Már akkor lehetett sejteni, hogy a rendezvényen nem lesznek kevesen, amikor az ingyenes részvételt nem kötötték előzetes regisztrációhoz és létszámkorlátot sem adtak meg a szervezők. A Facebookon négyezernél is többen érdeklődtek az esemény iránt és majdnem ezer ember jelezte, hogy valóban el is megy.

Az optimista – vagy épp pesszimista, nézőpont kérdése – lépés előszele már a villamosról leszállva megcsapta az érkezőket: a Falk Miksa és a körút sarkán nyíló bejárattól a BÁV melletti antikváriumig állt a sor már fél órával a kezdés előtt. A termet szürke felöltős úriemberek őrizték, a kirakatot pedig teljesen befedték az eseményt reklámozó molinók. A kedélyek lecsillapítására kürtöskalácsot osztottak a várakozóknak, ami sokat lendített a helyzeten.

Fél hat körül kezdték el beengedni a közönséget a galéria termeibe. A jó ütemben fogyatkozó sorból a megkönnyebbülés hullámain hömpölyögtek be a látogatók. A lendület a második kisteremig tartott. Rippl-Rónainál még reménykedtünk, hogy a belső helyiségekben egy kis levegőhöz jutunk, Galimberti Sándor és Dénes Valéria képeinek környékén már beláttuk, hogy sehol sem jobb a helyzet. A kabátjával és táskáival küzdő tömeg önmagát akadályozta abban, hogy láthassa a festményeket vagy elolvashassa a könyvek vonatkozó részét a falakon.

A Festők, múzsák, szerelmek kiállítás nyitóteremében Vaszary és Berényi képei fogadták a látogatót. A kisebb szobák egy-egy alkotónak és múzsájának - vagy Rippl-Rónai esetében múzsáinak – szentelték. Közvetlenül a bejárat mellett Molnos Péter albumát és Nyáry Krisztián kötetét lehetett beszerezni - együtt kedvezőbb áron. Ezzel sokan éltek is. A szerzők saját bevallása szerint a könyvekben csak kevés az átfedés.

Kapcsolódó

A mérlegképes könyvelőnek is érdekes a szerelmi élete

Korántsem voltak szentéletűek híres íróink és költőink, de ezzel nincsen semmi baj. Külföldön az erkölcsileg nulla írók is benne maradhatnak a tankönyvben, Magyarországon azonban még mindig nem tudják kezelni a magánélet és a művészet különválasztását. Nyáry Krisztiánnal egy készülő zenés produkció apropóján készítettünk interjút, de szóba kerültek a homoszexuális töltetű Kölcsey-levelek és sorozatgyilkos festőink is.

A benti telt ház ellenére sokan rekedtek az utcán. Hozzájuk Veiszer Alinda, Nyáry Krisztián, Molnos Péter és Kieselbach Tamás ki is ment, de a kitűnő hangosításnak hála a húsz perccel később kezdőd beszélgetést is élvezhették. Ezt eredetileg a galéria legnagyobb termének egyik sarkában, büféasztalokból épített sánc mögé tervezték. A csúcsidőben közlekedő 4-6-os legszebb hagyományait idéző tumultus miatt azonban sámlikra állva próbáltak láthatóvá válni a szerzők és a moderátor, sikertelenül.

A könyvekkel az volt a cél, hogy a festőket közel hozza a közönséghez, bár arra valószínűleg Nyáry Krisztián sem számított, hogy ezt ennyire szó szerint valósítja meg. A Nyáry Festői szerelmek című kötetében szereplő 20 történet és 30 festő közül Veiszer Alindát elsősorban a női alkotók érdekelték. Hamarosan kisebb vita alakult ki Fialka Olga festői és családanyai/háziasszonyi érdemeit illetően, majd a Ferenczy-családot elhagyva Munkácsy Mihályt és korai marketing zseninek titulát kedvesét, Cécile-t érintették, ahonnan Derkovits Gyulára és a dacos proletár öntudattal alkotásra ugrottak.

Innen csak egy lépés volt az állami és politikai megrendelések megítélésének kérdese, különös tekintettel Lotz Károlyra és Berényi Róbertre. A párizsi és müncheni tanulmányokat követően még a saját nemükhöz vonzódó – arisztokrata - alkotókra is kitérek röviden, majd a festők közötti viszonyhálót próbálták röviden felvázolni. (Czóbel Béla például egy Rippl-Rónai-kiállításon döntötte el, hogy festő lesz.)

A szerzők javaslata, hogy az olvasás után is térjen vissza a közönség és más szemmel nézik majd a képeket, többszörösen aktuálisnak bizonyult, a terem túlsó felén található festmények ugyanis akár Whistler mamáját is ábrázolhatták, esélyünk sem volt átjutni. Kimerítően tanulmányoztuk viszont Vaszary János: Lilaruhás nő macskákkal és Berényi Róbert Lány pamlagon macskával című képét, amelyek elé bevettük magunkat a beszélgetés idejére dacolva a hely- és oxigénhiánnyal.

Kieselbach Tamás elköszönésképpen bejelentette, hogy a képekkel nem csak lehet, de megéri szelfizni. A legtöbb kedvelést begyűjtő fotókat ugyanis dedikált kötetekkel és egy több száz ezer forint értékű festménnyel jutalmazzák majd. 

A kiállítás november 27-ig tekinthető meg továbbra is ingyenesen, ahogy a kötetek is kaphatóak még a helyszínen. Mindkettő megéri, hogy egy csendesebb napon elsétáljunk a Jászaiig és nyugodt körülmények között végignézzük a tárlatot.