Ezek a falak átjárhatók – Személyesen, Frissen a Műcsarnokban

A Frissen kiállításokkal – immár ötödször – a Műcsarnok az egy-egy térben, egy-egy művész, egy-egy kurátorral megvalósuló egyéni, személyes kiállításainak tereit nyitja össze egy időben. Az egybenyitott termek, az átjárható „falak” a festészet, a plasztikai- és médiaművészet szinergiáinak szellemi kaland-élményét kínálják. 

Az új Személyesen, Frissen című tárlat is rendszerként kívánja újraértelmezni az alkotó folyamatokat térben és időben. A kiállítóterekben kivétel nélkül olyan műegyüttesekkel találkozhatunk, amelyek összegzik egy-egy alkotó közelmúltbeli munkásságát. Ez segíti a közönséget is a befogadásban, hogy rátaláljon akár a legváratlanabb műfajok közötti, interdiszciplináris és több esetben intermediális gondolkodásmód-átjárókra. 

A rejtélyt szemlélve | Bernát András kiállítása 

Bernát András az absztrakt magyar festészet sajátos, lírai ágát képviseli. A mostani kiállítás a legutóbbi években készült, néhány esetben csak hetekkel a tárlat megnyitása előtt befejezett Tér-tanulmányokat mutatja be, ahol a barokk eufória, a “lent” és a “fent” egyesítésére vonatkozó vágy elementáris erővel van jelen, ahol az absztrakt és a realisztikus kibékül, ráadásul Bernát az időbeliséget és a térbeliséget elvi érintethetetlenségük ellenére megszólítja, és össze is ismerteti.   

Kurátor: Reischl Szilvia

Feltárás a geometria mentén | Dréher János vakolatképei 

Dréher János műveiben az anyag, a faktúra és a felület kiemelt hangsúllyal bír. Képeit plasztikussá, háromdimenzióssá formálja az általa kikísérletezett, egyedi vakoló-rétegző eljárás révén. A kompozíció a szabad asszociációknak és ötleteknek, fel- és eltűnő gondolatoknak és hangulatoknak teret adó alkotói folyamat során, a pillanat ihletettségében rendeződik mértanilag is szabályos képfelületté: egyfajta vakolat-architektúra jön létre. Az anyag saját törvényei, felületen való „működése” révén és az anyag felhordásának gyakorlati eljárása során olyan komplex, autonóm művek születnek, amelyek egyszerre szigorúan szerkesztettek és líraiak, saját térbeliséggel és időbeliséggel bírnak, átszövi őket a többértelműség, különböző képzettársításokat és hangulatokat generálnak – végső soron átjárást teremtenek az anyagiból a nem megfogható felé. 

Kurátor: Szerdahelyi Júlia

Regős István: Mechanikus balett, 2019 (Fotó/Forrás: Műcsarnok)

Az eljövendő múlt | Regős István kiállítása 

Regős István életműve egyéni utat képvisel a kortárs magyar képzőművészeten belül: karakteres munkái szintetizálják a naiv, a szürrealista, a mágikus realista és a metafizikus művészet jegyeit. Műcsarnokbeli kiállításán az elmúlt néhány évben készült műveit mutatjuk be, így látható lesz a Bauhaus megalapításának centenáriuma alkalmából festett sorozata, Metropolisz képciklusának legújabb darabjai és a Trabant-kanapé objektegyüttese. Regős szokatlan képi elemeket – díszletszerű környezetet, néptelen tájakat, misztikus fényeket, emberi vonásokkal felruházott tárgyakat – ötvöző munkái különösségükön túl számtalan felismerési és ráeszmélési lehetőséget nyújtanak nézőiknek.

Kurátor: Dekovics Dóra

Zavaró tényező | Elekes Károly kiállítása  

Elekes Károly jó ideje nem készít „friss” festményt, a rendbehozó gesztus során erős, mai iróniával él. A piktúra iránt érzett alázatával a művészet örök és jelenlegi formáit, tartalmait közvetíti mégis: „...a kompozíciós harmónia kedvéért a felület töredékes síkjának hiányait saját invenciómmal helyettesítem.” – írja Elekes. Motivációjában a műtörténet toposzai segítik, de az előzményeket a nézőnek kell felfedezni.

Kurátor: Szegő György

Elégia monokrómia | Gál András kiállítása 

Gál András festőművész a Képzőművészeti Egyetemi diploma megszerzése óta az elméletileg megalapozott monokróm festészet következetes képviselője számos hazai és nemzetközi kiállítással a háta mögött. Az egy színnel való festésnek a konceptuális háttér mellett fontos része a választott színen kívül a kép mérete, formája, a falsíkhoz, a térhez való viszonya és maga a festői tevékenység, valamint azoknak az érzelmeknek, fizikai gesztusoknak a képtérben való megmutatása, amelyek az alkotás során keletkeznek. A tárlaton az olajképek mellett az utóbbi három évben született akvarell sorozat darabjai is láthatók lesznek. 

Kurátor: Mayer Marianna

Mózes Katalin: Újságfejű, 2011 (Fotó/Forrás: Műcsarnok)

Az újrateremtés rítusa | Mózes Katalin kiállítása 

Mózes Katalin nem pusztán hagyja, hogy munkáiban szabadon megnyilvánuljanak mindennapi léthelyzeteink és tárgyaink – tudatos gesztussal teremt újra mindent. A festményekben, kollázsokban, olykor szinte tenyérnyi grafikai lapokon, dobozművekben megjelenő elemi élethelyzet- illetve tárgyjegyzék szikár: időlegesség, töredékesség, véletlenszerűség, magányos vagy tétova csoportokban álló/ücsörgő emberek, arcrészletek, szemek, állatokat megidéző lények, betűk, kallódó tárgyak, geometrikus formák  ̶  és angyalok. S ez a lét-leltár az Éjszaka palástján lüktet. Sötét háttérből emeli fénybe az alkotó megváltásra váró, esendő hétköznapjaink részleteit.

Kurátor: Medve Mihály

Éjszakai földet érés | iski Kocsis Tibor kiállítása 

iski Kocsis Tibor kiállítása egységes munkaként szerepel, tehát a művész a műalkotásokat egységes szövegként – képszövetként – összefűzve, a saját gondolkodási metódusát vizsgálva tárja elénk. A képinstallációban láthatunk olaj-vászon képeket, szénrajzokat, fotókat és ezüstvesszővel készült rajzokat is. A művész egyrészt a természet jelenségeinek köréből válogatja a témáit, másrészt a művészet, illetve az emberi kultúra emlékei, maradványai közül. A képek ilyen bemutatása narratív tükörképet kínál a látogatónak: a kultúráról, a természet megfigyeléséről, az univerzum megfigyeléséről és a teremtett világról.

Kurátor: Kondor-Szilágyi Mária

Az időtlenség terei | Kazi Roland kiállítása 

Kazi Roland médiaművész kutatásai során egyaránt foglalkozik gyermekkora falusi környezetének máig élő hagyományaival és babonáival, ahogy a legkorszerűbb tudományos doktrínákkal és a különféle metafizikai irányzatokkal. Alkotásai a lehetséges valóságérzékelési módokról, a mozgás, a haladás, valamint a tér és az idő cáfolatáról, kifordított rendszerekről és gondolkodásmódról szólnak. Munkái időben és térben történő valódi mozgásokat mutatnak fel, melyek tudományos állításokat bizonyítanak, vagy azok lehetetlenségét szemléltetik. Életművében egyfajta folyamatos elmozdulást, fejlődést és elmélyülést figyelhetünk meg. 

Kurátor: Fazakas Réka

Kucsora Márta: Cím nélkül, 2021 (Fotó/Forrás: Műcsarnok)

Incepció | Az anyagot formáló gondolat | Kucsora Márta kiállítása 

Kucsora Márta kiállítása monumentális. Monumentális méretek, monumentális érzékelés, monumentális hatás. Absztrakt művei grandiózus léptékkel hívják a nézőt a mozgásra, a megfigyelésre, a képbe zuhanásra. Munkássága úttörő mind az érzékelést és fizikai törvényeket lebontó absztrakció megfogalmazásában, mind a modern festőnők művészeti kommunikációjában.  Az alkotó az utóbbi évtizedekben egyre távolabb szakad a mindennapok felismerhető gesztusainak és jelképeinek megformálásától. Ahogy növekszik vásznainak mérete, úgy veszi át a szerepet a nonfiguralitás, az érzéki vibrálás képeiben.

Kurátor: Antalffy Péter

Fejléckép: Regős István: Róma, 2020 (részlet) (forrás: Műcsarnok)