Vincent van Gogh 1873-ban, amikor Goupil & Cie galériában dolgozott Hágában (Fotó/Forrás: közkincs/wikipedia)
1853. március 30-án Groot-Zundertben látta meg a napvilágot egy protestáns lelkipásztor legidősebb fiaként.
Testvérei közül a legszorosabb kapcsolat négy évvel fiatalabb öccséhez, Theodoriushoz (Theo) fűzte, aki szellemileg és anyagilag is mindig segítette őt.
(Levelezésüket máig kutatják, magyarázatot keresve a művész életének sorsfordulóira.) Több internátusban is megfordult, majd tizenhat évesen otthagyta az iskolát, és egyik nagybátyja támogatásával Hágában, Párizsban és Londonban dolgozott egy műkereskedő vállalkozásánál. 1877-ben Amszterdamba utazott, hogy teológiát tanuljon, két évvel később misszionáriusnak küldték egy bányászfaluba, ahol betegeket ápolt, gyerekeket tanított és szabadidejében rajzolt.
A hely komorsága és szürkesége rányomta bélyegét első alkotásaira, tanúság erre Krumplievők című festménye.
További művekért kattints a képre!
Van Gogh 1880-ban úgy döntött, hogy ezentúl csak a festészettel foglalkozik. A brüsszeli művészeti akadémián tanult, de hazatérve összekülönbözött apjával, családjától egyre jobban eltávolodott és több szerelmi csalódás is érte. Egyedül öccse, a műkereskedő Theo tartott ki mellette, aki támogatta, műtermet szerzett neki, igyekezett képeit értékesíteni, igaz, sikertelenül.
A két testvér 1886-tól közösen bérelt lakást Párizsban, ahol Vincent van Gogh olyan festőkkel kötött barátságot, mint Henri de Toulouse-Lautrec, Camille Pissarro és megismerte Paul Gauguint is.
Vincent van Gogh: Tanguy apó, 1887. Musée Rodin, Paris (Fotó/Forrás: wikipedia/közkincs)
Életének erről az időszakáról keveset tudni, mert a két testvér együtt lakott, így nem váltottak levelet. Az bizonyos, hogy a festő ekkor hagyta maga mögött a komor színvilágot és érdeklődni kezdett a japán ukijo-e fametszetek iránt, amelyek hatása szembeötlő a Tanguy apó és a Virágzó szilvafa című festményein.
Két év múlva ráunt a nagyvárosi életre,
erős vágyat érzett arra, hogy "a természetet fényesebb égbolt alatt lássa".
1888-ban a dél-franciaországi Arles-ba ment, ahol 190 merész színezésű képet alkotott, sárgára festett, bérelt háza a fontos dolgok és a boldogság jelképévé vált számára. Ekkor készültek legismertebb művei: a Gauguin karosszéke, a Napraforgók, a Vincent háza Arles-ban, a Roulin postás és a Virágzó fák. Barátja, Gauguin követte őt, több hónapig együtt laktak, festettek és ittak, de néhány hónap múlva összekülönböztek.
További művekért kattints a képre!
Van Gogh sokat szenvedett Gauguin szerinte fölényeskedő, lekezelő modorától, és attól is rettegett, hogy barátja elutazik. Feltehetően ez a félelem robbantotta ki 1888. december 23-án azt a veszekedést, amelyben van Gogh pengével támadt barátjára, majd levágta saját bal fülét.
A levágott testrészt megmosta és a helyi bordélyházban a következő szavakkal adta át egy prostituáltnak: "Őrizze meg jól ezt a tárgyat!"
(Két német művészettörténész - Hans Kaufmann és Rita Wildegans - 2009-ben megjelent könyvükben amellett érvelnek, hogy van Gogh fülét a dulakodás közben Gauguin vágta le.)
További művekért kattints a képre!
Gauguin másnap Párizsba utazott, a magára maradt van Gogh álmatlanságtól és hallucinációktól szenvedett. Az őrültnek tartott festőt a szomszéd gyerekek kövekkel dobálták meg és kigúnyolták.
Nyolcvanegy helybéli kérvényezte, hogy szállítsák kórházba.
Van Gogh is tisztában volt állapotával, ezért maga kérte felvételét a közeli Saint-Rémy-de-Provence-ben található Szent Pál-apátság kórházába. Az itt töltött egy év alatt sem hagyott fel a festéssel, de színkezelése és formavilága elkomorodott. Többek között ekkor születtek a Két ciprus, Olajfák, Sárga búzamezők, Az arles-i nő című művei.
Felépülését követően, 1890 tavaszán a Párizshoz közeli Auvers-sur-Oise-ba költözött egy műpártoló doktorhoz, aki orvosi felügyeletét is ellátta. Utolsó nagy képei (Dr. Gachet arcképe, Varjak a búzamezőn, Van Gogh karosszéke, Önarckép levágott füllel) egy megtört, magányos, meg nem értett művészt mutatnak.
Az alig 37 éves van Gogh 1890. július 27-én egyedül tett sétája közben mellen lőtte magát,
sebesülésébe két nappal később, július 29-én belehalt.
További művekért kattints a képre!
Pszichológusok és művészettörténészek a mai napig vitatkoznak a festő betegségéről és művészetére gyakorolt hatásáról. Eddig több mint 30 különféle diagnózist állítottak fel,
ezek között szerepel skizofrénia, bipoláris zavar, a belélegzett festék miatti betegség, temporális lebeny epilepszia, ezek valamelyikéhez társulhatott a gyakori éhezés, az álmatlanság és a túlzásba vitt abszintfogyasztás.
Pályafutása során csupán egyetlenegy képet tudott eladni: A vörös szőlőhegy című festményét mindössze 400 frankért vették meg. Halála után viszont egyre nőtt a hírneve, a múlt század közepén már a festészet történetének legnagyobbjai között emlegették. Képei ma csillagászati összegekért kelnek el, némelyikért százmillió dollárnál is többet fizettek aukciókon.
Műveinek legnagyobb gyűjteménye az amszterdami Vincent van Gogh Múzeumban található.
A múzeum alapítványa egy 2020. júniusi párizsi árverésen több mint 200 ezer euróért vásárolta meg Van Gogh és Paul Gauguin egyetlen ismert, közösen írt levelét, amelyet a tervek szerint 2020 őszétől a nagyközönségnek is bemutatnak majd. A négyoldalas levélben a művészet jövőjén és abban elképzelt saját helyükön kívül szó esik a bordélyházakban tett közös látogatásokról is.
hírlevél
