Vizuál

Ez után a magyar film után egy ideig nem lesz kedvünk „jóemberkedni”

2023.03.22. 14:10
Ajánlom
Mi történne, ha összedugná a fejét Wes Anderson, Charlie Kaufman és Ruben Östlund, hogy filmet forgassanak a magyarországi cigányság problémáiról? Hát, valami olyasmi jönne létre, mint Császi Ádám új alkotása, a Háromezer számozott darab.

A szatíra és a szociográfia határán mozgó dráma nemrég a Tallinni Black Nights Nemzetközi Filmfesztiválon nyerte el a „Rebels with a Cause” szekció különdíját, hamarosan pedig már a hazai mozikban is láthatjuk. Ami nagyszerű hír azoknak, akik valami igazán rendhagyó dolgot szeretnének látni: Császi Ádám filmjében tényleg van valami Anderson eleganciájából, Kaufman csavaros logikájából, meg egy jó adag Östlund kíméletlen gúnyosságából. De ne vegyük el az érdemet az alkotóktól: a rendező és társforgatókönyvírója, Lengyel Balázs páratlanul színvonalas filmet hozott létre, amely

úgy mesél egy tipikusan magyar társadalmi ügyről, hogy közben az egész nyugati világnak mutat nem is mindig annyira görbe tükröt.

A történet szerint egy színházi rendező (Horváth Kristóf) öt nehéz sorsú roma fiatal életéről készít színdarabot egy vidéki színházban. Az alkotó maga válogatta ki a szereplőket, hogy az előadásban őszintén és nyíltan beszéljenek saját tragédiáikról. A darabban szereplő fiatalok nincsenek elragadtatva a produkciótól: úgy érzik, a rendező a nyomorukkal kereskedik, és nem csinál mást, csak ráerősít a sztereotípiákra. Hamarosan azonban az előadást meghívja egy neves berlini színházi fesztivál, a csoport tagjai pedig, kiszolgáltatva a helyzetnek, kénytelenek szembenézni saját múltjukkal, valamint a meglehetősen rasszista társadalmi és művészi elittel.

Three_Thousand_Numbered_Pieces_still_5-scaled-112758.jpg

Jelenet a Háromezer számozott darab című filmből (Fotó/Forrás: Mozinet)

Császi Ádám filmje a legjobb értelemben vett posztmodern történet, amely elemi erővel kezdi el szétfaragni a néző értékítéleteit, önmagáról alkotott képét, és egyszersmind kíméletlenül mutat rá az úgynevezett társadalmilag érzékeny művészet kétes motivációira. Az alkotók ezt egy bravúrosan kivitelezett koncepcióval érik el elsősorban, olyasmivel, amihez foghatót, mondjuk, Kaufman Kis-nagy világában láttam ilyen jólműködően: tudniillik elmossák a határokat fikció és valóság között. Folyamatosan változtatják, egymásba olvasztják a nézői pozíciókat, újabb és újabb történeteket mesélnek a történeten belül, a szereplők közvetlenül a kamerának beszélnek, aminek eredményeként

hamar fel kell adnunk, hogy pontosan be tudjuk azonosítani, mi az, amit éppen nézünk.

Folyamatosan egy spirálba csavarodunk, amelynek belsejében a történet valamennyi rétegét egyszerre látjuk. Mintha egy filmet néznénk egy valós eseményeket bemutató filmről, amely egy olyan színdarabról szól, ami megpróbál ténylegesen a valóságba átlépni. Innen ered a cím is: a történetben szereplő rendező ugyanis a berlini előadásra egy valódi gettóból vásárol fel egy „tradicionális cigány házat” (értsd: egy nyomorúságos, omladozó viskót), amelyet eredeti formájában, háromezer számozott darabra lebontva szállíttat el és állít fel a színpadon – úgy, hogy még a benne élő kisfiút is magukkal viszik Németországba, csak úgy, a hitelesség kedvéért. A Horváth Kristóf által alakított rendező minden idők egyik legmegátalkodottabb gonosz karakterének tűnik, aki a művészet mögé bújva saját ambícióit próbálja előrelendíteni, igaz, a történet előrehaladtával aztán az ő karaktere is más fényben tűnik fel, hiszen könnyen lehet, hogy ő is csak egy szerepet játszik. Sőt, szinte biztos.

Three_Thousand_Numbered_Pieces_still_2-scaled-112758.jpg

Jelenet a Háromezer számozott darab című filmből (Fotó/Forrás: Mozinet)

A film tehát problematizálja a sokszor öncélú művészeket, akik érzékenység, empátia, társadalmi felelősségvállalás címszó alatt nem valódi segítséget kínálnak, nem veszik fel a küzdelmet a sztereotípiákkal, hanem kiszolgálják az önmaga felvilágosultságától szinte elaléló elit igényeit. Hiteles (vagyis: nyomorúságos) történeteket kínálnak fel, amelyek a lehető legközelebb állnak a valósághoz, sőt lehetőség szerint tökéletesen reálisak is, hogy aztán a nézőik kiskosztümben és öltönyben, biztos távolságból élhessék át, milyen borzalmas lehet szegénynek lenni. Mint egy groteszk cirkusz, ahol a produkció mások nyomora. A történet alapján nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy

azért, mert egy adott mű valósághű és érzékeny, még lehet nevetséges és káros, sőt, morálisan elfogadhatatlan,

ha nem szolgál másra, mint hogy a jómódú közönség megnyugtathassa a lelkiismeretét. Hiszen aki képes őszintén megsajnálni a nincsteleneket, az rossz ember nem lehet, ugye?

A készítők rámutatnak, hogy gyakran éppen azok erősítik meg a rasszista sztereotípiákat, akik a legharsányabban szeretik hangoztatni, hogy elítélnek mindennemű megkülönböztetést. A történet egy pontján a filmbéli társulat tagjai gyakorlatilag lenácizzák a fél német liberális sajtót – persze, ebben a jelenetben látványosan butának állítják be az újságírókat, de ettől még a gesztus féleérthetetlen.

Three_Thousand_Numbered_Pieces_still_4-scaled-112758.jpg

Jelenet a Háromezer számozott darab című filmből (Fotó/Forrás: Mozinet)

Az alkotók emellett természetesen egy konkrétabb témáról, a hazai roma lakosság tragédiájáról is beszélnek. Pontosan ismerik azt a többségi társadalomban működő lelki mechanizmust, hogy ha csak elhangzik a cigány vagy a roma szó, rögtön beindulnak az emberek fejében a népszerű toposzok: sztereotípiák, előítéletek, önfelmentő mantrák, a körülmények okolása, üres lózungok a felzárkóztatás szükségességéről. Na meg persze egyfajta szorongás, a bűnözésre kényszerülő nincstelenektől és a sorsuktól való félelem, amely mintha a legfőbb gátja lenne a tényleges megoldásoknak. Hiszen hiába minden sajnálat és empátia, a többségi társadalom mint nagy egész olykor úgy tűnik, mintha mégsem akarná annyira felemelni magához a roma társadalmat. Könnyebb megsajnálni őket egy-egy film vagy színdarab erejéig, mint szembenézni azzal, hogy

valahol mi is részei vagyunk azoknak a sokszor, sokat emlegetett körülményeknek,

amelyek adott esetben bűnözésre kényszerítenek egy éhező embert.

Császi Ádám filmje módszeresen bűntudatot kelt a nézőben, ami értelemszerűen nem jó érzés – ez jelzi, hogy valószínűleg jó művel van dolgunk. Az ember nem szívesen érez lelkiismeret-furdalást úgy, hogy ő személyesen gyakorlatilag nem tett semmi rosszat. De nem árt, ha valaki időnként szembesít azzal, hogy az alapvetően jónak tartott tulajdonságaink sem kikezdhetetlenek.

Three_Thousand_Numbered_Pieces_still_3-scaled-112758.jpg

Jelenet a Háromezer számozott darab című filmből (Fotó/Forrás: Mozinet)

Persze, mindez nem működhetne a csodálatos szereplőgárda, Farkas Franciska, Oláh Mizo Edmond, Pápai Rómeó és Pászik Christopher és Varga Norbert nélkül, akik egytől egyig remekül játszanak. A film legnagyobb sztárja azonban számomra egyértelműen az operatőr, Balázs István Balázs volt, akinek vizuális megoldásai teszik igazán mesterivé és átélhetővé a történetet. Lassan kúszó, egymásba olvadó, hosszú snittjei, Wes Andersont idéző, már-már pedánsan szabályos beállításai, meghökkentő színei, lidércesen bevilágított álomjelenetei, valamint az óvatos lassúsággal elforduló, az addig látottakat új, torz szögből megmutató felvételei mind-mind hosszú ideig velem maradnak. Lehetetlen nem a hatása alá kerülni.

Tavaly decemberben könnyű dolgom volt, amikor a Larryt látva kijelenthettem, hogy megvan az év legjobb magyar filmje. Ha nem lenne még csak március, most ugyanezt tenném. Az biztos, hogy Császi Ádám iszonyú magasra rakta a lécet.

Háromezer számozott darab

magyar dráma, 96 perc

Rendezte: Császi Ádám
Premier: 2023. április 6.
Forgalmazó: Mozinet

Fejléckép: Jelenet a Háromezer számozott darab című filmből (Fotó/Forrás: Mozinet)

Farkas Franciska: „Nő vagyok, budapesti, színész, magyar és roma”

Kapcsolódó

Farkas Franciska: „Nő vagyok, budapesti, színész, magyar és roma”

Nemrég elnyerte a Televíziós Újságírók díját az Aranyélet mellékszereplőjeként, a most bemutatott Brazilokban pedig a női főszerepet játssza Farkas Franciska, akivel a Gyöngyöstől a mozivásznakig vezető kanyargós útról beszélgettünk.

Ezek voltak a legjobb filmek 2022-ben

Ezek voltak a legjobb filmek 2022-ben

Szubjektív listánkban kiemeljük azt a tíz filmet, amely a leginkább lenyűgözött minket 2022-ben. Pszichotikus vikingdráma, depresszív szuperhőstörténet, önironikus multiverzumfilm és gúnyos szatíra is remekül megfér egymás mellett válogatásunkban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Sztárvendégekkel és fiatal tehetségekkel tér vissza a Budavári Palotakoncert

Több év kihagyás után, augusztus 1-én és 2-án ismét megrendezik a Budavári Palotakoncertet. A Budai Vár Oroszlános udvarának festői környezetében a hazai és az egyetemes operettirodalom legnépszerűbb dallamai csendülnek fel.
Jazz/World

Vissza a gyökerekhez – a Benczúr Kertben köszönti húszéves jubileumát a Jazzation

Az idén 20 éves Jazzation, Magyarország legismertebb jazz a cappella együttese számtalan sikeres nemzetközi turné után június 18-án ünnepi hangulatú esttel várja régi és új közönségét a Benczúr Kertben.
Vizuál

Francia film kapta a fődíjat az Annecy Filmfesztiválon

A világhírű animációs szemlén az Arco című alkotás hódította el az Annecy Kristályt. A fesztiválon idén díszvendégországként ünnepelték hazánkat, a hat nap során csaknem nyolcvan magyar filmet vetítettek teltházzal.
Vizuál

Átadták a Libri irodalmi díjakat

Náray Tamás, Bibók Bea, Borbás Marcsi, Bartos Erika, Karády Anna, Bán Mór, Emeran Mayer és Edith Eva Eger – mások mellett ők vehették át idén a Libri irodalmi díjakat. A könyvkereskedő 2024 legsikeresebb köteteit jutalmazta az olvasók döntése alapján.
Tánc

Szűnni nem akaró vastaps a végzős modern évfolyam vizsgakoncertjén

A Nemzeti Táncszínházban került sor a Táncművész szak Moderntánc szakirány végzős évfolyamának vizsgakoncertjére. Az est hatalmas sikert aratott, nem véletlenül. A fiatal táncművészek hihetetlenül sokszínű, stílszerűen nagyon modern és izgalmas programot táncoltak.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál hír

Átadták a Libri irodalmi díjakat

Náray Tamás, Bibók Bea, Borbás Marcsi, Bartos Erika, Karády Anna, Bán Mór, Emeran Mayer és Edith Eva Eger – mások mellett ők vehették át idén a Libri irodalmi díjakat. A könyvkereskedő 2024 legsikeresebb köteteit jutalmazta az olvasók döntése alapján.
Vizuál hír

Francia film kapta a fődíjat az Annecy Filmfesztiválon

A világhírű animációs szemlén az Arco című alkotás hódította el az Annecy Kristályt. A fesztiválon idén díszvendégországként ünnepelték hazánkat, a hat nap során csaknem nyolcvan magyar filmet vetítettek teltházzal.
Vizuál magazin

KÉP-regény: Tarvágás

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal egy sajnálatos aktualitás kapcsán ír arról, hogyan alakult át teljesen a Holdvilág-árok és környezete. 
Vizuál hír

Új filmet forgat Pedro Almodóvar

Az Oscar-díjas spanyol rendező Keserű karácsony című filmje a gyász feldolgozásáról szól, valamint arról, hogy az élet és a fikció néha elválaszthatatlanul összekapcsolódik.
Vizuál ajánló

Feszült drámának ígérkezik François Ozon új filmje

Június 26-tól láthatja a hazai közönség a francia kultrendező legújabb, Ha megérkezik az ősz című alkotását, amelynek főhőse egy nagymama, aki véletlenül megmérgezi a lányát és az unokáját. Cikkünkben megtekinthető a film előzetese.