Egy csontvázmenyasszony vigyorog ránk, frakkba öltözött csontvázvőlegénye mellől. Az 1986-ban készült fénykép egy szokatlan menyegzőt örökít meg: Ujj Zsuzsi énekes, fotóművész elképzelt esküvőjét. A címe is ez, Esküvős. A több mint harminchat éve készült felvételek azóta bejárták a világot: New Yorkban, Los Angelesben és Bécsben is kiállították őket a művész más fotóperformanszaival együtt.
„Akkoriban létkérdés volt, hogy ilyen formában kommunikálni tudjak a környezetemmel. Ha az adott nap érzéseit meg tudtam fogalmazni, akkor azt a napot túléltem. Ha nem, akkor ordítva szenvedtem” – mesélte lapunknak Ujj Zsuzsi arról a ’86 és ’91 között tartó időszakról, amikor a később híressé vált fotóit készítette.
„Amikor megismertem Hajas Tibor munkáit, az olyan volt, mint egy gyomorszájonrúgás. Azelőtt fogalmam sem volt róla, hogy a fényképezőgépet így is lehet használni. Akkoriban éppen válófélben voltam, de együtt voltam már Halas István fotóssal. Pontosabban egy se veled, se nélküled kapcsolatban. Halas elköltözött Párizsba, akkor még azt hittem, örökre. Utánaküldözgettem a fotókat, ezekkel üzentem neki. Mondhatni, odavágtam a képeket, hogy nézze meg, mit hagyott maga után. Mert egyébként nem tudtunk normálisan kommunikálni, csak a vizualitás nyelvén” – tette hozzá a Csókolom zenekar énekesnője, dalszerzője, akinek első önálló kiállítását Várnagy Tibor szervezte a Liget Galériában, 1988-ban.
A galéria idén ünnepli fennállásának 40. évfordulóját.
Azon kevés helyek közé tartozik, ahol a kezdetektől bemutatták „a női szempontú, a feminizmus keretrendszerét tudatosan vagy látens módon alkalmazó” magyar és nemzetközi művészek munkáit.

Zsolti mama mennybe megy #7, #9, #10, #28, #31 (2008-2010) (Fotó/Forrás: Wéber Áron / Liget Galéria)
Nincs ez másképp legújabb, Lerántjuk a leplet című kiállításukkal sem, ahol Ujj Zsuzsi képein kívül az osztrák Magdalena Frey és Stephanie Winte, a német Om Bori, Januskó Klaudia, Poprádi Flóra, Szász Lilla, valamint a 2020-ban elhunyt Oláh Mara OMARA alkotásait láthatja a közönség. A tárlat kurátora, Molnár Veronika – aki átvette a hely vezetését Várnagy Tibortól – az elmúlt negyven év meghatározó szereplőitől válogatott olyan műveket, amelyek „felelevenítik, kibővítik, vagy gesztus szinten utalást tesznek” a művészek korábbi ligetes szerepléseire. Ezeken az alkotók saját testüket médiumként használva fogalmaztak meg kérdéseket, és „vizsgáltak tabutémákat a hagyományos női szerepekre vonatkozóan.”
Sokkolóan hatnak Magdalena Frey munkái, amelyek közül a Méhlepény című, 1989-ben készült képeket az osztrák művész már kiállította korábban a Ligetben. A fotósorozat kendőzetlenül, rendkívül részletességgel mutatja be, ahogy a művész megszülte gyermekét. Miközben a képeket nézzük, elgondolkozunk azon, miért is tartjuk sokkolónak a felvételeket, hiszen a világ egyik legtermészetesebb dolgát mutatja be, a születés folyamatát.
Talán azért, mert úgy szocializálódtunk a patriarchális társadalomban, hogy a menstruáció, a szülés, a női test hormonális változásai, a női szexualitás mind-mind tabunak számítanak.
Egy videómunka is látható Freytől: az Emilie című, 2009-ben készített, csaknem húszperces filmen a művészt figyelhetjük meg várandósan, meztelenül, kendőzetlenül.
Manapság különösen fontos bemutatni az ilyen jellegű nőművészeti alkotásokat, hiszen napjainkban egyébként is erősödik az igény a női test és szexualitás kontroll alatt tartására, „például az alkotmányos abortuszjog eltörlésével az USA-ban, a gender szak beszüntetésével hazánkban, vagy az erkölcsrendőrség legújabb akciói által Iránban” – ahogy olvasható a kiállítás leírásában.
Épp ezért tartja fontosnak a Liget Galéria a művészeten keresztüli politikai állásfoglalását
olyan alkotók munkáit bemutatva, mint a német Om Bori, akinek „without headscarf” (fejkendő nélkül) című videója inspirálta a tárlat címét.
A galéria terében megjelenik egy szilikonból készített „női bőr” is, Januskó Klaudia New Female Class (2022) című torzója. A művész a videójátékok nőábrázolásával foglalkozik, azon belül pedig az úgynevezett MMORPG-kkel, azaz a „massively multiplayer online role playing gameekkel”. Ezeket a videójátékokat többségében férfiak fejlesztik, és elsődleges célközönségük is férfiakból áll, noha a játékosok nemi eloszlása csaknem egyenlő. A kiállítótérben látható cyberfeminista munka egyszerre fogalmaz meg kritikát a játékkészítőkkel szemben, valamint azokat a férfi játékosokat is kérdőre vonja, akik új külsőt, azaz új bőrt vásárolnak ajándékba a női játékosoknak. Az MMORPG-k világában ez ugyanis egy elfogadott gesztus, holott úgy hat a kibertérben, mintha az illető „megvásárolná” az adott női játékost.
A Liget Galéria tárlata azért is figyelemre méltó, mert
ugyan a nyugat-európai kiállítóterekben régóta jelen vannak a hasonló nőművészeti munkák, hazánkban még mindig nagyon kevés példát találunk ezekre.
Úgy tűnik azonban, hogy a galéria úttörő szerepet vállal mindezzel, így próbálva enyhíteni a jelenlegi aránytalan helyzeten.
Lerántjuk a leplet
Helyszín: Liget Galéria
Időpont: 2023. március 1.–április 6.
Fejléckép: Liget Galéria, enteriőrkép (Fotó/Forrás: Wéber Áron)