Nagyjából a félidejéhez érkezett a Phantom Vision című kiállítás, amely számos olyan kérdést vizsgál, ami a tudomány és a művészet határterületén helyezkedik el. Mik a tapasztalataitok, kik látogatták a kiállítást, milyen visszajelzések érkeztek?

Vida Szabolcs: A korábbi kiállításokhoz hasonlóan komoly érdeklődés övezi az új tárlatot is. A múzeum elérte az ötvenezres látogatószámot, ami rendkívülinek számít ilyen rövid idő alatt a hazai múzeumi világban. Nagyon sok iskolai csoport érdeklődik, és úgy látjuk, hogy azok a tanárok, akik korábban elhoztak már egy-egy diákcsoportot az előző kiállításainkra, újra visszatérnek hozzánk. Ez megerősít minket abban, hogy fontos és hasznos dolgot végzünk. Az új kiállítás ugyanakkor más hangulatú: lassabb, meditatívabb, nyugodtabb az összhatás. Míg a korábbi kiállításainkon átlagosan két órát töltöttek el a látogatók, jelenleg ennél még több, sokszor három óra a jellemző. Ez egyértelműen azt jelzi, hogy leköti az embereket a tárlat, érdekfeszítőnek tartják a témát és az egyes műveket is, hajlandóak és képesek időt szánni a befogadásra. Talán manapság ezt a legnehezebb elérni, főként a fiatalok körében.

Miért különleges, hogy ennyi fiatal érkezik egy kiállításra?

VSz: Minden múzeum küzd a figyelemért, és különösen sokat kell tenni a fiatalok figyelméért. Komoly eredmény, ha egy kiállítás amellett, hogy felkelti a tapasztaltabb, művészetben jártasabb generációk érdeklődését, a megváltozott figyelmű, érdeklődésű, a képzőművészettől és a hagyományos kiállítási szituációktól eltávolodó általános és középiskolásokat, egyetemistákat is aktivizálja. Komoly szakmai munka úgy létrehozni egy ilyen nagy, mintegy kétezer négyzetméteren elterülő kiállítást, hogy a generációs különbségeket áthidalva érdekfeszítő és hatásos élményt adjunk minden korosztálynak. Mi megpróbáljuk ötvözni a hagyományos múzeumi művészetközvetítési stratégiákat az újfajta megközelítésekkel, és ebből a szimbiózisból teremteni egy olyan progresszív metódust, amelynek a segítségével megőrizhetők, átemelhetők a különböző modellek erényei.

Lehet, hogy nehezebben veti bele magát az ember olyan szabadidős programba, amelynek az élvezetéhez kell egy kevés plusz energia, ugyanakkor ez a garancia arra, hogy vendégeink kiállításról kiállításra visszatérnek hozzánk. Nagyon figyelünk arra, hogy az első pillanattól megragadjuk a figyelmet, és a látogatókat inkább kíváncsiságuk hajtsa a mélyebb megismerés felé. Ez nagyon-nagyon nehéz, ezért mi mindent megteszünk azért, hogy a múzeumban tett látogatás egy olyan emocionális és intellektuális utazás legyen, amely felszabadítja a mélyebb megértéshez szükséges belső energiákat. Ez a fiatal befogadók esetén különösen fontos feladat, és enélkül nem tudnánk eredményeket elérni.

Edukációs vasárnapi programok a Light Art Museumban (Fotó/Forrás: Rubi Anna / Light Art Museum)

Egy önálló projektet is létrehoztatok kifejezetten gyerekeknek, iskolásoknak. Mi ez pontosan?

VSz: Fontos, hogy okosan használjuk a művészetközvetítés különböző stratégiáit és eszközeit. Megpróbálunk minden korosztályt és érdeklődőt elérni. Tárlatvezetések, kisfilmek, katalógusok, konferenciák, egyetemi kurzusok és nyári egyetem – felsorolni is hosszú, hogy az elmúlt két évben milyen sokféle programot indítottunk el. Ugyanakkor a legkisebbekkel még nem foglalkoztunk szisztematikusan, ezért eldöntöttük, hogy a vasárnapi családi múzeumlátogatási élmény radikális fejlesztésébe kezdünk. Ezért a téli és tavaszi hónapokban vasárnaponként hat ingyenes tárlatvezetést szervezünk. Ezeket úgy építjük fel, hogy szórakoztatók, könnyen befogadhatók legyenek, kitartson a gyerekek figyelme is. Ezzel egyidőben hat órán keresztül várja a látogatókat a kiállítótérben kialakított Prizma Kreatív Alkotóműhely is, amely ugyancsak ingyen látogatható.

Az a tapasztalat, hogy nagyon sok szülő maga is csatlakozik a foglalkozásokhoz. Ez persze nem véletlen, úgy építettük fel a programokat, hogy a felnőttek is élvezzék azokat. Elképesztően fontos, hogy a gyerekek használják a kreativitásukat, használják a kezüket, és hiszem, hogy ezek az eszközök képesek kiszakítani őket a digitális világból.

A program kidolgozásához szakmai partnerként bevontátok a GYIK Műhelyt is. Miért rájuk esett a választás?

VSz: Alaposan átgondoltuk, hogy mit szeretnénk elérni a családi vasárnap programsorozattal. Ennek érdekében még azt is bevezettük, hogy vasárnaponként a családi jeggyel, a felnőtt kísérőkön túl, kettő helyett három gyerek léphet be a múzeumba. Egy olyan szakmai csapatot szerettem volna megbízni a program kidolgozásával, amelynek a felkészültsége és tapasztalata biztosíték arra, hogy minőségi programot adhassunk. A GYIK műhely vezetőjét ezzel a bizalommal kerestem fel, és gyorsan kiderült, hogy hasonlóképp gondolkodunk és gördülékenyen fog menni a közös munka. Igazam lett. Nagyon sikeres az együttműködés, így az is felmerült, hogy közös nyári gyerektábort szervezzünk, és kiadjunk egy játékos könyvet is a fényművészethez kapcsolódó feladatokkal, bízva abban, hogy az alkotás örömét minél többen megtapasztalják.

Edukációs vasárnapi programok a Light Art Museumban (Fotó/Forrás: Rubi Anna / Light Art Museum)

Milyen módszertani elvek mentén és milyen konkrét programokat fejlesztetettek ki a LAM-nak?

Eplényi Anna: Az 1975-ben alapított Gyermek és Ifjúsági Képzőművészeti Műhely módszerei a kezdetektől a művészeti problémafelvetésről, az izgalmas inspirációról és az első látásra össze nem illő dolgok közötti kapcsolatok kereséséről, művészeti felfedezéséről szóltak. Amikor a LAM felkeresett bennünket, megindult a fantáziánk, hogy egy új térben, szokatlan paraméterek között milyen kapcsolatokat tudnánk találni a sötétben átélt fényélmények és a gyermek számára is érthető fény-fogalmi rendszerek között.

Négy feladatot terveztünk, melyek hazavihetők, és otthon is fény-illusztrációként használhatók. Az első egy „fénykard”, amely UV-s térben világító matricákkal és fényes papírokkal készül, és a sötét térben mozgatva izgalmas dráma-animációs élményt ad. A második egy „fénycsapda”, a kaleidoszkóp, amellyel megnézhetjük a körülöttünk lévő teret. A harmadik egy írásvetítőn át kivilágítható „színes-fólia-fényszobor”, amit együtt vágunk, tűzünk, hajtogatunk – miközben annak spontán fényfestését figyeljük meg. A negyedik ötlet Moholy-Nagy László és a Bigert and Bergstörm kinetikus szobrainak ötletére épül. Ezek szüntelen mozgásukkal, alakváltásukkal, fénydinamikus színjátékukkal a modern tudományt felhasználva működnek. 

Miért tartjátok fontosnak, hogy egy ilyen típusú intézmény edukációval foglalkozzon?

EA: A művészet tere folyamatosan változik, és most a sötétséget is meghódította a fény alapú művekkel. A fény-edukációval sok érdekességre rá tudjuk irányítani a figyelmet, hiszen történeti, kulturális, de természeti jelenségek is könnyebben megérthetők a fény vizsgálatán keresztül. A cél, hogy miközben bevonzzuk a gyerekeket, érzékennyé és érdeklődővé is tesszük őket. Az Örökmozgó könyvünkben is foglalkoztunk már hasonló tér-fény-animációkkal, amelyhez mozgóképes csatorna is tartozik (GYIK-Örökmozgó). Ezen a területen még rengeteg ötlet, lehetőség van, ami a virtuális térélményekkel együtt fog a jövőben alakulni, teret nyerni.

Támogatott tartalom

Fejléckép: Edukációs vasárnapi programok a Light Art Museumban (Fotó/Forrás: Rubi Anna / Light Art Museum)