„Nézd, apu! Festett ökrök!” – ezzel a mondattal indult a világ egyik legfontosabb régészeti szenzációja 1879-ben, amikor is a jogász végzettségű üzletember és földműves, Marcelino Sanz de Sautuola nyolcéves kislánya, María elsőként pillantotta meg az Altamira-barlang csodálatos festményeit a feje fölött. Apja rögtön tudta, hogy nem akármilyen felfedezéssel van dolguk, az „ökrökről” pedig hamarosan kiderült, hogy bölények, amiket egy mintegy 15 és 35 ezer évvel ezelőtti periódusban örökítettek meg őseink.
Marcelino Sanz de Sautuola (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum)
A leletegyüttes azért is nagy fontosságú, mert azt bizonyítja, hogy már ebben az időszakban is rendelkezett a Homo sapiens annak igényével, hogy ilyen módon fejezze ki magát – hovatovább ezek az emberi művészet első ismert megnyilvánulásai.
A felfedezést azonban szkeptikusan fogadta az akkori tudományos világ, elsősorban a barlangrajzok kiváló állapota miatt. Sautuola mindvégig küzdött az igazáért, ám csak halála után több mint tíz évvel, az 1900-as évek legelején ismerték el a tudósok tévedésüket, amikorra már több hasonló barlangot is felfedeztek az ősember kéznyomával.
Az Altamira-barlang ezután nyerhette el a neki járó helyét az őstörténetben, azóta pedig alapjaiban rajzolta át a paleolitikum időszakáról kialakult képet.
Negyvenezer évvel ezelőtt a ma élő emberek ősei vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak, miközben folyamatosan vándoroltak. Így jutottak el Európába is, ahol a mostaninál sokkal zordabb klíma fogadta őket: az utolsó hidegcsúcs idején (26,5-21 ezer évvel ezelőtt) a kontinens északi részét szárazföldi jégtakaró fedte, amely egészen a Berlin–Varsó vonalig húzódott. Az ősemberek a védettebb területeken tudtak túlélni, az elfoglalt barlangok pedig egyszerre jelentettek családi teret a mindennapi élet számára, valamint szakrális helyet (temetkezés) – és ha már ott voltak, nyomot is hagytak maguk után. Több mint ötszáz olyan barlangot ismerünk Európa-szerte, amelyek fala karcolt és festett állati és emberi alakokat rejt.
Érdeklődő az Altamira barlangrajzai című kiállítás megnyitóján a Magyar Nemzeti Múzeumban (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum)
Az Altamira ezek közül az egyik legszebb, amelynek az adja egyik különlegességét, hogy a felfestett állatok szinte háromdimenziósan jelennek meg előttünk, mivel a korabeli művész belekombinálta a kompozícióba a barlang falának kitüremkedéseit is. Erről a Magyar Nemzeti Múzeum kiállításának látogatói is megbizonyosodhatnak, ugyanis a tárlat a barlang egy részletének szabadon értelmezett rekonstrukciójával fogadja a betérőket: itt pedig pislákoló fény mellett mi is átélhetjük azt a csodát, amelyben a spanyolországi lelőhely csekély számú megtekintőjének lehet része.
A kiállítás további részein többméteres fotók igyekeznek visszaadni az Altamira barlangrajzainak valós méreteit.
A legkorábbi alkotás, a mennyezet közepére festett nagy, vörös jel 35 ezer évvel ezelőtt kerülhetett fel, míg a legfiatalabb festmények nagyjából 15 ezer éve készülhettek. A bölény a legtöbbet ábrázolt állatfaj, de találhatunk szarvast és lovakat is, amelyeket pontos anatómiai ismeretekkel, kifinomult részletességgel ábrázoltak.
Érdekes kérdés, miért nem ábrázolták magukat is az embereket ilyen gondosan a barlangok falán? Miért csak elnagyolt, jelzésértékű figurákkal találkozhatunk? Dr. Lengyel György, a kiállítás kurátora rávilágított, a tudomány úgy véli, az őskorban tilos lehetett élethű embert rajzolni, talán rituális okokból a balszerencse és a halál elkerülése végett.
Dr. Lengyel György kurátor tárlatvezetése a Magyar Nemzeti Múzeum az Altamira barlangrajzai című kiállításában (Fotó/Forrás: Várhegyi András / Fidelio)
Pusztuló barlangrajzok
A felfedezést – és a tudományos elismerést – követő évtizedekben komoly érdeklődés irányult az Altamira-barlangra, ami hamarosan az addig gondosan elzárt, és ennek köszönhetően bámulatos frissességben megőrződött barlangrajzok állapotán is megmutatkozott. Emiatt a barlangot 1977 és 1982 között lezárták a nagyközönség előtt,
jelenleg pedig csupán heti öt fő tekintheti meg.
Azért, hogy mégis ki tudják szolgálni a nagy érdeklődést, felépítették az Altamira-barlang pontos mását nem messze az eredetitől, ahol milliméter-pontossággal készítették el a reprodukciókat a mennyezet domborulataival és repedéseivel együtt.
Érdeklődő az Altamira barlangrajzai című kiállítás megnyitóján a Magyar Nemzeti Múzeumban (Fotó/Forrás: Hegedüs Róbert / MTI)
Mind a másolatok által, mind a most megnyílt tárlattal – amelynek előző állomása Horvátországban volt – az Altamira Nemzeti Múzeum és Kutatóintézet azt igyekszik elérni, hogy minél szélesebb körben tapasztalhassa meg a nagyközönség azt a csodás élményt, amit Sautuola és nyolcéves kislánya, María élt át, amikor először néztek rá az egykor élt őseik kéznyomát viselő, lenyűgöző művészi alkotásokra.
A kiállítás megtekinthető 2024. január 23. és június 2. között a Magyar Nemzeti Múzeumban.
Fejléckép: A kiállítás részlete (fotó/forrás: Várhegyi András / Fidelio)
hírlevél
