Egy régóta szükséges változást indított el a pandémia világszerte. Hogy látod, milyen mértékben releváns téma ez most a nemzetközi kortárs művészeti palettán?  

Teljes mértékben.

a saját bőrünkön tapasztaljuk meg azokat a problémákat – a klímaválság, a mértéktelen fogyasztás, a fenntarthatatlanság vagy a kizsákmányolás, hogy csak néhányat említsek –, melyek a kiállítás fókuszát is adják.

Kaszás Tamás: Egy eszképista kertészet, 2017-2019 (részlet) digitális videóvetítés hanggal, 12'54" (Fotó/Forrás: Ludwig Múzeum / A művész és a Kisterem Galéria jóvoltából)

Van-e valamilyen általánosítható munkamódszere, attitűdje a kiállításon szereplő művészeknek? Mennyire rajzolódott ki nektek egyfajta minta?
Huszonkét kiállító művész esetében nehéz közös nevezőt találni művészetük munkamódszerét vagy attitűdjét illetően. Inkább azt mondanám, hogy sokan közülük hosszú ideje, következetesen és önazonosan dolgoznak olyan műveken, melyek egy kiállítás keretein túllépve, a koronavírus következtében megváltozott életünk szempontjából is életbe vágó kérdéseket fogalmaznak meg. Kaszás Tamás – akinek eddigi életműve a kiállítás egyik inspirációs forrása – például sokszor olyan világok megjelenítésén dolgozik, ahol egy – akár ökológiai, társadalmi vagy gazdasági – összeomlás következtében a társadalomból való kivonulás, az alternatív életstratégiák vagy akár a polgári engedetlenség fogalma is egy lehetséges vagy éppen szükséges megoldást nyújthat a túléléshez. Oliver Ressler szintén régóta foglalkozik projektjeiben a klímaválság politikai vetületével, a döntéshozók felelősségével vagy a civil ellenállás fontosságával.

Oliver Ressler: Minden összeáll, miközben minden szétesik: A ZAD, 36 perc, 4K, AT/DE 2017 (Fotó/Forrás: Ludwig Múzeum / A művész, az àngels Barcelona és a The Gallery Apart, Rome jóvoltából)

Mennyire konceptuális vagy mennyire alapul inkább egy jó ötleten egy-egy mű?

A konceptuális megközelítés a jellemzőbb, de persze általánosítani ebben az esetben sem lenne szerencsés. A művek által megjelenített témák (például a természet lassúságának szembeállítása az emberi mohósággal, az ívóvízkészleteink rohamos csökkenése vagy a globális felmelegedés) súlya és aktualitása túllép az ötletszerűségen. Az én képzeletemben

Mennyire igényel más attitűdöt a nézőtől ezeknek a műveknek a befogadása?

Itt inkább a helyzetre reflektálnék: mivel a kiállítás fizikailag egyelőre nem létezik, emiatt egy teljesen másfajta, önállóbb és asszociatívabb befogadást vár a nézőtől: az érdeklődő a honlapon olvasható leírásokból, képekből tudja elképzelni a kiállítást, amihez reményeink szerint a fogalomtár adta magyarázatok kontextust biztosítanak. Továbbá a művek összességéből is kirajzolódik egy árnyaltabb kép. Nyilván a művek személyes jelenléte, aurája pótolhatatlan. Én magam is szenvedek ettől, hiszen a kiállításra szánt művek nagy részét egyelőre én is csak reprodukcióról ismerem. Ez is egy a koronavírus-járvány okozta kihívások között, hiszen

Csizek Petra kurátor (Fotó/Forrás: Ludwig Múzeum)

Mit gondolsz, a microsite áttanulmányozása eredményezhet mentalitásbeli változást az olvasók életében?

Nagyon jó lenne azt mondani, hogy eredményezhet, de nem gondolom, hogy önmagában egy weboldal elég katalizátor tud lenni. Viszont a jelenlegi vírushelyzet mindannyiunkat kisebb-nagyobb életmód- és mentalitásbeli váltásra ösztönöz, és ehhez biztosan sokat hozzátehetnek az itt elérhető tartalmak: akár a művészek által elképzelt víziók, akár a fogalomtár böngészése adhat kapaszkodót az erre fogékonyaknak.

Mindannyian személyes kapcsolatot tartotok a művészekkel, így sokkal bensőségesebb a viszonyotok, mint amit a normál szervezés igényelne. Van olyan munka, amely különlegesen közel került hozzád?

Én éppen ellenkezőleg élem meg a dolgot: e-mailen és telefonon tartjuk csak a kapcsolatot a művészekkel, és mivel most nem volt alkalmunk személyesen találkozni az installálásnál, nekem egyelőre sokkal távolibb a kapcsolatom velük, mint egy normális kiállítás szervezése esetében. Ezt az érzést fokozza az a tény is, hogy ebben a járvány okozta, kiélezett helyzetben – amikor emberéletek kerülnek fokozott veszélybe, egzisztenciák omlanak össze – kevésbé tudok a művészetre koncentrálni, illetve keresem azokat a lehetőségeket, amikor a művészet alkalmas a konkrétabb, kézzel foghatóbb segítségnyújtásra.

kiállítási enteriőr, La BF15, LyonKiállítási enteriőr, La BF15, Lyon, Anca Benera – Arnold Estefan: A természet egészének motorja, 2019 (Fotó/Forrás: Ludwig Múzeum / A művészek jóvoltából)

Természetesen vannak munkák, amelyek nagyon közel állnak hozzám, de ezekbe még a kiválasztási folyamat elején szerettem bele. Az egyik ilyen Ursula Biemann svájci videóművész Paulo Tavaresszel közösen készített kétcsatornás videóesszéje és installációja, a Forest Law, ami tanmesének is kiváló, mert kiderül belőle, hogy egy amazónai esőerdő bírósági pert nyert egy gonosz amerikai nagyvállalattal szemben, hiszen a természetnek is van joga a létezéshez!

Nagyon fontosnak tartom továbbá Oliver Ressler Minden összeáll, miközben minden szétesik című hatcsatornás videóinstallációjának a bemutatását: a hat film a klímamozgalom olyan kulcsfontosságú eseményeit dokumentálja, melyek a fosszilis üzemanyagoktól nagyban függő gazdasági rendszerek lebontásáért vívott harc pozitív példái. A munka azonban nemcsak a mozgalom történetét vázolja fel, de a civil ellenállás és összefogás erejét is példázza. És mindeközben nagyon kíváncsi vagyok az Anca Benera–Arnold Estefan román művészduó földközi-tengeri jelzőbójáiból angol nevén waterphone-ná átalakított hangszereinek túlvilági hangjára is!

Ebben a művükben a vízről mint az életet működtető hajtóerő nélkülözhetetlenségéről beszélnek.

Anca Benera – Arnold Estefan: A természet egészének motorja, 2019, installáció, vegyes technika, változó méret (Fotó/Forrás: Ludwig Múzeum / A művészek jóvoltából)

Egyéni szinten, a saját hétköznapi életedben indított-e el bármilyen változást a témával való alaposabb megismerkedés?

Igen, abszolút. Mint sokan mások, én is törekszem a mikrokörnyezetemben a fenntarthatóság, egyszerűség és tudatosság megvalósítására. Ebben a járvány és a velejáró életmódváltás segít, hiszen felmutatta a valóban fontos és szükséges dolgokat – legyen szó tárgyakról vagy emberi kapcsolatokról. Az eszképizmus jegyében pedig szeretnék a mostaninál egy nyugodtabb, csendesebb helyet találni a családom számára, amiről egyelőre annyit tudok biztosan, hogy lesz benne egy szemlélődésre is alkalmas ülőalkalmatosság Kaszás Tamás képzőművész Aldo Leopold-padjának mintájára.

Kaszás Tamás: Vandalizált Aldo Leopold-pad III., 2020, fa, 70x50x60 cm (Fotó/Forrás: Ludwig Múzeum / A művész és a Kisterem Galéria jóvoltából)

A munka nélkül töltött idő – Így készült Kaszás Tamás Aldo Leopold-padjának felirata.

(Fejléckép: Oliver Ressler: Minden összeáll, miközben minden szétesik: A ZAD, 36 perc, 4K, AT/DE 2017, Forrás_ Ludwig Múzeum/A művész, az àngels Barcelona és a The Gallery Apart, Rome jóvoltából)