Vizuál

„Éva lényétől jobb lesz a világ” – Szabó Réka A létezés eufóriájáról

2019.08.26. 15:55
Ajánlom
Szabó Réka, a Tünet Együttes vezetője párhuzamosan rendezett színpadi előadást Sóvirág címmel Fahidi Éva holokauszt-túlélővel, és filmet a darab próbafolyamatáról. A létezés eufóriájáról a film létrejöttét támogató Médiatanács Magyar Média Mecenatúra kérdezte Szabó Rékát.

Egy holokauszt-túlélő hölgy és egy fiatal táncos duettje – a koncepció már önmagában is formabontó, a három alkotó: a kilencvenéves Fahidi Éva, a fiatal táncosnő, Cuhorka Emese és a rendező-ötletgazda Szabó Réka azonban nem a szenzációra vadászott. A három nő kapcsolata, egymás iránti figyelme egészen zavarba ejtő, személyes előadást eredményezett, amely Fahidi Éva életének egy-egy mozzanatát viszi színre improvizatív asszociációkra épülő táncszínházi eszközökkel. A Sóvirág című előadás 2015 óta a Vígszínház Házi Színpada mellett Bécsben, Berlinben és Szabadkán is sikert aratott. A létezés eufóriája című dokumentumfilm az előadáshoz vezető utat örökíti meg. A Médiatanács Magyar Média Mecenatúra programjának Ember Judit-pályázatának támogatásával készült film nemzetközi bemutatóját a Locarnói Nemzetközi Filmfesztiválon, a Kritikusok Hete programjában tartották, ahol nagy sajtóvisszhangot keltve rögtön elnyerte a szekció fődíját is. A hazai közönség szeptember 12-től láthatja a filmet a mozikban. 

Mindenekelőtt gratulálunk a díjhoz! A locarnói vetítés után már lehetett sejteni, hogy díjazzák majd?

Két vetítés is volt, mindkettőnél végigtapsolták a stáblistát, pedig az elég hosszú.

A szervezők szerint ez a film kapta a leghosszabb tapsot, és én is úgy érzem, hogy nagyon szerették a nézők:

sokan odajöttek a vetítések után beszélgetni, rengeteg kérdést és gratulációt kaptunk. Nagyon megható volt.  A díjról már utólag, itthon értesültünk, egyáltalán nem számítottunk rá. Így hát újra „kiugrottam” Locarnoba a díjkiosztóra. Másnap indultunk a Szarajevói Nemzetközi Filmfesztiválra, ott is a versenyprogramban mutatták be a filmet. (Innen Emberi jogi díjjal tértek haza az alkotók - a szerk.)

a_letezes_euforiaja_campfilm-140152.jpg

Fahidi Éva, Cuhorka Emese A létezés eufóriája c. filmben (Fotó/Forrás: Dusa Gábor, Campfilm)

A Médiatanács mecenatúraprogramja is támogatta a filmet, emellett pedig egy közösségi finanszírozási programot is indítottatok. Ez sikeresnek bizonyult?

Független előadó-művészeti társulatként semmilyen kapcsolatunk nem volt a filmes világgal, nem tudtuk, miből fogjunk neki. Indítottunk egy online gyűjtőkampányt, amit több mint százhúsz magánszemély támogatott, de az összköltségnek ez még mindig csak töredéke volt. A kampány azonban elvitte a film hírét olyan szervezetekhez is, amelyek a projekt mögé álltak – mint például Az Élet Menete Alapítvány, vagy a 4CUT utómunka stúdió.

A Médiatanács támogatása a költségek mintegy egyhetedét tette ki. Nagyon pozitív élmény volt a bizottsági meghallgatás, volt olyan bizottsági tag, aki látta a Sóvirágot, ami nagyon örömteli meglepetés volt. A film költségei viszont magasak lettek: csak a zenei jogdíjakra legalább kétmillió forintot költöttünk, a stábból pedig sokan nyomott áron vagy ingyen dolgoztak.

Az anyagi nehézségektől eltekintve megjött a kedved a filmezéshez?

Óvatosan bánok a soha többé-típusú kijelentéseimmel, de a filmes munkálatok alatt többször megfogadtam, hogy ez lesz az utolsó. Ez persze elsősorban az anyagiak előteremtésének és az egyéb szervezői munkálatoknak szólt. Az agyamat nem tudom leállítani: ötleteim vannak.

Szabó Réka

Miközben a kortárs tánc határozta meg az életét az ELTE matematika és informatika szakán diplomázott. Az egyetem elvégzése után táncosként több magyar és külföldi koreográfussal dolgozott együtt, miközben a Műszaki Egyetemen matematikát tanított. 2002-ben alapította saját társulatát, a Tünet Együttest - amely azóta töretlenül meghatározó szereplője Magyarországon a kortárs, független tánc- és színházi életnek. A társulat nem ismer műfaji határokat, egyenrangú elemként kezeli a szöveget, a mozgást, zenét, vizualitást és a különleges technikai megoldásokat. Előadásaik egyszerre elgondolkodtatóak, drámaiak, gyermekien felszabadultak és felszabadítóak. Közös bennük a humor, az önirónia, a személyesség, valamint a témák mély, több szempontú feldolgozása

Az életművedet meghatározó táncszínházi munkásság után mi inspirált arra, hogy megrendezd első egészestés dokumentumfilmed?

A fő motiváció, ami a film felé vitt, maga Éva volt, aki a holokauszt egyik utolsó élő tanúja. És megtapasztaltam, mennyire más olyantól hallani Auschwitzról, aki átélte azt, mint egy könyvből olvasni róla. Fontossá vált, hogy valahogy ezt a tanúságtételt maradandóvá tegyem, rögzítsem, és minél többekhez eljuttassam.

Ezen túl Éva lénye olyan, hogy abban minél több embernek meg kéne mártóznia, biztos vagyok benne, hogy jobb lesz tőle a világ.

A filmből az derül ki, hogy az előadás ötletével szinte párhuzamosan jött a film ötlete is, hiszen viszonylag korai fázistól követhetjük az előadás elkészültét. Az előadást és a filmet is rendezed, ami – úgy sejtem – egyfajta kettős figyelmet igényelt. A saját rendezésed filmre vitelét is rendezted, mondhatni. A gyakorlatban ez hogyan oldható meg?

Valóban elég skizofrén állapot volt, de szerencsére az elején még nem tudtam, mire vállalkozom.

Egy hónappal a próbafolyamat előtt hasított belém, hogy bár nem tudom, mi fog történni, abban biztos vagyok, hogy valami különleges történik majd.

A próbafolyamat elején még volt időm visszanézni az elkészült anyagokat, instruálni az operatőrt, Kovács Claudiát, de idővel egyre inkább az intuícióimra kellett hagyatkoznom, illetve sok mindent bíztam Claudiára.

Ez szerencsére beigazolódott, amikor az elkészült felvételeket visszanéztem. A legnagyobb filmes feladat már a bemutató után jött el: megvágni a közel kilencvenórányi nyersanyagot, amiben sok, nagyon különböző film benne van. Rengeteg nehéz döntés egymás után, hiszen a történteket én belülről éltem át, ezért egy-egy képkockába olyasmit is beleláthattam, amit a néző talán nem fog.

FahidiEvaCuhorkaEmese-Campfilm-140159.jpg

Fahidi Éva, Cuhorka Emese A létezés eufóriája c. filmben (Fotó/Forrás: Dusa Gábor, Campfilm)

Tehát a film végső koncepciója a vágás során alakult ki?

Igen, több felismerés ekkor született meg. Például az elején teljesen Éva személye köré képzeltük el a filmet, közben derült ki, hogy ahhoz, hogy elmondjuk ezt a történetet, Emesére is szükség van, hiszen majdnem minden kettejük finom egymásra hangolódásából derül ki. Egy idő után szembesültünk vele, hogy a teljes képhez az én jelenlétemre is szükség van, hiszen ami kettejük közt történik, annak valahol én vagyok a motorja, tehát én sem maradhatok ki belőle. Bár a filmből nem derül ki, de voltak olyan jelenetek is, amit már a bemutató után forgattunk hozzá.

Ilyen ötlet volt például az írott üzenetváltás megjelenítése filmen, ami felidézi, hogyan zajlott az első kapcsolatfelvétel Évával. Ebből derül ki az is, hogy olvastad az önéletrajzi kötetét. Onnan tudtad meg, hogy Évának milyen sokat jelent a tánc?

Nem egészen. Évát már régebben, közel húsz éve ismerem családi kapcsolatokon keresztül. Tudtam, hogy szeret táncolni, és hogy hetvenévesen még járt táncfoglalkozásokra. A tágan értelmezett családból ő volt az, aki minden előadásomon ott volt. Így kialakult egy kölcsönös szimpátia közöttünk. De Auschwitzról sosem esett szó. Miután elolvastam a könyvét, elmentem egy közönségtalálkozóra is. Azonnal megfogott a szuggesztív, szikár, bölcs beszédmódja. Hogy párbeszédben van a világgal, a saját traumájával, az emberekkel.

Szabo_Reka_fotoDusaGabor-102144.jpg

Szabó Réka (Fotó/Forrás: Dusa Gábor)

És ez az élmény vezetett a Sóvirág ötletéhez?

Igen, először az fogalmazódott meg bennem, hogy mindenkinek meg szeretném mutatni ezt az embert.

Azt is rögtön tudtam, hogy nem monodrámát szeretnék. Engem ugyanis éppen az élmény átadhatósága érdekel. Hogy egy fiatallal párbeszédhelyzetbe hozzam, és együtt keressük a megértés, megismerés korlátait.

„Trauma, aminek nem tudunk a végére járni” – mondja a film egyik jelenetében Éva. Az ezzel folgalkozó szakirodalom alapvetése, hogy a trauma nyelvileg megragadhatatlan. A mozgás, a tánc is egy nyelv. Mennyiben alkalmasabb, hogy átlepjen a fogalmi nyelv korlátain?

A mozdulat pontosabban, komplexebben, mélyebben tud beszélni dolgokról.

A tested kevésbé tud hazudni, mint a szavaid.

Ahogy mozdulsz, beszélsz, az sokkal több és őszintébb, közvetlenebb információt ad, mint a szavaid. Azok, amint kimondod őket, lezárnak, bekerítenek egy jelentést. A mozgás azért fantasztikus, mert megteremt egy felületet, amelyre – ha jól készíted elő – minden néző rávetíti a saját érzelmi-asszociációs hálóját, és így egyszerre lesz végletesen közös, ugyanakkor személyes, saját is.

Nekem az a tapasztalatom, hogy a mozdulat és a test nyelvén mélyebbre lehet jutni, mint szavakkal. Nehéz lenne például szavakkal teremteni egy olyan erős pillanatot, mint amikor az előadás és a film végén Emese ölébe veszi Évát, hiszen abban a mozdulatban annyi minden jelen van.

Jól sejtem a film alapján, hogy a Sóvirág (és A létezés eufóriája) olyan erős hatással volt rátok, ami a művészetetekre, így a társulat jövőjére is hatással van?

Minden előadás visszahat rám és a társulatra: sokfelé kanyarogtunk, de minden újabb előadás hatott arra, ami utána következett. A Sóvirágnak is vannak előzményei, az önvallomások mindig részei voltak az előadásainknak. Ilyen fokú kitettség, dokumentarista jelleg azonban egy darabunkban sem jelent meg, és ez biztosan erős hatást gyakorolt arra, akikké azóta váltunk.

Egy korábbi interjúban már felvetődött a kérdés: egy ilyen fajsúlyú projekt után mivel lehet folytatni az alkotómunkát? A Sóvirág 2015-ös premierje óta milyen újabb előadásokon dolgoztál?

– Egy olyan előadás után, ahol a valóság ilyen súllyal jelenik meg, mint amit Éva sorsa hordoz, minden más játéknak, könnyűnek tűnik, így nehéz kérdéssé vált, hogy innen merre van tovább. Az első válasz végül a Burok című előadásunk lett, ami szintén elég személyes és dokumentarista mű. A női lét testi tapasztalatáról mesél saját élményeken keresztül: négy nő saját szülési élményeit viszi színpadra. Ezt követte A tünetegyüttes című dokumentarista performansz, ami a rendszerváltás utáni független tánc és színházi élet történetébe ágyazva meséli el a Tünet Együttes nagyon személyes történetét – így adva korrajzot a mai társadalmi folyamatokról. Közben eljutottam arra a felismerésre is, hogy időről időre muszáj játszani, kísérletezni csak úgy, nem lehet folyton akkora nyomás alatt alkotni, amit a mostanában feldolgozott nagy horderejű témák tesznek a vállamra.

Vissza kell találni a játékhoz. A Tünet Együttes identitásának ez mindig alapvonása volt.

És ha jól megnézzük, a Sóvirágban is ott van, hiszen sok humor, szabad asszociáció található benne. Hiszem, hogy a komoly dolgok is könnyű lélekből, játszani tudásból születnek meg.

(A cikk eredetileg a mediatanacs.blog.hu oldalán jelent meg.) 

3FahidiEvaCuhorkaEmese-Campfilm-140152.jpg

Cuhorka Emese és Fahidi Éva A létezés eufóriája c. filmben (Fotó/Forrás: Dusa Gábor, Campfilm)

A létezés eufóriája

Rendező: Szabó Réka

Szereplők: Fahidi Éva, Cuhorka Emese, Szabó Réka

Produkció: Tünet Együttes, Campfilm

Producer: Szabó Réka (Tünet Együttes), László Sára, Gerő Marcell (Campfilm)

Koproducer: Jancsó László (4Cut Post Digital), Philippe Fontenoy (Pom’Zed)

Operatőr: Kovács Claudia

Kiegészítő képfelvételek: Lovasi Zoltán

Sound design: Várhegyi Rudolf

Vágó: Sylvie Gadmer, Sass Péter

Zeneszerző: Barna Balázs

Forgalmazó: ELF Pictures

Sóvirág 

Rendező: Szabó Réka

Előadók: Cuhorka Emese, Fahidi Éva

Jelmeztervező: Szűcs Edit

Dramaturg: Zsigó Anna, Peer Krisztián

Locarnói nagydíj A létezés eufóriájáért

Kapcsolódó

Locarnói nagydíj A létezés eufóriájáért

Szabó Réka dokumentumfilmje nyerte locarnói fesztivál Kritikusok Hete programjának nagydíját. A Tünet Együttes 2015-ben bemutatott táncszínház előadásának próbafolyamatát feldolgozó egészestés film rendezője személyesen vette át a rangos elismerést szombaton Locarnóban.

Szabó Réka: „Nem akarunk úgy tenni, mintha nem lenne semmi baj”

Szabó Réka: „Nem akarunk úgy tenni, mintha nem lenne semmi baj”

A Tünet Együttes 15, a társulatvezető Szabó Réka 50 éves lesz idén. A kettős évfordulót a tőlük megszokott személyességgel és öniróniával közelítik meg. Ismét látható lesz Szabó Réka legutóbbi szólója, és új produkcióval is jelentkezik a társulat a Trafóban, melynek címe: A tünetegyüttes.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Elhunyt Marton László

A Vígszínház egykori igazgatóját hosszú, méltósággal viselt betegség után érte a halál. 76 éves volt.
Zenés színház

Gyerekszereplők mesélnek a távozó Billy Elliot musicalről

Az évek során több gyerek is játszott a musicalben, amelyre szeptember 22-én lejár az Operaház szerződése. Búcsúzóul nézd meg, milyen volt a darabban játszani.
Klasszikus

Ők a Bartók Világverseny finalistái

Balogh Ádám, Peter Klimo és Szokolay Ádám jutott be a Zeneakadémia által szervezett Bartók Világverseny szombati nagyzenekari döntőjébe.
Könyv

„Nincs kitől többé megtanulni, hogyan bocsáthatnánk meg egymásnak” – Konrád Györgyre emlékezve

Pályatársakat, kortárs művészeket, barátokat kértünk meg, hogy pár sorban írjanak Konrád Györgyről, Konrád Györgyhöz.
Klasszikus

Mikor kezdtünk el ráadást követelni a hangversenyeken?

Megszokott dolog: ha a műsor megengedi, addig tapsolunk, míg a muzsikus újra színpadra nem jön, és ráadást ad. Mint minden hagyomány, ez is elkezdődött valamikor.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál

Átadták a hazai szinkronszakma legrangosabb díjait

A közönség és a kuratórium is szavazott, többek között díjat kapott Bobby Ewing magyar hangja és a Csernobil című sorozat szinkronja is.
Vizuál hír

Tizenkettedik a Saul fia a száz legjobb film közül a Guardian szerint

A The Guardian kritikusai a 21. század legjobb filmjeinek listáját állították össze, ebben a százas gyűjtésben azonban csak a 2000 után született alkotásokat vették figyelembe. Nemes Jeles László Tarantinoval, Ang Lee-vel, Iñárritu-val és Almodóvar-ral egy mezőnyben!
Vizuál morphoto

KÉP-regény: Elefánt kaland

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezen a héten arról mesél, mit tanult az afrikai szafariján az elefántokról..
Vizuál ajánló

Lesznai Anna élete talákozik Zoób Kati nagymamájával

Péntektől látogatható a Lesznai Anna életművéből és Zoób Kati divattervező száz évvel későbbi, az egykori író, költő és iparművész által is inspirált kollekciójából nyíló tárlat a kecskeméti Katona József Múzeum Cifrapalota kiállítóhelyén.
Vizuál Film

Menekülés az arisztokráciába

Végre ismét megpillanthatjuk a Downton Abbey ismerős sziluettjét, kószálhatunk a tökéletes angol gyepen, és már szélesvásznon csodálhatjuk a tökéletes szereplők tökéletes jelmezeit. Kérdés, hogy ez elég-e? Kérdés, hogy akarunk-e egyáltalán többet?