A 72. Berlinale csütörtök este a francia rendező, François Ozon Peter von Kant című új filmjének a világpremierjével vette kezdetét, amely Rainer Werner Fassbinder Petra von Kant keserű könnyei című műve alapján készült. A kamaradrámában, amely egyben hommage Fassbindernek, és fájdalmas tükör a destruktív emberi kapcsolatokról, olyan sztárok láthatók, mint Isabelle Adjani, Denis Ménochet és Hanna Schygulla.
A Berlinale főnökei, Mariette Rissenbeek és Carlo Chatrian február 20-ig mintegy 800 vendéget fogadnak a világ minden tájáról – de körülbelül feleannyian érkeznek, mint a járvány előtti években. A sztárok sora valószínűleg kevésbé lesz pazar, mint azt megszoktuk. Már a megnyitón is főleg csak német filmes hírességek jelentek meg a vörös szőnyegen, így Heike Makatsch, Maria Furtwängler és Andreas Dresen, akinek a Rabiye Kurnaz vs. George W. Bush című filmje bejutott a versenyszekcióba.
Denis Ménochet és Isabelle Adjani - François Ozon Peter von Kant című filmjében (Fotó/Forrás: 72. Berlinale)
A megnyitón természetesen ott volt a zsűri elnöke, M. Night Shyamalan, de a nyitófilm sztárjai, Isabelle Adjani és Hanna Schygulla hiányoztak a Berlinale Palota előtti vörös szőnyegről.
Pár nemzetközi filmes csapat jelezte, hogy ők a nehézségek ellenére is jönnek: köztük Emma Thompson, Juliette Binoche, Charlotte Gainsburg és természetesen Isabelle Huppert, aki idén életművéért megkapja a fesztivál tiszteletbeli Arany Medvéjét.
Nem utaznak viszont Berlinbe a hollywoodi nagyok, sem Sigourney Weaver sem Elizabeth Banks, akik Phyllis Nagy Call Jane című abortuszdrámájának főszereplői. Amúgy idén ez az egyetlen amerikai film a verseny szekcióból. Nick Cave sem lesz itt, holott a Berlinalén ünnepli a premierjét Andrew Dominik This Much I Know To Be True című dokumentumfilmje a zenészről.
A 72 év alatt sok furcsaságot megélt már a fesztivál, de szerintem megálmodói is egyetértenének azzal, hogy az idei a valaha létezett legfurcsább az összes közül.
François Ozon (Fotó/Forrás: 72. Berlinale)
A fesztivállal egy időben ugyanis pont tetőpontjára hágott az Omikron is, így a fesztivál nagyon szigorú járványszabályok betartása mellett zajlik. A pandémia miatt a bulik és a fogadások most elmaradnak – még a csütörtök esti gála utáni is. Ez számunkra, újságírókra nézve a következőket jelenti: A fesztivál területére és minden moziterembe csak kétszer oltottak, vagy gyógyultak léphetnek be, a nem oltottak nem élvezhetik idén a fesztivált.
Az oltási igazolvány, meg akkor sem, ha valaki háromszor van oltva, nem mentesít a napi tesztelés alól. Tehát mi minden reggelt úgy kezdünk, hogy az első premier előtt a teszt állomásra rohanunk tesztelni.
A moziterembe csak úgy léphetünk be, ha minden egyes film előtt felmutatjuk az oltási igazolványt, a film fesztiválra jogosító újságíró kártyát és az aznapi negatív tesztet. Erre szerencsére kitaláltak egy áthidaló megoldást, van egy ellenőrző sátor, ahol, ha ezt mind bemutattad, akkor kapsz egy karszalagot, persze minden nap másikat, és azzal elvileg egyet egyszerűsödik a belepés. Minden mozi előtt egy őr áll, aki a karszalagot vizsgálja. A következő ellenőrző pont a mozi bejáratánál van, ahol a karszalagot már nem nézik, de a belépő kártyád igen. És akkor van még a harmadik checkpoint a moziteremnél, ahol végre a jegyedet is elkérik. Apropó jegyek: Az idén nem lehet jegyirodákban jegyet vásárolni, minden online történik. Minden reggel 7:30-kor bocsátják virtuális útjára az az- és másnapi szabad kontingenst, és ezeket lehet levadászni hajnalban. A sajtónak minden filmet csak egyszer vetítenek, így nem árt hajnalban kelni és jegyeteket vadászni, ha nem akarunk lemaradni az aznapi kínálatról. De meg így is örülhetünk, hogy legalább moziban nézetünk filmeket, a tavalyi online kanapés megoldás sokat elvett a filmek és a mozi varázsából. És minden óvintézkedés mellett ehhez még maszkot is viselünk egész nap, a moziba belépve és a moziteremben ülve is, még úgy is, hogy csak minden második ülésre ülhetünk le és a jegyek helyre szólnak.
Sajtótájékoztató François Ozon Peter von Kant című filmje után (Fotó/Forrás: 72. Berlinale)
Egy csomó vicces jelenetnek voltam már szem - és fültanúja az elmúlt napokban, amit szintén a korona vírusnak köszönhető.
Az emberek, akik évek óta itt találkoznak egymással, régi ismerősként próbálják köszönteni egymást, több kevesebb sikerrel, hiszen nem mindig biztosak benne, ki van a maszk mögött. Számos, „Te vagy az?” „Azt hittem te vagy az.” című jelentet láttam már. És ha a beszélgetéseket hallgatom a moziban a filmekre várva, vagy a filmek után, akkor az emberek nem a filmekről beszélgetnek, még a szakmában sem, hanem hogy ki hányszor van oltva és hogy milyen hatási voltak az oltásnak a szervezetére.
a 72. Berlinale plakátja (Fotó/Forrás: 72. Berlinale)
Én már a Berlinale plakát medvéjének szemüvegét, ami egy „B” betű, sem B betűnek, sem szemüvegnek nem látom, én már csak B- mint geboostert- azaz harmadszor is oltott jelentéstartalmat vélem emögött is felfedezni.
A plakáton a jegesmedvék fejen állnak, vagy oldalt dőlnek, ami szerintem szinten utalás a szokatlan helyzetre, hogy a világ, így a fesztivál is a feje tetejére állt, de minimum kizökkent.
Tavaly a fesztivál a járvány miatt két részben zajlott, az egyik a szakmai látogatóknak, egy későbbi nyári rész a nagyközönségnek szólt. A 2021-es kétlépcsős folyamat most nem volt opció a 72. Berlinale vezetői számára. Rissenbeek szerint csak egy élőben zajló fesztivál képes megőrizni a "Berlinale magját" – ezt a döntést azonban járványhelyzet fokozódásával sokan kritizálták. A közönség és a szakma azonban lelkesen ünnepelte a fesztivál és a filmek visszatérését a mozikba, hiszen úgy van vele mindenki, hogy Berlin így a Berlinale is, a szabadság és nyitottság mellett tette le a voksát most és mindörökké. Az idén 17 országból összesen 18 film verseng az Arany és Ezüst Medvékért. A járvány miatt azonban jelentősen csökkent a fesztiválprogram: 69 országból összesen 256 filmet mutatnak be február 10. és 20. között, csaknem 25 százalékkal kevesebbet, mint 2020-ban.
Fejléckép: A nemzetközi zsűri tagjai a fesztivál megnyitóján / fotó: 72. Berlinale
hírlevél
