Gerhard Richter, a festő
- Cirko Film, Bemutató: 2021. július 22.
Pár éve még futottunk Bécs felé, hogy megnézzük Gerhard Richter műveit, akiről az osztrák sajtó kertelés nélkül kimondta: a legnagyobb élő festő. De hát tényleg az. Annyira, hogy még játékfilmet is forgattak róla (Mű szerző nélkül), amitől azonban maga Richter is elhatárolódott:
köszönöm, de nem, ez nem én vagyok, nem rólam szól, nem tetszik.
Viszont készítettek róla egy másik filmet is – ezt a Cirko mutatja be –, ami róla szól, és talán tetszik is neki, az ember meg csak bámul: ennyire nehéz dolog a festészet. Keni a sárgát, keni a kéket, aztán elborult arccal azt mondja: teljesen elrontottam? Tanulni kell ezt is, és a legjobb a mesterektől tanulni.
Mozart and Flute in Paris (Fotó/Forrás: Warner Classics)
Mozart and Flute in Paris
- Warner Classics, Megjelenés: 2021. július 9.
Az ember hajlamos azt képzelni, hogy Mozart akkora zseni volt, hogy csak be kellett nyomni rajta a gombot, és ő már írta is, amit kell. Áradtak benne a szimfóniák, szonáták és versenyművek, csak a felületet kellett megkarcolni, és mint fenyőből a gyanta… Lehet, hogy így is volt. De egy hangszerrel azért neki is meggyűlt a baja.
Ígért egy megrendelőnek néhány fuvolaversenyt, és sehogy sem akart összejönni a dolog.
Persze, ez nem akadályozta meg abban, hogy Párizsban vendégeskedve ne írja meg a fuvola-hárfa versenyt és annak egészen csodálatos második tételét, mégis az ember azt érzi, hogy az ihlet legalábbis akadozott nála. Emmanuel Pahud összeállított egy párizsi fuvolaprogramot, a legkorábbi szerző Mozart, a legfiatalabb mű még tízéves sincs, és lehet, hogy ennek ellenére az ihlettelen Mozart még mindig több örömöt okoz, mint az ihletett kollégák.
Sir Tom Jones fellépése a Music For The Marsdenon 2020-ban Londonban (Fotó/Forrás: Gareth Cattermole / Gareth Cattermole / Getty Images Hungary)
Tom Jones
- augusztus 19. 20:00 Veszprém Aréna
Nemrég néztem egy videót azokról a hibákról, amelyeket egy idősödő férfiember elkövethet az öltözködés és viselkedés terén. Próbál túl fiatalosan öltözködni, kilóg a rövidnadrágból a visszeres lába, vagy túl öregesen öltözködik, sötét öltönyben sétál a strandon.
Vagy festi a haját, ha még van neki, ráncos homlok fölött sötétbarna fürtök köszöntik a napot.
És ehhez az utóbbihoz a legjobb példának a videó készítői Tom Jonest találták. Talán ő is látta a filmet, mert azóta túllépett ezen, hagyta, hogy a hajszálak a maguk természetes színében vagy színtelenségében pompázzanak. De hát könnyű neki, végül is nem a hajából él, hanem a hangjából, az pedig, ha meg is változott az évek során, azért ma is dögös, férfias, szól, mint a hajótülök. Legalábbis remélem.
(A VeszprémFest programjairól bővebben itt tájékozódhat.)
Jordán Adél a Fenyő Iván c. előadásban (Fotó/Forrás: Véner Orsolya)
Jordán Adél
- augusztus 5., 6., 7., 8. Benczúr-kert
Furcsa módon van valami megnyugtató a természetes halálban. Persze, ehhez kellett előbb a természetes élet is, amiben nem voltam egészen biztos, amikor tizenöt éve Máté Gábor és osztálya kitalálta, hogy földolgozza önmagát. Színészek vagytok, nem magatokról kellene beszélnetek, hanem a szerepekről. Persze, ha megértjük, hogy színésznek lenni már önmagában is szerep, azt játszom, hogy színész vagyok, aki azt játssza, hogy…
Szóval teljesen mindegy, az idő őket igazolta, érdekesek, szépek, kalandosak.
Ketten azóta már kiszálltak az előadásból, a többiek végigcsinálták, kiröhögték magukat, kiröhögték egymást, fel is nőttek közben, sikeresek vagy még sikeresebbek, és most véget ér a közös történetük. Akik lemaradtak a sorozat kezdetéről, túl fiatalok vagy csak későn ébredők voltak, most mit meg nem adnának egy újabb Mészáros Mátéért. De a vonatok már csak ilyenek: elmennek.
Fejléckép: Gerhard Richter (fotó: Christian Marquardt / Getty Images Hungary)
hírlevél
