Nagy fába vágta a fejszéjét az egyik legnagyobb amerikai lap: a New York Times ugyanis arra tett kísérletet, hogy összegyűjtse és sorrendbe rendezze a 21. század eddigi száz legjobb filmjét. A szerkesztőség több mint ötszáz befolyásos rendezőt, színészt, valamint ismert hollywoodi személyiséget kért fel arra, hogy szavazzanak azokra az alkotásokra, amelyeket 2000. január 1. óta adtak ki az Egyesült Államokban.
Mint írták, az elmúlt negyedszázadban a streamingszolgáltatók, valamint a szuperhős tematikájú blockbusterek térnyerésével jelentősen megváltozott az, hogyan nézünk filmeket, valamint hogyan gondolkodunk róluk, ezért
arra keresték a választ, melyek azok a produkciók, amelyekről már most biztosan kijelenthetjük, hogy kiállták az idő próbáját.
A szavazás a következőképpen zajlott: a résztvevőket arra kérték, nevezzék meg az általuk tíz legjobbnak ítélt filmet az említett időszakból. A listára csak egész estés alkotások kerülhettek. A projekt második felében a résztvevők véletlenszerű filmpárosításokat kaptak, és azt kellett eldönteniük, az így egymás mellé került alkotások közül melyiket találják jobbnak. Az így kapott adatokat összevonták az eredetileg leadott szavazatokkal, így jött létre a végleges lista. A projektben olyan ismert és Oscar-díjas rendezők küldték el szavazataikat, mint például Pedro Almodóvar, Sofia Coppola, Barry Jenkins és Guillermo del Toro, valamint olyan színészek, mint Chiwetel Ejiofor, Mikey Madison, John Turturro vagy Julianne Moore.
A filmek mellett idézeteket is találunk ismert a szavazásban résztvevőktől, akik elmondják, miért tartják kiemelkedőnek az adott alkotást.
Christopher Nolan hasít
Bizonyos szempontból a legsikeresebbnek Christopher Nolan tekinthető, akinek öt alkotása is felkerült a listára: az Oscar-díjas rendező azon kevés hollywoodi művészek egyike, aki képes a széles tömegeket megszólítani látványos és izgalmas munkáival, miközben a hagyományos zsánereket formailag újszerűen közelíti meg. A listára felkerült a Csillagok között (89. hely), Oppenheimer (65. hely), Memento (62. hely), Eredet (55.), valamint A sötét lovag (28. hely) című Batman-rendezése is.
A második helyen holtverseny alakult ki: négyszer szerepel Paul Thomas Anderson, Alfonso Cuarón, illetve a Coen testvérek neve is.
A négyszeres Oscar-díjas Alfonso Cuarón Gravitáció (97. hely), Roma (46. hely), Anyádat is (18.), valamint az Ember gyermeke (13. hely) című rendezéseivel került fel a listára.
A Coen testvérek nem csupán a négyszeres említés miatt lehetnek boldogok: a Nem vénnek való vidék ugyanis a top tízbe is bekerült, és a hatodik helyen végzett. A listán szerepel továbbá a Llewyn Davis világa (83. hely), az Ó, testvér, merre visz az utad? (76. hely) és az Egy komoly ember (36. hely).
Paul Thomas Anderson azonban még rajtuk is túltett, a Vérző olaj ugyanis dobogós lett, harmadik helyen végzett, de a Kótyagos szerelem (56. hely), a The Master (42.), valamint a Fantomszál (25. hely) címével is találkozhatunk a listán. A New York Times projektje egyúttal tehát emlékeztet minket az amerikai filmakadémia egyik legfigyelemreméltóbb teljesítményére is:
hogy 1997 óta még mindig nem sikerült Oscar-díjjal elismerniük az egyik legkiválóbb amerikai rendezőt.
A listán David Fincher és Quentin Tarantino is három-három alkotással került fel, míg Bong Joon-Ho, Jonathan Glazer, Ang Lee, Martin Scorsese, Wes Anderson, Richard Linklater és Spike Jonze két-két rendezésével tűnt ki.
A legjobb tíz
A lista alapján jól látszik, hogy a szavazók többnyire előnyben részesítettek olyan alkotásokat, amelyek akár formanyelvi, akár tartalmi, akár műfaji szempontból megkérdőjelezték, újrafogalmazták és megújították a filmes konvenciókat.
- Élősködők (r.: Bong Joon-Ho, 2019)
- Mulholland Drive – A sötétség útja (r.: David Lynch, 2001)
- Vérző olaj (r.: Paul Thomas Anderson, 2007)
- Szerelemre hangolva (r.: Wong Kar-Wai, 2001)
- Holdfény (r.: Barry Jenkins, 2016)
- Nem vénnek való vidék (r.: Ethan Coen, Joel Coen, 2007)
- Egy makulátlan elme örök ragyogása (r.: Michel Gondry, 2004)
- Tűnj el! (r.: Jordan Peele, 2017)
- Chihiro Szellemországban (r.: Mijazaki Hajao, 2001)
- Social Network – A közösségi háló (r.: David Fincher, 2010)
Az Élősködők sikere egyáltalán nem tűnik meglepőnek: a film elképesztő fogadtatásban részesült a premierje után, elhódította az Arany Pálmát, a 2020-as Oscar-gálán pedig a legjobb mozgókép, a legjobb rendezés, a legjobb eredeti forgatókönyv és a legjobb idegennyelvű film kategóriájában is diadalmaskodott. Bong Joon-Ho filmje számos műfaj szokatlan, mégis meglepően frissnek ható elegye, rétegzett mű,
amely elgondolkodtató társadalmi szatíraként, groteszk vígjátékként, lélektani drámaként és feszült thrillerként is megállja a helyét.
A koreai rendező mindezt nemcsak remek forgatókönyvével, hanem pazar vizuális stílusával éri el. Sikerült egy könnyen értelmezhető képi motívumrendszert felépítenie, amely mégis mély és autentikus maradt. Művészfilm és közönségfilm is egy időben, mindkét szempontból magas színvonalat képvisel. Egy ideális egyensúlyt talált el, aminek köszönhetően a cinefileket és a kikapcsolódni vágyó mozilátogatókat is meg tudta szólítani.
A második helyen szintén nem meglepő, hogy David Lynch magnum opusával, a Mulholland Drive-val találkozunk. Aki ismeri az idén januárban elhunyt rendező munkásságát, az pontosan tudja, hogy filmjeiben gyakorlatilag felszámol és újrateremt minden filmes konvenciót. 2001-es neo-noir thrillere ennek ékes példája, hiszen eredetileg nem is egész estés filmnek, hanem egy sorozat pilotepizódjának készült. A furcsa, fragmentált, misztikus történet már több mint húsz éve lázban tartja a mozirajongókat, és napjaink fiatal rendezői mind-mind a legmeghatározóbb élményeik közt említik. A Mulholland Drive kétségkívül a szerzői film és a művészi autenticitás diadala.

Kapcsolódó
David Lynch megmutatta, hogy a bennünk rejlő sötétség is lehet csodálatos
David Lynch teljességgel átformálta a kortárs filmművészetről alkotott elképzeléseinket – bár alkotásai időnként túlságosan absztraktak, zavarba ejtőek és rémisztőek, mindemögött egy csodálatos világkép áll, amelyet érdemes megismerni.
Ha pedig az Élősködőkre azt mondtuk, számos műfajban helyt áll, a harmadik helyen álló Vérző olaj éppen azáltal tekinthető rendkívüli alkotásnak, hogy nehéz volna besorolni bármilyen kategóriába is.
Paul Thomas Anderson 2007-ben radikálisan szakított a korai munkáira jellemző filmnyelvvel,
és egy sokkal lassúbb és szikárabb stílusra váltott, amelyben a virtuozitás helyett a higgadt megfontoltság lépett előtérbe. A Vérző olaj egy mesterien megkomponált mű, a szó szoros értelmében vett nagy film, Robert Elswit grandiózus operatőri munkájával, valamint Daniel Day-Lewis ellenállhatatlan alakításával.
További ismert nevek
A New York Times listáján összesen tizenegy női rendező nevével találkozhatunk: Justine Triet, Sofia Coppola, Céline Sciamma, Greta Gerwig, Maren Ade, Valerie Faris, Kathryn Bigelow, Charlotte Wells, Celine Song, Agnés Varda és Andrea Arnold. (Valerie Faris a Család kicsi kincse című filmet közösen jegyzi Jonathan Daytonnal.)
A szavazás elfogult a fikciós és élőszereplős nagyjátékfilmek irányába, de
a száz cím közé így is felkerült négy animációs film,
a L’ecsó (73. hely), a Fel (50. hely), a WALL-E (34. hely), valamint a Chihiro Szellemországban (9. hely).
Emellett két dokumentumfilm is helyet kapott: A grizzlyember a 98., Az ölés aktusa pedig a 82. helyen szerepel.
Bár a cikk nemzetközi és független produkciók széles palettáját vonultatja fel, érthető módon az amerikai filmek képviseltetik magukat a legnagyobb arányban. A listán világszerte ismert és számos fontos fesztiváldíjjal rendelkező rendezők nevével találkozhatunk, mint például Lars von Trier, Terrence Malick, Park Chan-wook, Steven Spielberg, Peter Jackson, Michael Haneke, Todd Field, Jórgosz Lánthimosz, Florian Henckel von Donnersmarck, Jean-Pierre Jeunet, Joachim Trier, Asghar Farhadi, Edward Young vagy épp Jacques Audiard.
A New York Times teljes listája itt tekinthető meg.
Fejléckép: Jelenet a Vérző olaj, az Élősködők és a Mulholland Drive című filmből (Forrás: Fórum Hungary; Mozinet; Port.hu)