A most nyíló kiállítás a művész halála után huszonhét évvel kerül megrendezésre, családja most érezte elérkezettnek az időt arra, hogy Andrew hagyatékát a nagyközönségnek is megmutassa. A Jung-féle alkímiát gyakorló Andrew Fekete transzban festett, álmai és intenzív látomásélményei által vezérelve. Tájképei egy arcokkal és alakzatokkal benépesített belső, lelki tájat jelenítenek meg, mellyel a művész a vallásos értékek magasabb tudatosságának megélését fejezi ki.
Andrew Fekete, absztrakt expresszionista művész, Angliában született 1954-ben magyar szülők gyermekeként. Fiatalon, 1986-ban harminckét éves korában halt meg AIDS-ben. Mozgalmas, érzelmi viharokkal teli életét a művészetnek szentelte, nemcsak festőként, hanem költőként és íróként is jelentős műveket hagyva maga után. Pályafutása építészmérnökként indult, de pályája a festészetben csúcsosodott ki.
Bár az élete rövid volt, Andrew munkássága mégis több összefüggő fejlődési szakaszra osztható. Kubistaként indult, de már a kezdetektől intenzív belső élményei és látomásai irányították fejlődését. A festő emlékirataiban beszél a „hiányzó dimenzió" kereséséről, megtalálásáról Önmagában, továbbá arról, hogyan indította szakításra az absztrakcióval az, hogy engedte a tudatalattiját félig önállóan tevékenykedni művészetén keresztül. Ez vezette a lírai absztrakt expresszionizmus felfedezéséhez.
Andrew a kubizmus, és az absztrakt expresszionizmus továbbfejlesztése során jutott el a lírai absztrakt expresszionizmus kifejlesztéséig, teret engedve az érzelmek erőteljesebb kifejezésének, a vallási értékeknek, valamint egyesítve a figurális ábrázolásmódot geometrikus, illetve áramló motívumokkal . A szín, az érzelmek nyelve, ő pedig kiválóan használta ezt a nyelvet. Vallásos művész volt, aki tudatosan dolgozott a tudatalattijával C.G. Jung aktív imaginációs módszere szerint. Képei a belső tájak látomásszerű élményeit hozzák elénk.
Andrew „hős" volt, abban az értelemben, ahogyan Donald Campbell használja a szót személyes mitológiáról írt tanulmányában. Leszállt az alvilágba és nem tért vissza. Feláldozta életét a művészet szerelméért.
Páratlan széntechnikájával egyedülálló módon jelenítette meg az árnyalatok mélységét. Festményei, melyek többnyire úgy készültek, hogy először szénnel rajzolt a papírra, majd egy speciálisan kevert olajfestékkel dolgozott tovább, szintén sokoldalú festői tudásról tanúskodnak. Képei között számos rendkívül részletesen és tökéletesen kidolgozott munkát találhatunk.
A Szarkofág Romjai című kép intenzitása, árnyalatainak mélysége jól érzékelteti a festő technikai képzettségét. Andrew így ír a műről: „ A tárgy egyre inkább metafizikai. A formák az elhagyatott, halott városok hangulatát idézik, az egymáson heverő, romos műemlékek a kihalt civilizáció maradványai." A képet szemlélve, az is kiderül számunkra, hogy, Andrew képes volt kubista és klasszikus forrásokat is beépíteni alkotásaiba. Mindezt jól tükrözik a katakomba szerű, vallásos értékeket kifejező formák. Andrew nemcsak festő, hanem költő is volt. Emellett naplójának köszönhetően nagy terjedelmű írott anyaga maradt ránk, melyek Az Utazás az Éjszakába (Voyage into Night) című kötetben jelentek meg. A naplóból megismerhetjük tragikus élettörténetét és ehhez kapcsolódóan a tudatalattijának felfedezése közben átélt számos látomását is.
hírlevél
