A bemutatott alkotások heterogén együttessé állnak össze, nagy távolságból indítanak, és egészen a mikroszkopikus közelségig vezetik el a nézőt, a milliónyi levélből grafikai részletességgel kirajzolódó erdő távlati képétől a felnagyított levél felületének legapróbb részletéig. A kiállítás címe a növények identitását megszállottan kutató Johann Wolfgang von Goethét idézi, aki utazásai során naplójában így fogalmazott: „Hipotézis: levél minden, és ez az egyszerűség a legnagyobb sokféleséget teszi lehetővé.”
„Hihetetlen érzékkel talál festői rendet és szépséget az elcsúfított világban
– írták korábban Dezső Tamásról, aki a fényképezést autodidakta módon sajátította el. A fotográfust a San Franciscó-i Robert Koch Gallery és a londoni The Photographers′ Gallery képviseli.
Munkáit világszerte kiállították, és többek között a TIME, a The New York Times, a National Geographic, a Le Monde Magazine, a The Sunday Times és a The British Journal of Photography is publikálta képeit.
2015-ben Notes for an Epilogue (Feljegyzések egy epilógushoz) címmel jelent meg fotókönyve a német Hatje Cantz kiadó gondozásában, majd ezután átmenetileg abbahagyta a fényképezést. Filozófiát kezdett olvasni, tanulni. A Hipotézis: Levél minden sorozat ennek a tanulási folyamatnak a része, gondolatkísérletek halmaza, amelyben használja a fotót is.
Dezső Tamás: inderwelt (Fotó/Forrás: Dezső Tamás)
Fizikailag állandó változásban vagyunk: a többi élőlényhez hasonlóan az ember testének szinte valamennyi molekulája folyamatosan újakra cserélődik. Intellektuálisan is állandó átalakulásban vagyunk: gondolkodásmódunk egész életünk során változik. Miben áll mégis az identitás?
Hogyan nevezhetjük magunkat mindvégig egy és ugyanazon személynek mindezen változások ellenére?
Tíz- és ötvenéves önmagunk közt több a különbség, mint a hasonlóság. Egy mag és az abból kinőtt, terebélyes fa között látszólag semmi közös nincs, mégis ugyanarról az élő szervezetről beszélünk – merülnek fel a gondolatok Dezső Tamás munkáit nézve.
Az identitás kérdését körüljárva a fotóművész
az emberi létezés metaforáját a növényekben találja meg, amelyek ugyanabból az anyagból és hasonló struktúrákból épülnek fel, mint mi.
Egy erdő folyamatosan változik, milliónyi átalakuláson megy keresztül – a levelek kicserélődnek, az erdőt alkotó egyes fák jellemzően csak pár száz évig élnek –, ennek ellenére akár évmilliókon át ugyanarról az erdőről beszélünk, miközben kizárólag a helyszín változatlan. Hogyan beszélhetnénk ugyanarról az erdőről, ha az évszázadok során az azt alkotó elemek az utolsó molekulákig már számtalanszor lecserélődtek?
Dezső Tamás: Leaf (Fotó/Forrás: Dezső Tamás)
„Dezső Tamás munkája gondolatkísérletek gyűjteménye, amelyben az identitás problematikájának értelmezése során hangsúlyosan vetődik fel, hogy lehetséges-e a növényi létformákat évezredekig marginalizáló antropocentrikus álláspontot áthangolni. Miért tűnik számunkra annyira ismeretlennek és idegennek a minket állandóan körülvevő, sok százmillió éves növényi létezés? Miközben létkérdéssé vált az önkényes, emberközpontú osztályozás teljes körű felszámolása,
vajon lehetséges-e a növények radikális másságának megértése, ismerve a másság megértésének reménytelenségét ember és ember között?”
– emeli ki Virágvölgyi István, kurátor.
Az ökológiai válság kapcsán elengedhetetlenné vált, hogy a növényeket jelentőségüknek megfelelően kezeljük, és a folyamatosan mélyülő megkésettség gyötrő érzése mellett komoly erőfeszítéseket tegyünk annak érdekében, hogy az emberi identitás mellett a törékeny növényi létezés kérdéseit is megértsük.
És nem pusztán azért, mert tőlük függ és rajtuk múlik a saját létezésünk.
A sorozatot a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ korábban már bemutatta a maribori UGM Studióban 2021 őszén és a Kunst Haus Wiennel együttműködve a bécsi FOTO WIEN Fesztiválon 2022 tavaszán.
Dezső Tamás: Hipotézis: Levél minden
Helyszín: Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ
Időpont: szeptember 22. – december 23.
Fejléckép/Fotó: Dezső Tamás: Garden
hírlevél
