– Hogy lehet egy kiállításlátogatás élményét mozifilmen visszaadni?

– Eljutnia egy komoly tárlatra Londonba vagy Amszterdamba, eredetiben látni egy festményt, elidőzni egy képnél nagyszerű dolog. Azonban azok a nagy, egyszeri életmű-kiállítások, amelyeket az Exhibition on the Screenbemutat, legtöbbünk számára elérhetetlenek. Ezeket hozzák szinte tapintható közelségbe a nálunk vetített képzőművészeti filmek.

Buglya Zsófia, az Uránia Nemzeti Filmszínház programigazgatója (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás / Fidelio)

 – A sorozat részei hasonlóan épülnek fel?

– Minden film egyedi, de a szerkezetük hasonló: egy-egy rendhagyó tárlat kapcsán, kurátorok, művészettörténészek közreműködésével tekinthetjük át a legnagyobb festők életművét. Megtudjuk, mi volt a kiállítás koncepciója, a képek elrendezésének elve. Edvard Munch művészetét például két párhuzamosan futó oslói kiállítás alapján ismerhettük meg, melyeket a festő születésének 150. évfordulójára rendeztek.

Az alapgondolat az volt, hogy megmutassák, milyen változatos is a Sikoly festőjének életműve, és hogy hol is van a helye ennek a közismert képnek a kevéssé ismert egészben. A festményt Munch eredeti elképzelésének megfelelően nem önálló képként, kerettel, hanem egy a termen körbefutó frízbe (az Élet-frízbe) ágyazva láthattuk viszont.

Volt Van Gogh-epizód, Matisse és Rembrandt. Vermeerről két rész is készült: az egyik a hágai Mauritshuis tárlatára és A leány gyöngy fülbevalóval című képre koncentrált, a másik Vermeer és a zene kapcsolatát vizsgálta egy londoni tárlaton. Látszik, hogy a sorozat koncepciója idővel kicsit változott: a korábbi részekben többet mozogtunk a kiállítótérben, az újabb részekben a múzeumi térben felvett anyagok mellett egyre több a külső felvétel, olykor játékfilmes betét: életképek, hangulatok.

Jan Vermeer - Gitáron játszó nő

– Mi alapján forgatnak filmet egy kiállításról?

– A múzeumok is törekszenek az eseményszerűségre, igyekeznek lekövetni a nagy évfordulókat. Másrészt van, hogy egy-egy nagy múzeum újrarendezi állandó kiállítását. Ezekről pedig nemcsak kiadványokat és katalógusokat lehet készíteni, hanem filmes pillanatképet is - ezt teszi az Exhibition sorozat.

– Mikor nyitott az Uránia a hagyományos mozis kínálat mellett színházi és operaközvetítések és kiállításfilmek felé?

– Az operák érkeztek először – 2010-ben csatlakozott az Uránia a New York-i Metropolitan Opera élő közvetítéseihez –, aztán jöttek a Bolsoj előadásai, majd a színházi tartalmak, és mintegy három éve a kiállítások. A mozis zsargonban sokáig HD (azaz magas képminőségű) vagy alternatív tartalomként emlegették ezeket a nem klasszikus értelemben vett filmeket, melyek mára sok nagy presztízsű európai art moziban megkerülhetetlenné váltak.

Színház- és Filmművészeti Egyetem - Uránia Nemzeti Filmszínház

– Voltak ennek előzményei a filmszínházban?

Az Uránia 120 éve zenés mulatónak épült, de nem sokkal a nyitás után átalakult, és Uránia Magyar Tudományos Színház néven működött tovább.

Az MTA égisze alatt létrejött Uránia Tudományos Társaság szervezésében a kor neves tudósai tartottak itt tudományos és művészettörténeti előadásokat, távoli országokról, műkincsekről vagy az 1900-as párizsi világkiállításhoz kapcsolódóan. Ezek vetített képes előadások voltak, sok álló-, majd mozgóképpel, egyperces filmillusztrációkkal. Sokáig nagy népszerűségnek örvendtek. Később a játékfilmek kiszorították az ismeretterjesztésnek ezt a formáját az Uránia fala közül, de a művelődés eszménye megmaradt.

– Miért gondolták úgy mégis, hogy helye van ezeknek a vetítéseknek a filmszínházban?

– Nemcsak egy koncert vagy egy színházi előadás lehet kivételes kulturális tartalom, egy kiállítás ugyanúgy megismételhetetlen. Az ezekről készült felvételeket nem lehet csak úgy lehalászni az internetről. Az új filmek sajnos elég hamar megjelennek a letöltőoldalakon, de ezek a színházi és operaközvetítések, speciális képzőművészeti tartalmak exkluzívak tudnak maradni.

Az Uránia épülete ráadásul csodálatos műemlék, a látogató mintha egy színházba vagy palotába lépne be.

Ebben az ünnepélyes környezetben ezek a magas művészeti tartalmak nagyon jól otthonra lelnek.

– Ki a célközönség?

– Szerintem ugyanazok, akik elmennek a Nemzeti Galériába egy Modigliani-kiállításra. A vetítéseket, melyek mindig egyedi alkalmak, 1-2 ismétléssel, hétvégi időpontokra tesszük, hogy sokan el tudjanak jönni. A filmeket eredeti nyelven, magyar felirattal vetítjük.

Edvard Munch: Az élet tánca (Fotó/Forrás: Espen Solli)

–  Mivel várják a nézőket idén ősszel?

–  Október végén a Manet portréiról szóló epizódot vetítjük. Novemberben Vermeer és a zene és a Munch 150 lesz műsoron, decemberben pedig az Impresszionisták és a Van Gogh - A látás új módja. A David Bowie is című tárlatról készült dokumentumfilmet, amely tematikájában hasonló, de nem része a sorozatnak, szintén októberben és decemberben tűztük műsorra.

Januárban érkezik Goya, Renoir és egy rész A modern kert híres festői címmel. Ez utóbbi több festő – Monet, Van Gogh, Pissarro és Matisse – munkáit mutatja majd be.

– Mi az ön személyes kedvence?

– Jövő őszre érkezik a David Hockney-ról szóló epizód, én azt várom legjobban. Vélhetően nehezebb lesz becsalogatni rá a nézőket, mint egy Rembrandt-kiállításra. De nagyon fontosnak tartom, hogy modern, XX. századi képzőművészeti tartalmakat is megpróbáljuk eljuttatni a közönséghez.