Riporter: Miért sikoltanak?
John Lennon: Fogggalmam sincs! Nem tudom megmondani!
A 2016-os The Beatles: Eight Days a Week alkotóinak érezhetően volt egy nagyon határozott elképzelésük: bemutatni mennyire imádták ők maguk és mindenki más a zenekart, illetve átadni azt a pimasz, kölykös és gondtalan életérzést, ami a négy gombafejűből áradt karrierjük kezdetén – de később felvillantva azt is, hogy hatott rájuk a hírnév.
Mindenki a barátjuk akart lenni (Fotó/Forrás: Jameson Cinefest)
Jellemző, hogy a vetítésen mögöttem, egy nagypapa-unoka páros ült, akik mindketten egyformán jól szórakoztak, de szinte az egész terem folyamatosan akaratlanul mosolygott.
A film megmutatja, hogy egyetlen dolog, a Beatles iránti rajongás, mindenkit egyenlővé tesz.
A vásznon olyan hírességek idézték fel az együtteshez fűződő első emlékeiket, mint Whoopy Goldberg, Sigourney Weaver, vagy az Igazából szerelmet író-rendező Richard Curtis.
"Mindegyiküknek megvolt a maga apró jellegzetessége. John meglepően vakmerő volt, Paul meglepően aranyos, Ringo pimasz és ellenállhatatlan. És George volt az, akibe a nővérem szerelmes volt" - vázolta a gombafejűek varázsát Curtis.
A Beatles volt az az álom, ahogy az ember elképzeli az életet a barátaival együtt.
A filmjeimben bizonyos tekintetben mindig ezt próbáltam megragadni, ahogy négy barát együtt iszogat, nevetgél, viccelődik."
A banda, amihez mindenki tartozni akart (Fotó/Forrás: Jameson Cinefest)
"Úgy éreztem, akár én is a barátjuk lehetnék. Pedig fekete vagyok!" - kacarászik Whoopy Goldberg. "Ők mutatták meg nekem azt az érzést, hogy mindenkit szívesen látnak. Nem kellett a legmenőbbnek lenni az utcában, bárki lehetett Beatles rajongó. Olyan lehetek, amilyen csak szeretnék. Ezt tőlük kaptam."
Nemcsak a színésznőt irigyeljük tiszta szívből, amiért az édesanyja egy Beatles-koncertjeggyel lepte meg gyerekkorában, de Larry Kane újságírót is.
Az akkor 21 éves rádióriporter egy interjút szeretett volna az Amerikába érkező csapattal, mire Brian Epstein menedzser meghívta, hogy kísérje el a fiúkat a turnéra.
Kane úgy gondolta pazarlás ennyi időt egy bandával tölteni, de a szerkesztője ráparancsolt, hogy menjen. Így végül heteket töltött Johnnal, Paullal, George-dzsal és Ringóval, és amellett, hogy a barátjuk lett, az egyetlen olyan újságíróvá vált, aki valaha turnézott a Beatles-szel.
folyton bolondoztak (Fotó/Forrás: Jameson Cinefest)
A fiúk varázsát kölykös könnyedségük jelentette. A játékosság, ami áradt belőlük, és a bolondozásaik. Mindenki a barátjuk akart lenni. Még Ringo is azt mesélte az egyik interjúban, hogy egykeként olyan érzés volt neki bekerülni a bandába, mintha hirtelen lett volna három fivére.
A hírnév olyan hullámokat vetett, amikkel a négy tizenéves srác nyilvánvalóan nem tudott lépést tartani, ahogyan azzal sem milyen súlya lett a szavuknak - pro és kontra. Amikor John Lennon egy viszonylag érdektelen interjúban azt a szerencsétlen megjegyzést tette, hogy "nagyobbak vagyunk, mint Jézus", Amerika-szerte tömegesen égették el a lemezeiket. Az érem másik oldala, hogy
hozzájárult a szegregált koncertek megszüntetéséhez az Egyesült Államokban, amikor kijelentették, nem hajlandóak játszani, ha a közönséget bőrszín alapján felosztják.
A szervezők nem tették ki magukat a több tízezer hisztérikus tini haragjának, és az 1964. szeptember 11-i koncert után szerződésben is kikötötte az együttes, hogy ne válasszák el egymástól a közönség tagjait.
A számtalan archív felvétel mellett megszólalnak az együttes ma is élő tagjai is és a bajtársiasságot és a négyük közt kialakult erős köteléket idézik fel. A film erről a szövetségről szól, nem esik szó Yoko Onóról, még csak nem is utalnak egyéb tényezőkre, csak négyükre koncentrál. Végigkoncertezzük velük a hatvanas éveket és a világ számos országát, majd 1968 környékén a sűrűsödő problémák előtt el is engedjük őket.
A mindent elsöprően boldog és gyermeki örömmel készített doku csak érintőlegesen foglalkozik komolyabb témákkal,
mint a drog vagy a tagok közti ellentétek. Még azelőtt kiszáll a történetből, hogy ezt szemére lehetne vetni. A helyén azonban ott marad az a boldog érzés és önfeledtség, amit a korai Beatles árasztott magából, és ami miatt nemcsak a film nézése közben, de még utána jó ideig is vigyorgunk.
Beatles-film az Igazából szerelem írójától
Richard Curtis rajongása film formájában is testet öltött: ő jegyzi forgatókönyvíróként a nyáron a mozikba kerülő Yesterday című filmet, amelyben egy világméretű áramszünet mindenkinek kitörli a fejéből a Beatles dalait, sőt az egész együttest úgy, ahogy volt. Egyetlen ember emlékszik rájuk, a korábban sikertelen zenész, Jack. A probléma adott: lehet-e valaki sikeres azzal, hogy sajátjaként adja el a világhírű együttes dalait?
hírlevél
