban látható válogatás április 14. és augusztus 25. között. Brönner mindig is több világ között kereste önazonosságát. Tekintetét éppen a kontinensek közötti lét irányította rá Európa globális jelentőségére, és fotómunkáival újra meg újra ezt a jelentőséget hangsúlyozza. Legyen szó portrékról, tájképekről, ipari tájról vagy építészetről, érzékeny megfigyelőként Brönner évek óta európai hazája sokszínű fejlődését és társadalmi áramlatait dokumentálja a képzőművészet eszközeivel.
Európa ma sokféle problémával és válsággal küzd
egészen a keleti peremén dúló háborúig, és a világ egyik legbefolyásosabb régiójaként nemcsak a koronavírus okozta világjárvány óta foglalkoztatják szerepének és identitásának érzékeny kérdései. Mi választ el bennünket, miközben államok szövetsége vagyunk? Mi köt össze bennünket a nagy különbségek ellenére? A gázvezetékek és a nemzetközi megállapodások, a diktatúrák és demokráciák, a gazdasági és szociális politika vagy az adatvédelem és a digitalizáció égető kérdései között rá kell ébredünk, hogy mindenekelőtt mégiscsak az emberek azok, akik Európa identitását alakítják és meghatározzák. Ez a projekt őket állítja középpontba.
A kiállított képek között látható lesz Anselm Kiefer és Olafur Eliasson portréja is – olyan embereké, akik az európai történelmet vagy a világ ökológiai problémáit tematizálják munkáikban. Természetesen muzsikusok, civilek és az európai politikát meghatározó személyiségek fotói sem maradhatnak ki. A tárlaton szinte kizárólag fekte-fehér fényképek kapnak helyet.
Brönner a szürke skáláját digitális felvételein dolgozza ki, szándékosan törekedve a minimalista megjelenítésre, kontrasztot alkotva a zajos és színes világgal.
A művész és a Stiftung für Kunst und Kultur e.V. alapítvány tudatosan választotta Magyarországot a kiállítás helyszínéül, amely tartalmával – éppen magyar szemszögből – nem jelentéktelen feszültség terét testesíti meg a társadalmi és a politikai realitás között. Ebből pedig a közös munka számára is olyan szinergiahatások adódnak, amelyek mind helyi, mind nemzetközi szinten erősítik az Identitás – Európai látkép láthatóságát.
Fejléckép: Till Brönner: A Berlini Filharmonikus Zenekar csellistái, Berlin, 2014 (fotó/forrás: A művész jóvoltából / Ludwig Múzeum)