Filmes és fotós programok is várják az érdeklődőket az Essentia Artis programsorozat keretében

Az alábbi cikk szponzorált tartalom, nem a Fidelio szerkesztőségének tagjai írták.

Az Essentia Artis az MMA 2022-ben végzett művészeti ösztöndíjasainak programsorozattal kísért kortárs zárókiállítása, amelynek keretében április 2-ig 9 művészeti ágból 70 alkotó, több mint félszáz ingyenes eseménnyel, többek közt filmszakmai programokkal is várja az érdeklődőket a Pesti Vigadóban.

Március 16-án az Aranyszőnyeg – A gernyeszegi Teleki-ház feltámadása című dokumentumfilm azt a kastélyt mutatja be, amely nemcsak a magyar művelődéstörténet kiemelt helyszíne, de a XX. és a XXI. századi erdélyi főnemesi kálvária fontos állomása is volt. Az Erdély történelmét évszázadokig meghatározó Teleki család tagjainak sorsába kastélyuk történetén keresztül pillanthatunk be, ugyanakkor arra a kérdésre is választ kaphatunk, hogy

vajon mit keresnek valójában oly megszállottan a sok ezer kilométert utazó, hiánypótló történelmi beszámolókat készítő dokumentumfilmesek?

A filmvetítést követően Margittai Gábor író, filmkészítő és Major Anita rendező számolnak be a Kárpát-medencében megélt tapasztalataikról, s teszik gazdagabbá a magyarságról való ismereteinket. Az alkotókkal Pásztor Zoltán, az MTVA szerkesztője beszélget.

A gernyeszegi Teleki-ház (Fotó/Forrás: MMA)

Március 29-én A tudós agyával, a festő szívével – Kepes György és a médiaművészet születése című programban a dokumentumfilm arra a kérdésre keresi a választ, hogy az 1960-as évek második felében a művészeti és technológiai mozgalom kibontakozását hogyan befolyásolta a Bauhaus amerikai recepciója. Más szóval a Bauhaus programja, oktatási modellje és eredeti célkitűzéseinek az öröksége – ami a művészet társadalmi átalakulásra való képességébe vetett hitre, valamint a művészet és az élet közötti határok felszámolására épült – milyen mértékben hatott a művészet és a tudomány közötti interakciót szorgalmazó tengerentúli kezdeményezésekre.

A világ egyik legismertebb műszaki egyetemén, az MIT-n 1967-ben Center for Advanced Visual Studies (CAVS) névvel egy sajátos művészeti laboratóriumot alapító Kepes György festő, fotográfus, formatervező, elméleti szakember és egyetemi professzor pályafutását esettanulmányként használva

a dokumentumfilm a második világháború utáni első olyan központok és csoportok történetét mutatja be, amelyek az új médiumokkal folytattak kísérleteket, és a csúcstechnológiát arra használták fel, hogy megidézzék „a természet elveszett pompáját”.

A médiaművészet egy-egy jelentős úttörőjét megszólaltató, archív felvételekben gazdag film legfőbb konklúziója annak felismerése, hogy a Kepes György központjában folytatott interdiszciplináris vizuális kutatások nemcsak a legkorszerűbb, máig ható művészeti formákat (pl. videó, holográfia, sky art, fénykinetikus épületvetítések stb.) honosították meg a világban, de a hidegháború ellentmondásokkal terhes időszakában környezettudatos gondolkodásra is neveltek, és egy szigorúan esztétikai alapokra helyezett, a művész és a tudós termékeny együttműködésének az utópiájára épülő társadalmi szerepvállalásban is érdekeltek voltak.

A filmvetítést követő kerekasztal-beszélgetés az optikai kommunikáció egyik leglenyűgözőbb formáját úgy állítja történeti kontextusba, hogy a médium jövőjét illető kérdésekre próbál választ adni. A fénnyel való alakítás önálló művészeti területté válásának története elválaszthatatlan a magyar származású alkotók (Moholy-Nagy László, Kepes György, Schöffer Miklós stb.) jelenlététől. A médium megjelenése egy új típusú gondolkodással járt együtt, ami megkövetelte a művészet és a tudomány egyben látását, és a különböző területek közötti együttműködést. A kortárs művészetben a fény alapú alkotások jellemzően a tudományos kutatásokra épülnek, és az elektromágneses sugárzás természetét, fizikai-optikai törvényszerűségeit esztétikailag hasznosító elképzeléseknek adnak formát.

Pilló Ákos fotográfus alkotása (Fotó/Forrás: MMA)

Kepes György intézetében, a cambridge-i MIT-n 1967-ben alapított Center for Advanced Visual Studies (CAVS) ösztöndíjasaként dolgozott Csáji Attila, aki 1977-ben Kroó Norbert fizikussal „szuperpozíciós módszer” néven dolgozta ki azt az első művészeti aspektussal bíró szabadalmat és kutatási programot Magyarországon,

ami a képi minták megalkotásához egy akkoriban felfedezett új fényforrást, a lézert kezdte el használni.

A lézerinterferenciák átértékeléséből születő figuratív-emblematikus képek lehetővé tették, hogy végtelenített, organikus struktúrákból álló lézershow-kat lehessen tervezni. A művészet és az élet minden területét behálózó fény napjainkban már nemcsak látványos tűzijátékok formájában változtatja ünneppé a szürke hétköznapokat, vagy teremti meg otthonainkban egy formatervezett tárgy esztétikai értékét, hanem alig találunk olyan játékot vagy szórakozási formát, amihez ne igényelnénk a jelenlétét. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői: Kroó Norbert fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, Sebestyén Tamás, Csáji Attila festőművész, az MMA rendes tagja, Orosz Márton művészettörténész, a beszélgetés moderátora pedig Wesselényi-Garay Andor, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet tudományos főmunkatársa.

Március 31-én a fotós kerekasztal-beszélgetésen három kitűnő fiatal fotográfussal ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Haris László fotóművész, az MMA rendes tagja, az MMA Film- és Fotóművészeti Tagozatának tagja vendégül látja Illés Katalint, aki a stage fotográfia művelője. A kutatásai alapján kialakuló koncepciója szerint rendezi meg a fényképezendő jelenetet. Témája a nagycsaládosok öröme, boldogsága, hite. Molnár Zoltán és Pilló Ákos autonóm riportokat készít, akik tőlük függetlenül meglévő helyzeteket tanulmányoznak, elemeznek az igazság feltárásának igényével.

A 2023. március 2.-április 2. között zajló ESSENTIA ARTIS programjai ingyenesek, de regisztrációhoz kötöttek.