- Nemrégiben azt mondtad egy interjúban, fontos, hogy kapcsolatokat teremts vagy meglévő kapcsolatokra világíts rá hazai és nemzetközi művészek között. A Kirakat bolygó című tárlaton kiállítók munkáiban mi a közös?

- Surányi Miklós képeit jó ideje ismerem, hiszen egymás mellett dolgoztunk a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület körül. Miklós főleg szokatlan kivágású, abszurd csendéleteket készít. Képzőművészeti blogoknak köszönhetően tudtuk, hogy a svéd fotóban is létezik egy hasonló vonal, Thobias Fäldt ráadásul több lista szerint is a világ top száz gyűjtésre ajánlott fiatal fotósa között van. De akárcsak Miklós, az északiak is mintha spontán, talált szituációkat fotóznának, keresik a különleges helyzeteket, furcsa tereket és karaktereket. Az itt kiállító művészeket a képalkotásról való hasonló gondolkozáson és a témabeli egyezésen túl az is összeköti, hogy mindhárman készítenek alkalmazott fotókat is. Arra gondoltam tehát, hogy ha már úgyis azzal foglalkozom, hogy kontextust próbálok találni a magyar művek számára, nézzük meg, hogyan működnek a budapesti alkotó és a két svéd fotós munkái egy térben. S bár különböző formátumú, másképpen keretezett képeket állítottak ki, mégis megvalósul közöttük egy izgalmas párbeszédhelyzet. 

- Úgy érzem, a képkészítés zsigeri gesztusa itt felülkerekedik a fotókiállítás klasszikus keretein, hiszen könyvekben és a falra vetítve is megjelennek a fényképek, továbbá versekkel, zenével is elegyednek.

- Nekem elsősorban fotókiállításként működik a tárlat, noha kétségtelen, hogy az egyre szélesebb körű elérés miatt a műfaj határai egyre tágabbá válnak. A fénykép lényege tulajdonképpen még mindig abban áll, hogy könnyen, nagy példányszámban eljut az emberekhez. A fotóról való gondolkodást pedig alakíthatják például az itt kiállított fotókönyvek is. A svédeknek saját könyvkiadójuk van és elképesztő minőségű albumokat hoznak létre, amelyek tulajdonképpen önmagukban, önálló kiállításokként is működnek. A fotó tehát terjed és nemcsak a tárgyiasulás felé, hanem az intermedialitás irányába is. Mostanában fényképezőképekkel írnak naplókat az emberek, amit aztán közzé is tesznek a különböző megosztó oldalakon.

- Talán a kiállítótérben is hasonló történik. Mintha - falakra és a könyvekbe írt - mikroblogbejegyzéseket olvasnánk.

- Igen. Végtelenül személyes, közvetlen, lírai hangnemben szólnak a képek még akkor is, amikor teljesen hétköznapi helyzeteket mutatnak be. Keveset árulnak el magukról, de nyitva hagynak egy érzelmi csatornát, amelyen keresztül rájuk hangolódhatunk. Közben pedig tisztában kell lennünk azzal is, hogy a kiállítás anyaga alapos szelekció és tudatos szerkesztői munka eredményeképpen állt össze. Ebből a szempontból érdekes az, hogy miként kerül az anyag magasművészetként egyensúlyi helyzetbe.

- Először hosszabb, verssorszerű címre gondoltunk, a kirakat később jött képbe. Annak is az angol display kifejezéssel pontosabban körülírható jelentése. A display nemcsak kirakatként fordítható, hanem minden olyan felületet is jelent, amin képek, jelek, információk jelennek meg. Ez az a kirakat - legyen bár monitor, telefonkijelző vagy fényreklám -, amivel manapság körülvesszük magunkat és ami körülvesz minket. A bolygó szó pedig arra utal, hogy a kiállított fotók sokfelé készültek a világban, és nehéz is pontosan lokalizálni a helyszíneket, én viszont úgy gondolom, hogy globálisan érthető helyzeteket mutatnak be. Nem kell a bolygó meghatározott helyén élnünk ahhoz, hogy dekódolni tudjuk őket.

- Egy éve vezeted a Trafó Galériát. Mik az eddigi tapasztalataid és mik a tervek az idei évre?

- Úgy érzem, ez alatt az egy év alatt sikerült egy kis profiligazítást végrehajtanom a galérián és afféle játékos, humoros, jobbára a közép-európaiságra fókuszáló hellyé tenni, habár a mostani tárlat éppen kifelé kacsint ebből. Terveim között szerepel, hogy továbbra is legyenek olyan szólókiállítások, amelyeken szélesebb körben ismert, a helyüket már megtaláló alkotók kapnának nagyobb teret, mint amilyen legutóbb a Kis Varsó tárlata volt. Illetve ezentúl is tervezek olyan csoportos kiállításokat, amiken egyszerre mutatkozhatnak be nemzetközi és magyar alkotók. A jövőben szeretnék vendégkurátorokat is bevonni a galéria munkájába, májusban például Páldi Lívia kurál egy kiállítást lett partnerekkel. Legközelebb pedig Andreas Fogarasi Vasarely Go Home című tárlata lesz megtekinthető.