Wei Xiang alkotásai fényképek és festmények is egyben, ő maga fotográfiai festészetnek nevezi ezeket az alkotásait. Wei Xiang festészetből diplomázott, művészi tanulmányai során esztétikai és kompozíciós problémákkal ismerkedett meg. Jártas lett a színtanban, a térérzékeltetésben és a kép konstrukciójának kialakításában, így már ezzel a fajta művészi látásmóddal kezdett el fotózni - idézi fel a kiállítás ajánlója. Mint írják, a művészt elsősorban az foglalkoztatta, hogyan tehető egyedivé a fotó, milyen eszközzel tudja festőként átértelmezni, kiemelni egy-egy fényképe témáját, erre pedig a színek, a színezés adta meg számára a választ. De nem fizikai-kémiai vagy digitális eljárással akart színes fotót készíteni, hanem szubjektív saját színezéssel kívánja értelmezni a fotók témáját. A művész így beszél útkereséséről: 

"Amikor elkezdtem komolyabban foglalkozni a fotográfiával, leginkább a dokumentarista irányzatban leltem rá a fényképezés realista, a valóságot megragadó jellegére. Azonban rájöttem, hogy a valóság kaotikus, a körülöttünk lévő világ rendezetlen, számos zaj, zavaró körülmény okoz fennakadást a képkészítésben. Hiába igyekszem a legjobb szögben és pillanatban exponálni, mégis mikor a fényképezőgép zárja kinyílik, a valóság összes rejtett és látható, kívánt és nemkívánatos eleme rögzül a képen. Később, a fotó megtekintésekor úgy érzem, hogy a természeti, fizikai jelenségek vagy egyszerűen a véletlen olyan zavart hozott létre a képen, amely szétroncsolja azt."

Wei Xiang: Színe-java - A szülőváros emléke (Fotó/Forrás: Foton Galéria )

A fényképezéshez képest a festészet a művész szubjektív eszméinek, gondolatainak a terméke. A festmény témáját, a kompozíciót, a színt az alkotó maga választja meg gondolatai, érzelmei interpretálására. A műteremben az alkotó könnyebben tudja kontrollálni az alkotási folyamatot, mint a fotózáskor. Wei Xiang ezért az utóbbi években a festészet különböző formáival kísérletezett a fotóin. Vagy közvetlenül a képek nyomataira festett rá finoman, ahogyan a fényképészek tették száz évvel ezelőtt vagy pedig vastag olajfestékkel fedte be őket, és csak néhány kiemelt képi elemet tartott meg.

Emellett kísérletezett a fényképek papírra és vászonra nyomtatásával is. Olyan vizuális nyelven próbál megszólalni, amely lehetővé teszi, hogy a festészeti technikák elvegyüljenek a fotografikussal. A színhasználattal, vagyis a kiemeléssel a fotó dokumentum-értékének megőrzésére, egy szubjektív valóság-interpretációra törekszik.

Wei Xiang: Színe-java - A szülőváros emléke (Fotó/Forrás: Foton Galéria )

A kiállítás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.

Fejléckép: Wei Xiang: Színe-java - A szülőváros emléke / fotó: Foton Galéria