Ezek voltak a legjobb filmek 2025-ben

10. A szent füge magja (Cirko Film)

Amikor Teheránban tüntetések törnek ki, váratlanul eltűnik egy vizsgálóbíró fegyvere. Korábban összetartó családjában mérgező légkör alakul ki, és a férfin elhatalmasodik a paranoia. Amikor egy nap eltűnik a fegyvere, úgy dönt, saját maga folytat le belső vizsgálatot családja ellen... Mohammad Raszulof filmje egy nehezen felejthető politikai dráma bűnről, szabadságról és arról, hogy aki hosszú időn keresztül saját lelkiismerete ellen cselekszik, annak a jussa nem lehet más, mint az éjsötét őrület. A szent füge magja 2024-ben különdíjat nyert a Cannes-i Fesztiválon.

9. Minden Rendben (CineSuper)

Sós Bálin Dániel első nagyjátékfilmjének főhőse egy édesapa, aki súlyos morális dilemmába keveredik, miután szemtanúja lesz egy balesetnek, amelyet kiskamasz fia okoz. A férfinak döntenie kell: vállalja az igazság terhét és a fia életét romokba döntő következményeket, vagy elhazudja a tettet, ami viszont a fiú lelkivilágát torzítja el egy életre? Kritikánkban úgy fogalmaztunk, a Minden Rendben „furcsa bűn és bűnhődés történetté válik, ahol mindenki bűnhődik, de látszólag senki sem a saját bűnei miatt. […] Az alkotók alapvetése, hogy a világban semmi sem tisztán fekete vagy fehér – csak szürke van. E gondolat pedig remekül manifesztálódik a történetben.”

8. A brutalista (UIP-Duna Film)

A háború utáni Európából elmenekülve a nagy ívű víziókkal megáldott építész, Tóth László Amerikába érkezik, hogy újraépítse az életét, a karrierjét, valamint a házasságát Erzsébettel, miután a háború közben elszakadtak egymástól. Az új, idegen országban magára utalva László Pennsylvaniában állapodik meg, ahol a gazdag és befolyásos gyáros, Harrison Lee Van Buren felismeri építészi tehetségét. Ám a hatalomnak és az örökségnek nagy ára van. Brady Corbet eposzi drámáját három kategóriában ismerték el Oscar-díjjal, Adrien Brody alakításával pedig karrierje második aranyszobrát érdemelte ki legjobb férfi főszereplőként. Kritikánkban azt írtuk, „A brutalista valóban egy klasszikus, nagy emberi történet, egyszerre szól az identitásról, antiszemitizmusról, kapitalizmusról, egyenlőségről, szabadságról, szerelemről, művészet és üzlet, gondolat és gyakorlat ellentmondásos kapcsolatáról, és teszi mindezt az építészet középpontba állításával, amelyen keresztül még arról is eltöpreng, vajon az épületekkel, ezekkel a távoli jövőnek címzett mementókkal, milyen emlékeket és üzeneteket hagyhat maga után az emberiség”.

7. Fegyverek (InterCom)

Egy kisvárosi iskolában különös dolog történik. Egy reggel minden gyerek megérkezik az első csengőszóra, ahogy szokott, de az egyik osztályterem teljesen üres marad. És miért? A város biztonsági kamerái tudják a választ: mert előző éjszaka, pontosan ugyanabban a pillanatban valamennyi gyerek felkelt az ágyából, lement a lépcsőn, kisétált az utcára, majd pedig eltűnt... és nem jött vissza soha többé. Az eset nemcsak a szülőket, hanem az egész várost felzaklatja. Zach Cregger egészen különleges módon meséli el ezt a hátborzongató történetet, amely bár alapvetően a horror elemeiből építkezik, helyenként mégis merít a drámák, a vígjátékok és az akciófilmek eszköztárából. Az eredmény egy egészen rendhagyó moziélmény. A Fegyverek mindent tud, amit egy az átlagosnál jobb közönségfilmnek tudnia kell: a székhez szegez, abszurd szimbolikájával elgondolkodtad, és azután sem enged el, hogy a stáblista már legördült – mindezt úgy, hogy mégsem veszi magát túlzottan komolyan.

6. Tánc a sivatagban (Cirko Film)

Létezik valahol a Sirát nevű híd, amely összeköti a mennyet és a poklot, ám az átkelő szűkebb, mint egy hajszál, és éles, akár a kard. Oliver Laxe filmjének mottója jól jelzi, hogy drámájában két világ határán kell majd egyensúlyoznunk. A történetben egy apa fiával együtt útnak indul, hogy felkutassa eltűnt lányát a marokkói sivatagban. Egy rave-partin találkoznak egy különleges baráti társasággal, akik azt állítják, hamarosan újabb bulit szerveznek a közelben, és lehet, hogy a lány is ott lesz. Ám ahhoz, hogy odaérjenek, át kell vágniuk a sivatag kietlen, kopár világán. Ezzel kezdetét veszi közös spirituális utazásuk, keresztül az eksztázison és a csenden. Spanyolország hivatalos Oscar-nevezése egy hipnotikus vízió és egzisztencialista tanmese a kiismerhetetlen világba belevetett emberről.

5. Az utolsó viking (Vertigo Média)

Az utolsó viking főhőse Anker, akit egy félresikerült bankrablás után tizenöt év börtönre ítélnek. Ám mielőtt elfognák, még sikerül megkérnie testvérét, hogy rejtse el a pénzt egykori szülői házuknál. Csakhogy Manfred disszociatív személyiségzavarban szenved, ezért elfelejti, hova ásta el a zsákmányt. Mi több, tizenöt évvel később már nem is Manfrednak hívják: mostanra ugyanis úgy képzeli, ő maga John Lennon. Egy pszichiáter szerint csupán annyit kell tenniük, hogy megadják Manfrednak, amire szüksége van: hozzáigazítják a valóságot. Nem lenne ez hamisítatlan Anders Thomas Jensen-film, ha hamarosan nem találnának a közeli elmegyógyintézetekben még egy Ringo Starrt és egy sokszoros személyiségzavarban szenvedő férfit, aki Paul McCartneynak és George Harrisonnak is képzeli magát. A Beatles tehát újra összeáll, Anker pedig egyre közelebb kerül az elásott pénzhez. Ahogy kritikánkban fogalmaztunk, Az utolsó viking a dán rendező eddigi legviccesebb filmje, ám ennek ellenére feszült is, tele van erőszakkal és fordulatokkal, és mégis képes valami örök érvényű igazságot megfogalmazni az emberekről.

4. Egyik csata a másik után (InterCom)

Bob rossz hombre volt. Lázadt, harcolt, néha robbantott is. De a múlt elmúlt, a felesége elmenekült, ő pedig álnéven, új személyazonossággal él, és jó apa lett belőle. Neveli a kislányát, és nem gondol a múltra. De a múlt gondol rá. Hiába telt el tizenhat év, Lockjaw ezredes a nyomában van. Régóta nyomoz utána, és ha az apát nem tudja elkapni, akkor a lánnyal is megelégszik. Titkos forradalmárok, földalatti magánhadseregek, bűnözők, rendőrök, orgyilkosok és örök áldozatok kavarognak ebben a különös, kalandos, izgalmas és nagyon vicces történetben, amelyben semmi és senki sem az, aminek/akinek látszik, legfeljebb egyvalami biztos: Bob mindenre hajlandó, hogy megtalálja, és visszaszerezze elrabolt lányát. A kiváló Paul Thomas Anderson új rendezéséről azt írtuk, gigantikus és ironikus panorámája az amerikai identitáspolitika harcterének.

3. Nincs más választás (Mozinet)

Man-su évtizedek óta a helyi papírgyár megbecsült dolgozója. A koreai álmot éli: feleségével, két gyerekével és két kutyájával tágas családi házban él, ahol a bonsai fák csinosítgatása tölti ki a szabadidejét. A gyár új tulajdonosa azonban a modernizáció jegyében leépítésbe kezd, és kisvártatva Man-su is az utcán találja magát. A kezdeti, eltökélt munkakeresést kétségbeesés váltja fel: egy idő után már a háziállatok fenntartása is éppúgy problémát jelent, mint a jelzáloghitel rendszeres törlesztése. A megalázó helyzetek sorozata végül Man-su-t minden határt áthágó lépésekre készteti. Kritikánkban azt írtuk, a nagyszerű dél-koreai rendező, Park Chan-wook legújabb filmjében a tőle megszokott véres, de rettentő szórakoztató módon mutat rá arra, mi a kapitalizmus legnagyobb bűne.

2. Csendes barát (Mozinet)

Egy idős fa áll egy botanikus kert közepén. Magányos, ahogy a kert többi lakója is – sok ezer kilométerre eredeti élőhelyüktől, hogy megcsodálhassuk, megfigyelhessük őket. Ahogy mi őket, úgy ők is megfigyelnek minket. Tanúi rövid, kusza, zajos és zaklatott életünknek. A film három történetet mesél el, ember és növény tétova találkozásait, amikor ez a kétfajta, radikálisan különböző érzékelés egy pillanatra igazán összekapcsolódik. Emberi hőseink, akárcsak a kert növényei, kívülállók, magányos lelkek. És épp úgy vágynak a kapcsolódásra, ahogy ők. Enyedi Ildikó új rendezését Velencében hat díjjal ismerték el. Cikkünkben úgy fogalmaztunk: a magyar rendező új alkotásával esélyt kínál arra, hogy a moziban ülve ne csak elképzeljük, hanem valóban megéljük és elfogadjuk egy olyan világ lehetőségét, ahol a természet velünk együtt rezdül, reagál és érez.

1. Érzelmi érték (ADS Service)

Az elmúlt két év listái után (2023, 2024) idén egy kevésbé provokatív és megosztó alkotás nyerte el leginkább a tetszésünket. Joachim Trier új rendezésében az európai filmek legszebb hagyományait követve hatalmas művészi erővel jelenít meg egy családi drámát. Nora és Agnes hosszú idő után újra találkozik elhidegült apjával, Gustavval. A karizmatikus férfi valaha híres rendező volt, visszatérő filmjének egyik szerepét pedig Norának ajánlja fel. A nő visszautasítja a lehetőséget, amit végül egy lelkes, fiatal hollywoodi színésznő kap meg. A nővérek nehéz helyzetbe kerülnek: meg kell oldaniuk apjukkal való bonyolult kapcsolatukat, miközben azzal is meg kell birkózniuk, hogy egy amerikai filmcsillag került a zűrös családi dinamikájuk kellős közepébe. Kritikánkban arról írtunk: Joachim Trier egy családregény terjedelmű elhallgatást visz vászonra, a pszichológiai hitelesség és a gyönyörű karakterábrázolás mellett pedig igazán szép példabeszédet is megjelenít a művészet éltető erejéről. A kiváló rendezést, operatőri és vágói munkát a lehengerlő színészi játék koronázza meg.

Fejléckép: Legjobb filmek 2025 (Forrás: Vertigo Média; Mozinet; ADS Service; InterCom; Cirko Film)