1983. november 5-én a Szépművészeti Múzeumból egy ország megdöbbenésére hét képet elloptak, köztük Raffaello Esterházy Madonnáját. Az évszázad rablásának is nevezett akcióban eltulajdonított, felbecsülhetetlen értékű festményeket hathatós nemzetközi együttműködéssel a nyomozók végül megtalálták és visszahozták Magyarországra.
A betörés nem pusztán azért okozott mély megdöbbenést, mert a Kádár-rendszer által sugallt kiemelkedő közbiztonsági helyzettel szemben mást mutatott, hanem mert ebben az ügyben látványosan összegződött a korszak valamennyi visszássága: a hivatalos jelentések dicshimnuszaival ellentétben álló motiválatlanság és érdektelenség.
Az ország vezetői a rablás után ismét megbizonyosodhattak arról, hogy a nyugati világot a vasfüggöny nem fogja megállítani, és muszáj a jövőben foglalkozniuk olyan dolgokkal is, mint a globális műkincs-kereskedelem, a nemzetközi biztonság és együttműködés.
Miközben a képeket keresték, a magyarok a Markos-Nádas duó Totyáján nevettek, mert a jelenetből az emberek többsége rendszerkritikát hallott ki.
Újságkivágás (Fotó/Forrás: Pannonia Entertainment )
Miután a képek előkerültek, 1945 után először 1984-ben érkezett Budapestre az olasz miniszterelnök (Bettino Craxi), és annak ellenére, hogy hivatalosan ezt soha nem erősítették meg, az egész ország a maffia szerepéről kezdett beszélni.
Ezt az álláspontot erősítette az is, hogy az elkövetőket nem adták ki Magyarországnak, és az esetet feltűnően gyorsan lezárták.
A Budapest-művelet (Fotó/Forrás: Pannonia Entertainment )
Gilberto Martinelli filmje az azóta is titokban tartott ügyet igyekszik felgöngyölíteni, a betöréstől a képek megtalálásáig. Habár biztos válaszok nincsenek, de van számos megválaszolatlan kérdés.
Az egykori résztvevők visszaemlékezései, kiegészülve azokéval, akik nem vállalták a szereplést – egyúttal egy látleletet is nyújtanak a nyolcvanas évek Magyarországáról.
A Budapest-művelet előzetes:
Fejléckép: Szépművészeti Múzeum (forrás: Pannonia Entertainment)
hírlevél
