Manapság divatos minden éppen futó híres emberben keresni a magyar vért, még akkor is, ha már a nagymamája is Kamcsatkán született és egy szót nem tudott drága anyanyelvünkön. Annak felfejtése, hogy ez a mit árul el a magyar néplélekről vagy a média működéséről, nem a mi feladatunk, viszont ezen tendencia mellett kifejezetten üdítő bemutatni egy művészt, aki bár egyáltalán nem rendelkezett magyar gyökerekkel, mégis lelkesen vallotta magát magyarnak, sőt még magyar ősöket is kitalált magának.

Ez a művész nem más, mint a belga szimbolizmus mestereként aposztrofált Félicien Rops (1833-1898), akinek mesteri technikával készült grafikáiból nyílt kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. Mielőtt azonban rátérnénk a műveire, nem árt tisztázni Rops választott magyarságát.
A művész 1879-ben járt először Magyarországon és teljesen lenyűgözte a puszta és a cigány zene. Élményeit egy albumban szerette volna megörökíteni, ami sajnos nem készült el, de címe ránk maradt: Magyar Ropszódiák, így végül is ő adta a mostani kiállítás címét. De már jóval korábban, utazása előtt (1863-ban) kitalálta magyar őseit, akikkel zabolátlan természetét kívánta igazolni, ahogy életvitele tükrében nem meglepő, hogy a tágas puszta és a tüzes zene fogta meg itt jártakor. A Namurben született Rops ugyanis nem sokat adott kora polgári erkölcseire. Igen szabados életvitelét jól példázza, hogy életét egy nővérpárral élte le, amely mindkét tagjától születtek gyermekei, így nőtte ki magát az édes hármas kommunává. És ahogy életében, úgy rajzaiban sem alkudott meg. Előszeretettel gúnyolta, bosszantotta és hökkentette meg a rendes polgárokat, a cél eléréséhez pedig kiváló eszközt nyújtottak erotikus, a szexualitást igen nyíltan és nagy fantáziával ábrázoló képei, amiket egy idő után néminemű sátánizmussal fűszerezett.

Ezek közül a művek közül számosat láthatunk mi magunk is, és oly formán nem vitatkozhatunk a szervezőkkel, hogy valóban nem iskolás csoportoknak kell vezetéseket szervezni egy ilyen tárlatra. Ugyanakkor ne feledjük, hogy ezek a rajzok egy időben születtek Baudelaire Romlás virágaival (a belga kiadás borítóját Rops is készítette), Mary Shelley Frankensteinje után, Stoker Drakulája előtt, amikor az okkultizmus és a sátánizmus kifejezetten divatos dolognak számított. Emellett kétségtelen, hogy mai szemmel nézve is bőven vannak vérforraló és perverz aspektusai a rajzoknak, ám ellentétben napjaink meztelenül mutatkozó hölgyeivel, az álszentség szikrája sincs meg bennük. Rops nem állítja, hogy nem ilyen meg nem olyan, éppen ellenkezőleg. Mint egy helyütt mondta: „Rops vagyok, más lenni sohse vágytam."

A kiállításhoz előadássorozat is kapcsolódik, ahol a művészről és koráról bővíthetik ismereteiket a részt vevők a következő időpontokon: október 21. („Hogyan barkácsoljunk nemzeti irodalmat?" Hagyományos és rendhagyó a belga szimbolista költészetben ‒ Lackfi János), november 11. (Dandyk, dekadensek, sátánisták a francia irodalomban ‒ Földes Györgyi) és november 25. (Pesszimizmus és hedonizmus: Félicien Rops és Zichy Mihály ‒ Gellér Katalin).

„Magyar Ropszódiák" ‒ Félicien Rops a belga szimbolizmus mestere
Magyar Nemzeti Galéria
Nyitva: 2011. január 9-ig